Összecsap a futballtörténelem két legnagyobb ádámcsutkája Interbe’, a Lyon sokkal kevésbé esélytelen (a.k.a. esélyesebb), mint azt sokan gondolják, a Roma most biztosan nem EGY-HÉTre megy Londonba, és élő ember nincs, aki meg tudja tippelni, mi lesz az Atléti és a Porto meccsén. De még ezeknél is fontosabb, hogy nagyon köszönjük a tegnapi születésnapi jókívánságokat, úgy láttuk, tetszett nektek a zsúr. Hajtás után néhány meglátás a mai Bajnokok Ligája-fordulóhoz, meg persze három dolog is, és ide lehet majd ontani a meccsek alatt az okosságokat.

Az Inter és a Manchester párharca az egyik legtöbbet ígérő összecsapás a nyolcaddöntőben. A két fojtogató esik egymásnak, azaz két olyan csapat, amelyik megszokta, hogy a bajnokikon bőven elég addig szorongatni az ellenfél gigáját, míg az meg nem adja magát. Egyikük sem gázol el senkit, megelégszenek a szűk győzelmekkel, és nagy meglepetés lenne, ha ez pont most fordulna meg. Fergusonnak nagyon fontos a BL, ezt tavaly minden idők egyik legszarabb Barcája ellen azzal bizonyította, hogy bebetonozta saját kapuját idegenben. Mourinhónak ha lehet, még fontosabb. A bajnokság már szinte megvan, viszont ehhez elég volt Mancini is, neki Európában kell villantania, ezért is jött nagyon rosszkor, hogy a MU ellen kell csatába vezetnie az övéit.

A Manchester jobb csapat, de annyival nem, hogy simán lefutottnak tekinthessük a párharcot, mert az a sebesség, amivel ők játszanak, egyszerűen semmit nem fog érni egy olasz csapat ellen. Illetve de, ki lehet hozni gyorsan a labdát, de felállt védelem (sőt, általában olasz csapatok) ellen Ronaldo minden erénye nullázódik. Ha Ferguson a tavalyi, Barca elleni taktikájával szívatja meg a nézőket, akkor még egy szűk Inter-győzelem sem elképzelhetetlen, ha viszont támadni is akar, akkor nem lesz sok esélye a milánóiaknak.

Az Arsenalnak most nincs szerencséje, ez a Wenger-generáció most nem akkora találat, mint a korábbiak voltak. Jó csapat most is, de messze nem olyan félelmetes, mint az, amelyikben Bergkamp és Henry vitték a zászlót. A Roma már teljesen magához tért, de csak azért nem esélytelen a párharcban, mert az angolok nincsenek jó passzban, az olaszoknak ugyanis komoly szerkezeti gondjaik vannak. A két szélsőhátvéd mellett a közepe sem megbízható, a sérültek felépülésétől tehát sok függ, és még annál is több a támadók helyzetkihasználásán. Ez akár lehet nagyon jó meccs is, mi patakoztatjuk, ha lesz rá mód, az biztos.

Nem gondolunk semmit a Barcelona (duplán) hazai veresége mögé, egyszerűen csak arról van szó, hogy nem lehet mindig nyerni, néha – akár a legváratlanabb pillanatokban – eltörik valami, és akkor gyufa van. Az már inkább baljós, hogy a Betist sem, miközben a Lyonról csak azért nem esik több szó, mert a francia bajnokság a lőtéri kutyát sem érdekli (pedig javaslom az összefoglalókat mindenkinek, ezek a színes bőrű sportolók csodaszép gólokat lődöznek). Mert a Lyonban nagyon simán benne van, hogy megfingatja a Barcelonát. Nem ki, csak meg. A franciák azon bukhatnak, hogy egyáltalán nincsenek hozzászokva a labda nyomozásához, márpedig aki a Barca ellen többet akarja birtokolni a labdát, annak csalnia kell. A továbbjutásra esélyesebbnek tartjuk a katalánokat, de Lyonban szerintünk nem fognak nyerni.

Az Atléti és a Porto meccse minket nem hoz lázba. A portugálokat egyszerűen nem szeretjük, a spanyolokkal nincsen semmi bajunk, ott van a helyük a második vonalban, és néha el is kaphatnak egy-egy jobb csapatot, csak hogy színesebb legyen az élmezőny, de az ilyen párharcok csak arra jók, hogy a nyolc között is legyen mindenkinek egy álmaaaa. Ha van portugál csapat, akit a negyeddöntőben szeretnék látni, az nem a Porto. Bocs.