Az ember nem is gondolná, hogy milyen sok találkozási pont van a Franz Ferdinand nevű zenekar és a Real Madrid futballcsapatának történetében. Egy tökéletes világban talán soha nem is tűnne fel az embernek az európai kultúra két igencsak távoli szereplője közötti kapcsolat, azonban a véletlenek folytán úgy alakult, hogy ugyanazon a  napon teszik tiszteletüket nemzetünk fővárosában. 2005 augusztusában komoly dilemma elé állított minket a sors, amikor a zene és a futball iránti rajongásunk vetekedett egymással. Akkor a futball nyert. Azóta sok víz lefojlyt a Dunán, a skót banda tízezreket megtáncoltott, a Real Madrid kerete is jelentősen átalakult, de a kultúrharc továbbra is folytatódik. 2009 januárjában az  kérdés, hogy egy új album hallatán esetleg egy újabb igazolás láttán csettintünk fel majd elégedettebben. Jelenleg a futball vesztésre áll. S nem pusztán azért, mert van der Vaartra pillantva önkéntelenül is dúdolgatni kezdjük, hogy "I love the sound of you walking away". A bajnokság őszi fordulóinak lassan vége, a versenyfutás gyakorlatilag eldőlt. Nem is annyira a pontkülönbség okán kell ezt mondanunk, hanem a Barcelona és az üldözők játéka közötti szakadék miatt. A csapat, amelyik úgysem veszít, hogy az öltözőben Iniesta mondja a mérkőzés előtti lelkesítő beszédet, simán nyeri majd a bajnokságot. Egyszerűen nem lehet utolérni.

Pedig az Osasuna mindent megpróbált, sőt az idei szezonjukat megtagadva lőttek két gólt. Ezzel a teljesítménnyel bármelyik csapat ellen három pontot szereznének, de most nem volt szerencséjük, mert a Barcelona simán megfordította a mérkőzést, és ha másból nem is, de ebből látszott, hogy az első és az utolsó helyezett játszik éppen egymás ellen. Pedig az éllovas, ha nem is égbe, de Lahmért kiálltóan lyukas a baloldalon. Abidal már Palancából is majdnem játékost csinált, így azon sem lepődtünk volna meg, ha Vadócz Krisztián fűzi be rendszeresen. A katalánok már csak az örökkévalósággal és a tavalyi Real Madrid pontrekordjával küzdenek. Gyakorlatilag egy sima pontszerzés a Deportivo ellen már kellően nagy fricskát biztosítana az egész tavaszt a szerzett pontok takarásában átrecskázó fővárosi publikum felé. A csodafiatalokból álló csodacsapat csodálatos rekordja minimális idő alatt vész a semmibe. Vagy úgyis mondhatnánk, hogy végül minden a helyére kerül.(Osasuna - Barcelona 2-3) Milyen érdekes, hogy míg a Real Madrid egyáltalán nincs partiban a Barcelonával, addig a Mallorca nagyon komoly párviadalra készülhet az Osasunával szemben. Egy évvel ezelőtt Casillas és Nistelrooy tartotta a lelket a címvédőben. Most egy kicsit más a helyzet, mert a holland csatár kiválásával felcsillanó reménytelenséget a válogatott kapus formája is megsínylette. Valószínűleg nem hisz eléggé Sneijderben. Amivel egyet is lehet érteni, meg nem is, de az tény, hogy soha nem hallottuk az Ajax vagy az Oranje kapcsán, hogy van der Vaart klasszisokkal rosszabb lenne Wesley barátunknál. Nem is feltételezünk hatalmas tudáskülönbséget a két játékos között. Sneijder utolsó hollandiai szezonjában 20 gólt lőtt. Sajnos akkoriban csak a rövidebb összefoglalókat néztük meg, mert a hosszabbakból már biztosan feltűnt volna, hogy ehhez a teljesítményhez legalább kétszáz próbálkozás kellett. Sőt ha a Villarreal elleni tucatnyihoz hozzáadjuk a két idei gólját, akkor a többi mérkőzéstől függetlenül megvan a lélekromboló találati arány. Persze az ő feladata elsősorban nem a góllövés, hanem az irányítás. Még akkor is, ha soha nem lesz olyan jó előrejátékban, mint a hozzá képest forintos labdákat osztogató – specialistának egyáltalán nem nevezhető - Sergio Ramos vagy éppen Gago. A Madrid szerencséjére mostanában nem ezen múlik a dolog, de előbb-utóbb fog. (Mallorca - Real Madrid 0-3) Akármekkora játékos is David Villa, Valencia trónját már nem birtokolhatja egyedül. David Silva jött, látott és két meccs alatt többet tett, mint Sneijder az egész szezonban. Ráadásul még a védekezéssel szemben sincsenek fenntartásai. Az Atletico ellen egy duplával jelezte, hogy készen áll a játékra, majd annak is tanúbizonyságát adta, hogy - játékhelyzettől függetlenül - még mindig bármikor meg tudja játszani David Villát. Arról már nem tehet, hogy Villa nem tudott mit kezdeni a váratlanul beköszöntő Kánaánnal. A Villarreal köszönte szépen és mentette a becsületét. Az egy pont jóformán semmit nem ér, de az egyenlítés ismét felveti a szebb jövő lehetőségét. Máig nem tudjuk eldönteni, hogy ezen a mérkőzésen a Valencia bukott két pontot, vagy a Villarreal hozott vissza egyet. A korai és jelentős hazai előny, a helyzetek, a kapufára lőtt vendéglehetőségek, az egyenlítés utáni gyors válasz mind Villáék önbizalmát növelhették. Akkor még úgy tűnt, hogy a Valencia elhullajtott két pontot. Pár nap elteltével azonban alakul az ember véleménye és az idegenben rúgott három gól, valamint a kimaradt lehetőségek azt mondatják, hogy a Villarreal legalább annyira megnyerte az egy pontot. (Valencia - Villarreal 3-3)
Az Atlético teljesítménye kapcsán már nem kell bonyolult fejtegetésekbe kezdenünk. A hét közepén még Messi bravúrjai akadályozták meg a fővárosi csapat kiteljesedését, de majdnem ugyanazt sikerült nekik bemutatniuk az Európa minden szegletében rettegett Atheltic Bilbao ellenében is. Na persze a baszkok annyival gyengébbek, mint a katalánok, hogy egy extra gólt ajándékoztak a fővárosi csapatnak, de ez Maniche kiállításához hasonlóan nem osztott nem szorzott.  Akkora már eldőltek a lényeges dolgok, és bár a hajrában elért szépítőtalálat Forlánék kitartását dicséri, a BL párharcig hátralévő időben egy kicsit illene összekapnia magát a piros-fehér csapatnak. Ha már nem tanultak a kupameccsen elkövetett hibákból. (Atlético – Athletic 2-3) A Deportivo szintén beleesett a csapdába bár azt is mondhatjuk, hogy a Sevilla ellenfél kiismerésére irányuló képessége sokkal nagyobb, így az andalúzok rá udtak tenni még egy lapáttal a kupamérkőzésen elért sikerükre. Pedig a Riazor közönsége összeszedett és győzelemre játszó kedvencekért szurkolhatott, de a vendégek az elenyésző labdabirtoklási arány ellenére is megfordították az eredményt. Ha készítenénk válogatottat az első hat helyezett legrosszabbjairól, illetve az utánuk következők legjobbjairól, akkor legalább három Depor játékos helyet kapna benne. Szerencsétlenségükre a sevillaiak már kevésbé lennének érdekelve. (Deportivo -Sevilla 1-3) A Valladolid és a Sporting is egymás társaságában kezdte az újévet és a 2009-es rutinnak megfelelően párharcukban sem  a változatosság dominált. Az újonc mind a bajnokságban, mind a kupában riválisa fölé kerekedett, ráadásul a legoptimálisabb leosztásban, ha azt nézzük, hogy a bajnokságban az egygólos győzelem is három pontot ér, míg a kupában nagyon is szükség lehet arra a harmadik találatra. A Sporting saját szerencséje, hogy a bajnokira tartogatta a kimaradt lehetőségeinek több mint kilencven százalékát, s nem a szorosabb, de fontosabb kupamérkőzésen lövöldözte körbe a kaput. (Sporting - Valladolid 2-1)

Az Espanyol kiesési gondjai tovább szaporodtak., elvégre az egyik leggyengébb formában lévő spanyol csapat ellen is csak hatalmas szerencsével mentettek pontot. Elég arra gondolnunk, hogy a Pareja nem fog minden mérkőzésen betalálni szabadrúgásból. Mindezt nem a kilencvenötödik percben teszi majd meg, ráadásul egy Uche duplát még a kiesésben érdekelt csapatok leggyengébbike (Mallorca) is megvédene a mostani katalán csapat ellen. (Espanyol – Almería 2-2) Pato hálás, amiért még van olyan klub a világon, amelyik szívesen látná. A kapus, aki védhet akármennyi ziccert, foghat akárhány büntetőt, mindig arról marad emlékezetes, hogy elvett egy csomó mindent a legszimpatikusabbnak tűnő csapattól. Ezúttal nem rajta múlott. A Numancia végre megmutatta, hogy nem véletlenül nyerte meg fölényesen a másodosztály küzdelmeit. Természetesen az utolsó három fordulót nem számoljuk esetükben, de ha idén így folytatják, akkor idén is ünnepléssel egybekötött tipmixeléssel üthetik el a hajrát. (Numancia – Getafe 2-0) A Málaga feljutása nem volt annyira egyértelmű, mégis ők állnak a legelőkelőbb helyen a három újonc közül. Sőt néhány többre hivatott gárda is csak távolról üldözi őket. Ha ugyan üldözésnek lehet nevezni azt, amit a Betis csinál. Sokáig úgy tűnt, hogy a sevillai zöld-fehérek lehetnek az idei év meglepetéscsapata. A meglátás még mindig igaznak bizonyulhat, de annyit kell változtatni, hogy már nem a tavalyi Racing, vagy a Mallorca teljesítménye a mérvadó. Sokkal inkább a Zaragozáé. (Betis – Málaga 1-2) Főleg, ha a Recre többször is képes lesz odatenni magát. S bár nem szeretjük a focijukat, ha nehezen is, de még egy évet kihúzhatnak az első osztályban. A Zigicbe életet lehető Racing otthonából pontot rabolni elég komoly fegyvertény, de az nagy kérdés, hogy mire lesz elegendő a vériváson edződő három feljutó ellen. Bárkik is legyenek azok. (Racing – Recreativo 1-1)