Mit csináltál, amikor utoljára 41 gól esett a Serie A-ban? Én Csergőfi Esztert próbáltam rávenni az ovi kertjében, hogy mutassa meg a nuniját, és a zsebemben lapult az ötös, ami három gombóc fagyira, húsz zacskó tejporra, vagy akár két svarceneggeres predátor-naptárra is elegendő volt. A kiállítások egy meccsre koncentrálódtak, de nem is róluk fogunk megemlékezni, hanem a mínusz háromról fordító Lazióról, Ibrahimovic újabb elképesztő mutatványáról, Vucsinics fülledt vetkőzőszámáról, és a Juventusról, amely a szezon játékával döngölte a gyepbe a Milant. És hoppá, ki áll a góllövőlista élén? A minket Genovában csak megtévesztő Di Vaio.

A Juventus ahogy tavaly, úgy idén is a Milan elleni meccsre tartalékolta a szezon legjobb játékát. A vendégek sem voltak esélytelenek, a két gól mellé a Milan még kihagyott néhány komoly ziccert, de tragikus védekezése miatt nem volt esélye az ezúttal valóban jól játszó torinóiak ellen. De Ceglie hatalmas érték, először úgy ráhozta a frászt a helyét féltő Molinaróra, hogy azóta a hátvéd kifogástalanul teljesít (magához képest), másodszor pedig olyan jól játszott a balszélen, ahogy Nedved már elég régen nem. Nem jó érzés ilyesmit leírni, de így igaz, és Ranierinek tökösnek kell lennie, mert neki is látnia kellett a különbséget. Nem muzsikált a Juventus, de – ha egy fáradt, rendezetlennek tűnő csapat ellenében is – kidomborította erényeit, ez pedig egy ilyen Milan ellen már bőven elég volt. A Juve parádésan használta ki a helyzeteit, Sissoko megint iszonyatos mennyiséget futott, és számtalan labdát szerzett (egy részüket még mindig tíz másodpercen belül visszaadja), Del Piero magabiztosságáról pedig mindent elmond az, ahogy a büntetőt elvégezte. Ami még fontosabb, a torinóiak játékában végre volt lendület, amit elsősorban De Cegliének köszönhetett, de ezúttal Marchisio is feltűnt az ellenfél kapuja előtt néhányszor, és Marchionni is felnőtt a csapat játékához. A Milan ezzel szemben kifejezetten szerencsétlen meccset játszott. Először is nem számíthattak ilyen jó Juventusra, másrészt a védelmükből mindenki vállalt egy gólt, ami ritkán jelent jót a négyvédős rendszer térfoglalása óta. A fejetlenség a középpályán is látványos volt, Gattusóval az ereje, Kakával az esze veszett el a Milan játékának, de még így is képesek voltak tartani magukat egy darabig. A gólokat is rosszkor kapták, a kiállítás pedig már csak arra volt jó, hogy teljes legyen a torinói örömünnep. Mert ez az volt. A hátralevő meccsei mindkét csapatnak nehezek, a Milan mindjárt Rómába utazik, a Juventus pedig Bergamóban igyekszik tovább tapadni. (Juventus-Milan 4-2)

Mit mondhatnánk az Interről, amit még nem mondtunk el róla? Meglepett bárkit, hogy Ibrahimovic nem rúgta ki a negyedik gólt a stadionból, ahogy mi, földi halandók tettük volna (jómagam úgy képzelem, még egy szaftos luft is belefért volna)? Arra bizonyára kevesebben számítottak, hogy 2-0 után még lesz szufla a Chievóban egy dacos egyenlítéshez, de a kétgólos előnyében eléggé elpunnyadó Interbe visszaszaladt az élet egy perc alatt. Aki lefújta volna Ibrahimovic első gólját, az szégyellje magát, ismerünk nem egy védőt csak ebben a bajnokságba, aki fölött nem tudott volna így átugrani, úgyhogy hagyjuk is, meg aztán úgyis lőtt még egyet, csak hogy ne legyen vita (úgyhogy ne legyen.). Ráadásul a hat pont masszív előny, és még jobban is járt az Inter, hogy a könnyedén lepofozott Juventus tapad rájuk, mintha a Nerazzuri egyetlen vereségét kiutaló Milan közelített volna ugyanilyen arányban. Az Internek áll a zászló, Mourinho innen már nem könnyen fogja elveszíteni, még akkor sem, ha a végén már Burdisso lesz az irányító. (Inter-Chievo 4-2)

Megérkezett a Roma is, a táblázatra pillantva azt látjuk, hogy Tottiék már csak hét pontnyira vannak a dobogótól. Totti ballal ragasztott szép gólja még belefér a képbe, de hogy Perrotta gólt ollózzon, arra nem sokan számítottak. Mint ahogy arra sem, hogy az első félidőben semmit nem csináló Cagliari megfordítja a meccset, pedig így történt: előbb Conti avatta fel Arturt óriási lövésel, majd Jeda előbb elszerencsétlenkedett egy ziccert, a második pedig bevarrta. Perrotta tíz percen belül egyenlített, de még ezzel sem volt sehol a Roma, nagyon kellett az a győzelem, és ahogy a beharangozóban idéztük Tottit, ez már valóban az a Roma, amelyik be is tudja gyötörni a győztes gólt. Vucsinicset a jó ég tudja, mi vezérelte arra, hogy levegye a gatyáját, mindenesetre levette, és fecskében ünnepeltette magát a curva előtt. A zsinórban ötödik bajnokiját nyerő Roma simán hozhatja mindhárom hátralevő meccsét, azzal már pedig pl. meg lehet előzni talán a Laziót is. (Roma-Cagliari 3-2)

A Lazio nem csak citromsárga rejtő színe miatt nem látszott Udinében az első hatvan percben, hanem azért, mert amikor egyszerre játszik jól Quagliarella és Di Natale, akkor ott gólparádé van. A rómaiak mindjárt hármat is beszedtek (a két válogatott oda-vissza osztogatták a gólpasszokat, igaz, a harmadiknál ismét bebizonyosodott: a két éve húzódó kapuskérdés nem nyerte megnyugtató megoldást Carrizóval), és az ég adta világon semmi nem ígérte, hogy innen még van visszaút. Még a Pandev szép passzát bepaskoló Zarate szépítésénél sem. Akkor már egy kicsit, amikor Diakhité átugrott mindenki feje fölött, és bebólintott egy szögletet. Aztán az idény során már párszor megtalált Ledesma jóvátette bűnei egy részét, a 85. percben bevágta az egyenlítést, a Lazio pedig ezzel a szezon legkomolyabb visszatérését produkálta. Most már csak nyerniük kéne néhány meccset újra – ahogy az Udinesének is. (Udinese-Lazio 3-3)

A Fiorentina most nem okozott csalódást, a BL után a Serie A-ban is győztek, és bár lehetne könnyebb a sorsolásuk az utolsó három körben, egy jó hajrával még simán meglehet akár a dobogó is – főleg, mert az utolsó fordulóban a Milan ellen vonulnak. A mostani gólokat nem meglepő módon Mutu és Gilardino szerezték, és szintén nem meglepő módon Almiron kihagyta a szezon helyzetét. (Fiorentina-Catania 2-0)
Di Vaio már ott tart, hogy mesterhármasokkal szórakoztatja a közönséget, ha olyanja van. A Bologna Torino elleni 5-2-je annyiból nem meglepetés, hogy tavaly is bemondtuk egy meccsre, hogy iszonytató 0-0 lesz, aztán aki emlékszik a Parma-Torino (vagy fordítva) meccsre, az most kacaghat bátran. Itt sem volt kisebb a mellényúlás, Novellino csapata ugyan a meccs közepén kialakult 150 másodperces, három gólt hozó őrület után még 2-2-re állt, de Di Vaióban még maradt annyi, hogy a góllövőlista élére tornázza magát. Hatodik meccsén első győzelmét aratta a Bologna kispadján Mihajlovics. (Bologna-Torino 5-2)

A Napoli már dobogós, és már az volt a Milan torinói meccse előtt is. Nem gondolja senki, hogy a délieknek esélyük lenne a bajnoki címre, de hogy egyelőre tuti BL-csapatnak tűnnek, az nem vita tárgya. Persze, erre nem a Lecce lebombázásával bizonyultak érdemesnek, hanem azzal, hogy a szezon feléhez közeledve még mindig ott sertepertélnek az élvonalban, és a Torino-Catania-Chievo-trojka elleni zárómeccsektől sem csinálja össze magát az ember. (Napoli-Lecce 3-0)
Genoában simán lehetett volna ez egy jó meccs, de elizgulták a fiúk, és inkább egymás aprítására fordították energiáikat. Floccari szép gólja után Palladino igazi ágyútöltelékhez méltón harcolta ki az első kiállítást, Milanetto csúcspatkány utánrúgásával kiegyenlítődött a létszám, majd ismét Palladinón csattant az ostor (pofázott netalán a meccs közben?), így a bergamóiak kilencen fejezték be a meccset. És ami még jobban fájt, egy másik ex-juvés is főszerepet vállalt, Sculli a 87. percben egyenlített (Genoa-Atalanta 1-1)

A Palermo Miccoli nélkül is simán, 2-0-ra verte a Sienát, és a középmezőnyben vesztegel, pont ott, ahol az év végén is fog. A Sienának kacagva beleférnek ezek a vereségek, de ez most nem jött jókor, mert a következő két körben az Inter és a Juve következik. (Palermo-Siena 2-0)
A Sampdoria olyan volt Calabriában, mint a lúzer a játékteremben, akinek az utolsó ötvenesére kipörögnek a cseresznyék. Igaz, hogy belekulcsolta húsz sör + unikum kombó árát, de ez már megvan, az első idegenbeli győzelemmel elérhető közelségbe került egy kétmeccses győzelmi széria is akár. Nem lebecsülendő. A Reggina még nincs olyan nagyon nagy bajban, tudjuk róluk, mire képesek a hajrában. (Reggina-Fiorentina 0-2)

Kitekintünk a másodosztályba is, mert jó hírt hozunk: a Salernitana ellen pontot szerző Avellino egyenlítését Koman Vladimir intézte, az állampolgárságát még keresgélő játékos mellett Vaskó is végigjátszotta a mérkőzést. Az Avellino közel a kiesőkhöz, sőt, ha a Trevisótól nem vonnak le négy pontot, köztük is lenne.
A Brescia jól elrontotta, pedig ha nem kap ki a Cittadellától, a táblázat élére állhatott volna a Vasst végig a soraiban tudó csapat. Így viszont csak hatodikak, de a 11. Pisa is csak öt pontra van az első helyen álló Empolitól.