Minden kétséget kizáróan az őszi szezon legjobban várt gyilokja, a Bundesliga szokott határain messze túlmutató csúcsderbi köszönt ránk az este. Ezen a meccsen az öt-nulltól, az egy-négyig bármit el lehet képzelni, ugyanakkor már most józanítjuk magunkat, itt a monumentális FC Bayern München mérkőzik a pici TSG Hoffenheimmel. Az első a második ellen. A két legjobb formában lévő csapat. Újgazdag a burzsoá, sztár a noname ellen, bajnoki címvédő a listavezető ellen, tradíció vs. megújulás az őszi bajnokságért. A Bundesliga türannosza kívánja nyilvánosan felkoncolni a magáról megfelejtkezett apróvadat, hogy aztán teljes pompájában, felfújt tokával, rikító tollakkal dürrögjön az ország futballjának tetején.

A türannosz sorsa azonban tele van kínnal: természeténél fogva kéjenc, de nem mulathat kedvére, mert mindenki az életére tör. Mindannyiunkban benne lakoznak valamilyen mértékben a törvényszegő vágyak. Ezeket egyesek az értelem erejével megzabolázzák, mások vezetik a Bundesliga tabellát. A vágyak leginkább akkor törnek felszínre, ha az ember álmodik, s így az értelem szunnyad. Márpedig szunnyad, mit szunnyad - szemérmetlenül horkol, hiszen ami augusztus óra történik a Hoffal, az az értelem legcsekélyebb szikráját is nélkülözi.

Ibisevic? Ba? Obasi? Carlos Eduardo? Salihovic? Kik ezek, és mit akarnak? Augusztusban erről még fogalmunk sem volt, csak tanulgattuk, gugliztuk a neveket, miközben a Bayern kezdőjének még az is neki tud veselkedni, aki egyébként vele született megvetéssel beszél a német futballról.

Bizonyos szempontból a Hoffenheim dolga könnyebb, tőlük a kutya nem vár semmit. Ahogy Schweini is mondta:

A Hoffenheimnek nincs mit veszítenie. Ha nyernek, egy nemzet ünnepli majd őket, ha döntetlen, az is mosolyt csal majd az emberek arcára. Ha veszítenek – nem történt semmi. Majd baljós mosollyal azért még odaszúrta: Tiszteljük őket, de nem tartunk a meccstől. Végül is, mi vagyunk a Bayern München. 

A vendégeket látszólag eddig sem izgatta túlságosan az eredmény, menjünk ki-játsszuk le alapon fociznak, visszacsempészve valamit a régi idők hangulatából, miközben a bajoroknak becsületbeli ügy minden meccs, de különösen a mai.

Minden idegszálam azt mondatja velem, sima Bayern győzelem lesz. (O. Kahn)

Remélem, megmutatjuk mennyit érünk, és lehozzuk a meccset. (F. Ribéry)

Itt az esély, hogy mindenkiben tudatosítsuk, az első hely a miénk. (L. Toni)

Jobbak vagyunk, mint a Hoffenheim, nagyon várom már a meccset. Az üzenetünk egyértelmű lesz mindenki számára. (P. Lahm)

Nehéz megmondani, mire lehet számítani. Sok gólra mindenképpen, a két csapat védelmére nem érdemes szót vesztegetni, a Hoff tudatosan, a Bayern kényszerűségből játssza az adok-kapok meccseket.

A felállás inkább a vendégek játékának kedvez, egyértelmű, hogy a néhány passzos kontrajátékban a legjobbak, márpedig a mundér becsületéért hajtó bajoroknak jönni kell, le kell dózerolni a gaz trónbitorlót, lehetőség szerint akár négy góllal is, hogy átvegyék a vezetést a tabellán. Ugyanakkor ez elég öngyilkos mutatvány lenne, hiszen futógyorsaságban sanszuk sincs, sem a középpályán, sem a komplett védelemben.

A Bayern bal oldalát alapból nem erőltetnénk, biztosra vehető, hogy az általában eksztázisban játszó Ribéry a támadásszövés mellett is visszazár, Lahm szinte élete szezonját futja. Ellenben a folyamatosan cserélődő jobbhátvéd és Schweini is sebezhető védekezésben. Oddo nem egy sprinter, ráadásul kalandozik össze-vissza, Lell meg nem egyszerűen buta, de mentálisan instabil, márpedig a pszichológiának nagy jelentősége lesz a meccsen, mind a helyzetkihasználás, mind az esetleges kiállítások (Lell, van Bommel vs. L. Gustavo) szempontjából.

A Bayern mellett szól Klinsi fanatizálása, Ribéry zsenije, Toni&Klose feje, a tapasztalat, a megingathatatlannak látszó önbizalom, a kilenc meccses veretlenségi sorozat, a precíziós cséplő, aprító, dobozoló gépezet, amit Bayern Münchennek hívunk. A Hoff sem az ellenfél erejét, sem a hangulatot tekintve nem játszott még ilyen meccset, és a Bréma, Leverkusen, Hertha elleni rangadókat sorban elbukta.

Andreas Beckkel szemben még sosem száguldott egy bombaformában játszó Ribéry, Compper csak fényképen látott Tonihoz fogható centert, mikor néhány éve még a Lutra albumán dolgozott, és a rájuk irányuló extra figyelem leple alatt Schweini, Borowski, Klose, Zé Roberto, vagy Lahm bármikor képes gólt szerezni. A Hoff esetében elég a csatárokra figyelni, és bár ez sem kis feladat - főleg nem ennek a védelemnek - de megoldható, különösen, ha Salihovicot/Carlos Eduardót élve eltemetik a középpályán, elvágva a támadókhoz vezető köldökzsinórt.

Bastian játékát karvalytekintetünk övezi majd. A súlyos derbiken jobbára a válogatottban brillírozik, a bajnokságban meglehetősen rapszódikus, ideje lenne bizonyítania, hogy a taraj alatt is rendben vannak a dolgok.

Óriási a különbség a két csatárpáros között is. Toni és Klose számára létfontosságú, hogy minél többet legyen a Bayernnél a labda, maguktól sosem fognak helyzetbe kerülni, őket ki kell szolgálni, előbb-utóbb viszont szentírás, hogy valamelyik betalál. Ibisevicnek idén minden-mindegy, bármely játékhelyzetből képes gólt lőni, Ba és Obasi pedig inkább az üres területekre berobbanva ziccergólokat lő. Ha tehát a München jól csalja a teret visszazáráskor, rögzített játékhelyzetből kevésbé veszélyesek. A Bayernnek préselnie kell, a Hoffnak meg rohanni, elszaladni még a középpályás faultok elől is, sok háromszög, kényszerítő, hosszú, lapos passzok, ha leállnak tökölni elvesztek. Jó kis leosztás.

A Hoff mellé a megalkuvás nélküli, felszabadult játékot, az egész pályás letámadást, a céltudatosságot, a kompakt szerkezetet, Ibisevic hihetetlen helyzetkihasználását, Ba és Obasi kezdősebességét és személyes szimpátiánkat tudjuk letenni.

A vendégek középpályája (általában) mindössze háromtagú. Jobb oldalon a játékában némileg Joe Cole-ra hajazó, friss német válogatott Tobias Weisnek élete feladatát kellene megoldania Lahm és Ribéry ellenében, drukkolunk neki, hogy legyen elég szőr a tökén a feladathoz.

Luis Gustavo szerepe rendkívül egyszerű, jóindulatúan felrúgja, aki szembe jön. Mivel a Bayern középen elég ritkán vezet támadásokat, inkább jobbra-balra keresztező elősöprű feladat lesz az övé. A labdához nem olyan fogalmatlan, mint van Bommel, de nem is olyan pengés, mint a jó öreg Zé, a Bayern viperafészkébe esett mosolygós tojásevő.

Bár a Kicker szerint (lásd alant) nem kezd, szerintünk mégis Salihovic lehet a nyerőember. A középpályán ő a góré, a nagyfiú, a tenyészbika. Nem szívbajos a tag, a játéka kulcsfontosságú lehet akár csereként is, amihez az a jó hír társul, hogy a hangulat őt sokkal inkább doppingolhatja, mintsem agyonnyomja. Igazi balkáni, bicskás arc, bőrökre, a Bayern finom heccelésére (olykor hergelésére) lehet tőle számítani, távoli löketekre, remek ütemű kiugratásokra, sok dumával főszerezve. Ha nem ő, akkor Carlos Eduardo osztja majd az észt középről, róla hasonlókat lehet elmondani a délszláv mentalitás nélkül. (Tök zárójelben: szerintem célszerűbb lenne kettőjüket egyszerre játszatni, és csak az Ibisevic-Ba/Obasi duóval rohamozni, amire van is sansz, hiszen Obasi térde nincs tökéletes állapotban)

Nagy csalódás lenne, ha végül állóháborúvá silányulna egy olyan meccs, ami a Bundesliga zárt burkából kilépve sokkal szélesebb rétegekhez jut majd el, mindenkit arra bíztatunk, vegyen egy késhegynyit a Bundesliga presztízsderbijéből, ami számításunk szerint a mérkőzés egy igen intenzív 15-20 perces, gólzáporos szakaszában egyértelműen el fog dőlni.

Szakítva a hagyományokkal, ezúttal tippelésre is vállalkozunk. Bár látjuk magunk előtt, ahogy a gyorsan bekapott góltól a Bayern megzavarodik, őrült futószalagon érkeznek a zabolátlan kontrák, káosz és anarchia, sex, drog és rock&roll, egymást átkozó bajorok a gyepen, összekoccanó NST korsók a TV előtt, de fájdalom, szent lobogónk, a hiteles tömegtájékoztatás oltárán 3-2-es Bayern diadalra teszünk.

Egy ilyen feladathoz még érni kell, a bajorok Jabba minden hájával fel vannak ruházva, Klinsi, Kalle és persze Hoeness már napokkal ezelőtt pengeélesre húzta a játékosokat, elhitették velük, hogy itt most aztán egy világ, de legalábbis egy nemzet kaján vigyora ellen kell megküzdeni, és demonstratíve helyreállítani a nimbuszt, széttrancsírozni ezt a Hoffenheimet, vagy kiket. Márpedig az ilyen, a játékosok büszkeségét, önérzetét pajszerrel feszegető lózungok termékeny talajra hullnak a bajor öltözőben, meg aztán kár tagadni, a tudásuk is adott hozzá. Viszont ha a Hoffenheim lövi az elsőt, iszonyatosan nehéz lesz további bekapott gólok nélkül visszajönni a meccsbe, főleg a legendásan türelmetlen hazai drukkerek előtt.

20.30 - Hadd szóljon, aki áldója van.

Bayern München
Rensing - Oddo, Lucio, Demichelis, Lahm - Schweinsteiger, van Bommel, Zé Roberto, Ribery - Klose, Toni

Hoffenheim
D. Haas - Beck, Jaissle, Compper, Ibertsberger - Weis, Luiz Gustavo, Carlos Eduardo - Obasi, Ibisevic, Ba