A Valencia sevillai vendégjátéka kapcsán még egy kicsit szkeptikusak voltunk, elvégre a gólnélküli döntetlen igencsak távol áll mindentől, amit a fociban ízlésnek lehet nevezni. A Barcelona most kárpótolt minket valamennyire, bár a rangadón látott játék sok tekintetben hasonlított az egy héttel korábbihoz. A Sevilla egy hét múlva javíthat és a dolgok jelenlegi állását figyelembe véve nem is lenne váratlan, ha diadalmaskodna a fővárosban. A Real Madrid most még megmenekült az igazi veréstől, de előbb-utóbb kijár neki egy megalázó kudarcélmény. A pofon következményeként nyélbe is ütetett az első téli igazolás. Huntelaar posztjára tekintettel nem fogalmazunk meg elvárásokat, mivel esetében egyedül a lőtt gólok száma lehet mérvadó. Persze  itt nem feltétlenül a Sporting és a Málaga ellen elért találatok számítanak majd. A holland kontingens bővülésével még nem ért végett a bevásárlás, de az érkező játékosok száma és minősége az átigazolási szezonig hátralévő időszak kudarcainak függvényében még változhat. Luis Fabiano és Negredo fej-fej mellett állnak a kanadai táblázat andalúz változatában, ahol a találatok mellett a szerzett lapok száma is fontos szerepet kap. Esett 33 gól, a Valencia és a Villarreal egyaránt nyert, viszont az Osasuna győzelmi szériája megszakadt. Tovább után részletek:

Mondhatnánk, hogy madridi rangadó vezette fel a fordulót, de a sors iróniája folytán nem illethetünk ezzel a kifejezéssel egy ennyire egyoldalú találkozót. Miután eddig sem bántunk túl finoman a Real Madrid játékosaival, most sem engedhetjük meg számukra, hogy holmi sérüléshullám mögé rejtőzzenek. A csapat a legtöbbet hozza ki magából, a játékosok minden mérkőzésükön a tudásuk maximumát nyújtják és a taktikán sem nagyon lehet számon kérni az eredménytelenséget. A védelem eddig bármilyen összetételben nyelte a gólokat, a támadósor legerősebb összeállításban is számtalanszor csődöt mondott, így fölösleges akármelyik játékos felépülésével dobálózni, hogy majd akkor jobb lesz. A Getafe simán lőhetett volna akár négy vagy öt góllal többet is. Valószínűleg a kimaradt helyzeteknek és a meg nem adott büntetőknek köszönhető, hogy a téli átigazolási szezonban nem lehet majd olcsón játékost venni. Gago, Guti és Raúl ismét sokat tettek azért, hogy tovább rombolják lehetőségeiket a nemzetközi futball világában. A megoldásokat, amelyeket tőlük várnánk, azt most Albinék oldalán találtuk meg. Bár Sneijder sérülése ismét szerencsétlenül jött ki, de helyére legalább a holland válogatott hasonlóan fontos alappillére állhatott be, hogy aztán ismét ne csináljon semmit. Félreértés ne essék! Nem azt várjuk van der Vaarttól, hogy cipelje hátán a csapatot. De azért támadómozgásával és passzaival legalább ne a galaktikus időszak legviccesebb középpályására, Gravesenre emlékeztessen. Csak egy kicsit lassabb kivitelben. (Getafe - Real Madrid 3-1) Az utóbbi időben elgondolkodunk azon, hogy a helyezése és az eredménytelen játéka okán jogosan lesajnált Osasuna mennyivel rosszabb csapat, mint a címvédő. A gárda ereje és táblázaton elfoglalt helye nyílvánvalóan összefügg azzal, hogy egy magyar játékos is rendszeres játéklehetőséget kap benne. Ennek ellenére most valószínűleg partiban lenne a Real Madriddal. A Málagával konkrétan nem volt egy súlycsoportban, mert bár szépen egyenlített két fejesgóllal, az újonc újra fel tudott pörögni és pillanatok alatt újra megszerezte a vezető gólt. Majd a fejetlenül kitámadó vendégek asszisztálása mellett a győzelmet is bebiztosította. Szomorú hír a magyar szurkolók számára, hogy a második vendégtalálatot ütemkéséssel felismerő Vadócz Krisztián jövőre valószínűleg a másodosztályban szerepel majd. Ezt elkerülendő valakinek gólokat kellene lőnie. Az viszont rejtély, hogy kinek? (Málaga – Osasuna 4-2) Az Atléticonál nincs ilyen probléma, hiszen minden középpályásuk és csatáruk képes megtréfálni az ellenfél kapusát. Az egészben az a szép, hogy ehhez elég harminc méterre megközelíteniük a rivális kapuját. A hétvége egyik csemegéjének indult a Racing fővárosi vendégjátéka, de végül elég egyoldalúra sikeredett. Ebben nagy szerepet játszott az egyórás emberelőny is, de valószínű, hogy az Atlético mindenképpen felőrölte volna a Párizsból hazatérő Munitiséket. A vendégek becsületére legyen mondva, hogy még tíz főre fogyatkozva is megrángatták az oroszlán bajszát. Még akkor is, amikor Forlán félelmetes tempóban ugrált ki a félpályáról. Végül büntetett is. (Atlético – Racing 4-1)

Valami hasonló történt Sevillában is, de az előzmények tekintetében nem sok hasonlóság fedezhető fel. A mérkőzés első felében kiegyenlített erők küzdöttek egymással. A két - legkevesebb gólt kapó - csapat között mindössze az volt a különbség, hogy a Sevilla védői egyszer valahogy Eto’o elé szerencsétlenkedték a labdát, míg Puyolék nem ejtettek ilyen jellegű hibát. A bekapott gól ellenére sem a taktika, sem a tempó nem változott. Így az eredmény sem. A játék folyamatosnak egyáltalán nem volt mondható, sőt igazi akciót nem is nagyon jegyezhettünk fel. Egyedüli színfoltként a volt csapata ellen fáradhatatlanul küzdő Daniel Alvés játékát, na meg az egyetlen lehetőségét gólra váltó kameruni csatárt emelhetjük ki. Ez utóbbi különösen azért figyelemreméltó, mert a második félidőben jóval kecsegtetőbb helyzetből simán szögletzászlót lőtt. De ez már nem számított, mert akkora eldőlt a mérkőzés. Pedig csere nélkül futottak ki a csapatok a második félidőre, de valamiért nagyot változott a játék képe. A vendégek egy kicsit visszahúzódtak és sokkal jobban odafigyeltek az egyetlen igazi veszélyforrás, Adriano semlegesítésére. Jimenez rá is érzett, hogy egy kicsit jobban meg kellene osztania a vendégek figyelmét, de Diego Capel és Romaric beállítása is csak rontott a helyzeten, mivel terület egyedül a Barcelona támadói előtt adódott. Idővel Adriano átkerült a jobboldalra, hogy még kevésbé érezze jól magát. Így már azt is csak messziről figyelhette, amint Xavi fejjel ugratja ki Messit, aki először még csak csúnyán becsapta Palopot, aztán nem sokkal később meg is alázta a kapuját nagyon bátran, de könnyelműen otthagyó hálóőrt. (Sevilla - Barcelona 0-3) Huelvában is akadt egy játékos, nevezetesen Cygan, aki nem élete mérkőzéseként gondol majd a hétvégi fellépésére. Valószínűleg ebben egyetért majd vele a Villarreal minden szurkolója is, hiszen a rutinos francia védő volt az egyetlen, aki érdemben hozzájárult a hazai gólszerzéshez.  A Recre csak egy büntetőt, a belőle lőtt gólt és mindkét gólhelyzetét neki köszönheti. Szerencséjére Ibagaza és Cazorla tett róla, hogy ez ne veszélyeztesse a vendégek győzelmét, de a mérkőzés után felmerül a kérdés, hogy miért nincs megfelelő helyettese Godinnak. Főleg egy olyan csapat esetében, amelynek taktikai cseréjeként Nihat állhat be. (Recreativo – Villarreal 1-2) Cserecsatár kérdéskörben a Valencia sem kérne telefonos segítséget Vágó Pista bácsi műsorában. A nagyon gyorsan elfogyó, kétgólos előny, valamint Marchena kiállítása azonban arra késztette Unai Emeryt, hogy a vezetés birtokában gyorsan áldozza be a harmadik cseréjét a védelem rendbetételének oltárán. Ha nehezen is, végül a Valencia otthon tartotta a három pontot, ami különösen azért dicséretes, mert az utóbbi időben a Betisnél passzívabb csapatokkal sem bírtak Villáék. A három pont zsebben, a keret a héten kettéválik. A tartalék az UEFA kupában harcol a továbbjutásért, míg a lényeg a jövő heti rangadóra készül. Látszólag felvállalták a két szék közé huppanás kockázatát. (Valencia – Betis 3-2)

A Deportivo is jól melegített a kupára. Az idegenbeli győzelmet soha nem kell különösebben magyarázni. Főleg, hogy elmúltak már azok az idők, amikor a kasztíliaiak galíciaik előzetesen kalkuláltak három ponttal egy nem Riazorban rendezett összecsapáson. Valószínűleg most is egy kiizzadt döntetlen lett volna a céljuk. Azonban a bíró ezt másként gondolta és büntetővel és emberelőnnyel is jutalmazta az erőfeszítéseiket. Előbbi ki-, utóbbi viszont megmaradt az egész második félidőben. Ennek ellenére az Almería végig partiban volt és nem is érdemelt vereséget, csak hát a sors igazságtalan. (Almería – Deportivo 0-1) Az Espanyol végül csak megérkezik, hogy a Recre és az Osasuna társaságában álmodozhasson a letűnt idők középmezőnybeli tagságáról. A kötelező edzőváltás megvolt, de valószínűleg ez sem ér sokkal többet, mint Valverde elküldése. Egyszerűen fáradt és motiválatlan csapat benyomását kelti a katalán gárda, mint akinek az UEFA kupadöntő és tavaly őszi szereplés után derogálna felvenni a kesztyűt holmi újoncok ellenében. A Sporting meg kegyetlenül bünteti az ilyenfajta hozzáállást. Főleg akkor, amikor egy igazi lélekromboló bomba által kiharcolt előnyt kell megvédenie. (Espanyol – Sporting 0-1) Etxeitia két sárga lapja foglalta keretbe a mérkőzést. Az első és kilencvenedik perc között nagyjából nem is történt semmi érdekes, ha nem számoljuk Llorente harcát a Numancia kapusával. A baszk támadó kétszer sem törődött a túlerővel és remek góljaival jelezte, hogy a Bilbaóba látogató hálóőrök ezután komoly kihívások elé néznek.(Athletic – Numancia 2-0) Az Athletic fejlődése csatárposzton azért is dicséretes, mert a legjobb gólszerzőjüknek induló Aduriz az utolsó pillanatban Mallorcára igazolt. Valószínűleg nem élete legjobb döntéseként gondol majd erre a váltásra, mert a Mallorca reménytelensége csak a legkilátástalanabb kiesőjelöltekéhez hasonlítható. Bár számítottunk arra, hogy a Real Madrid és a Villarreal fölötti diadalt követő ünnepi hangulatban elszalad a ló a Valladolid játékosaival, nem történt meglepetés. A hazai csapat mentalitása tökéletes maradt. Kellő alázat, eredményes támadójáték, jól záró védelem. Működik ez a gépezet, bár van pár megmagyarázhatatlan kisiklás mögötte.(Valladolid - Mallorca 3-0)