Nem mintha megingott volna a hitünk az angol bajnoksággal szemben, de azért féltünk egy picit, hogy a múlt heti borzalmaknak lesz következménye most is. Szerencsére nem így történt. Igaz, a szombat most is hagyott kívánni valót maga után, de vasárnap azt kaptuk, amit vártunk. A United kezdi komolyan venni a triplázást, a Spurs és a Newcastle újra nem találja a ritmust, a Chelsea egy erősebb hullámvölgyben van, az Arsenal képes három perc alatt rangadót nyerni, a Pool élre ugrott, de nem úgy ahogy szeretett volna, a kiesőjelöltek tábora meg kezd tisztán kirajzolódni. Ne habozz, inkább lapozz.
Szerencsénk volt a szombati sorsolással, mert egyidőben voltak a meccsek, így csak egyet kellett végigszenvednünk közülük. A Villa megint csak egy gólnélküli döntetlenre volt képes hazai pályán, de most a Fulham kapuját nem tudták bevenni, nem a MU-ét. Ha négyszer nem írtuk le eddig, akkor egyszer sem, hogy a birminghamiek ismét nem tudtak élni a lehetőséggel, hogy az élbolyhoz tapadjanak. A védelem rendben van, a kapusuk az egyik legjobb (Friedel százhatvanhetedszer védett egyhuzamban) a mezőnyben, de a támadásaik elkezdtek nagyon dadogni. (Aston Villa - Fulham 0-0, Gera bő öt percet kapott)
A Tyne-Tees derbit parázs meccsnek harangoztuk be, de a ködön kívül sok minden más még említést sem érdemel. (Middlesbrough - Newcastle 0-0)
Ahogy az újoncok csatája sem hozott pokoli küzdelmet. Delap dobásai is kezdenek a történelem részévé válni, és a Hull is csak csúszik-csúszik lefele. (Stoke - Hull 1-1, Halmosi bő húsz percet kapott)
Annyira, hogy a Bolton már pontszámban is beérheti a hétvégén. Hiába az ellenszenvünk a Wanderersszel szemben, ipari mennyiségben szórják a gólokat idegenben. Nem vagyunk vakok, így a következő tippjeinkbe ezt be is fogjuk építeni. Valószínű, Roy Keane szebb jubileumot is el tudott képzelni századik menedzserként való meccselésénél, mert a hazai zakó után, újra a kiesőzónából ácsingózhatnak felfelé. Talán nem tévedünk nagyot, ha ott a legforróbb a kispad. (Sunderland - Bolton 1-4, Gordon kezdett, Fülöp padozott)
A másik kiesési rangadón, egy távoli fejesgóllal tudott nyerni a Wigan. a mezőny legjobbja, a hazaiak kapusa, Kirkland volt. (Wigan - WBA 2-1, Gera a Fulhambe igazolt)
A manchesteri derbit a két primadonna csatájaként vezette fel minden sporttal foglalkozó medium. És ahogy az ilyenkor lenni szokott, se Robinhónak, se C.Ronaldónak nem volt egyetlen értékelhető focista megmozdulása sem (a portugál azért megoldotta, hogy róla szóljon így is minden, de erről majd később, bővebben). A MU az első félidőben igazi erőfitogtatást tartott, szinte a kapujához szegezte a kissé megszeppent hazaiakat. Momentuma sem volt a City-nek (kivéve azt az egy kósza Ireland gurítást). Mintha ők sem hitték volna el, hogy háromszor le lehet győzni egymás után a városi riválist. Kicsit amerikai focira hajazott a játék képe. A United méterről méterre haladt előre, míg egyszer Rooneynak sikerült átpréselnie a gólvonalon a labdát (utána meg vagy száz métert sprintelt örömében). A szünetben próbált változtatni Hughes, de Zabaleta és Elano sem tudott ötletet vinni a játékba, Ireland teljesen eltűnt a mezőnyben, SWP Dombi Tibi szintet hozott, a támadók meg nem értek labdába. A több mint meglepő kiállítást felcsillantott egy kis esélyt a hazai fanatikusoknak, de az utolsó percbeni kavarodáson kívül semmi veszélyt nem hordoztak a támadásaik. Mindennél beszédesebb volt, amikor Rooney ötvenméteres emelésének bravúros mentése után, Hart simán tudott mosolyogni, mintha ők nyertek volna. Nem hitték el, hogy nyerhetnek, nem is lepődtek meg, hogy kikaptak. A mezőny legjobbja címet, megosztva, Evra és Park kapta tőlünk. (ManCity - ManUtd 0-1)
A másik vasárnapi derbit is a vendégcsapat nyerte. Azonban itt nem volt egysíkú a játék. Sőt! Hatvan percig még a legelvakultabb Arsenal szurkolók sem gondoltak arra, hogy Febregas csapatkapitányi debütálása után csak nyolc pont lesz a lemaradás az élen álló csapattól. Aztán jött egy téves játékvezetői ítélet, a Chelsea összeomlott, és már nem tudott felállni a padlóról. A les nyilvánvaló volt. Nekünk az is, hogy miért nem intette be az asszisztens.
Kiugratásoknál, az esetek kilencven százalékában (90%), tévesen lest intenek, mert nem tudják a partjelzők lekövetni az ellentétes mozgásokat. Figyelik a kiugratás pillanatát, de mikorra szemmel a kiugró játékoshoz érnek, az már jóval előbbre van, mint a visszalépő védő. Lehetetlen szemmel, pontosan megítélni a helyzetet, és mivel nem akarnak lesgólt megadni, így integetnek, mint anyuci a pályaudvaron, amikor először repül ki a kisfiúk otthonról. De mi is történt vasárnap. Van Persie kétméteres lesen volt, de a kiugratás után Bosingwa kapásból a saját kapuja felé mozdult, nem kifelé, és nagy valószínűséggel az asszisztens már egyvonalnak látta a szitut. Óriási hiba volt a sporik részéről, de ha a portugál védőnek földbe gyökerezett volna a lába, akkor marad az egy-null.
De ha nincs a fociban sem, így tanúi lehettünk annak a csodának, amikor a holland támadó jobbal lő óriási gólt. Majd három percre rá, a jobbik lábával - a ballal - gurít okosan a hosszúba. Ez a száznyolcvan szekundum kiütötte a Kékeket, így az addigi lüktető játék is leült az utolsó félórára. A hazaiak csak annak örülhettek, hogy teljes létszámban fejezték be a meccset, mert Terry nyújtott-kétlábas repülése más pályákon pirosat ért volna, és - a nyolcvanas évek orosz focistáinak és Han Solónak a keresztezéséből alkotott - Ivanovic is megérdemelt volna legalább négy sárgát. (Chelsea - Arsenal 1-2)
A Pompey is csak játékvezetői segítséggel tudta behúzni a győzelmet. A Rovers oroszlánként küzdve kiegyenlített, majd két szabályos gólt is szerzett, amiket érvénytelenített a spori. A slusszpoén meg az lett, hogy a győztes gól előtt Davis talpalással szerezte meg a labdát. A vendégeket az sem vigasztalta, hogy a matuzsálemi kor fele közeledő Tugay góljával egyenlítettek ki. (Portsmouth - Blackburn 3-2)
A Spurs ismét otthon kapott ki. A gyenge színvonalú mérkőzésen Howard volt a mezőny egyik legjobbja. Capellónál is képbe kerülhetne, hiszen óriási formában véd mostanság, de sajnos ő sem angol. A győzelem ellenére, a vendégek keserű szájízzel távoztak Londonból, mert két klasszis csatáruk is megsérült (Yakubu, Saha). A pletykák szerint, tavasszal az is elképzelhető, hogy a mérkőzés visszavágóján Podolski fog Gallasszal szembenézni. (Tottenham - Everton 0-1)
A Pool megkapta az esélyt, hogy három ponttal meglógjon. Ahogy a Villa, ők sem éltek a lehetőséggel. Érzésünk szerint, nem is a Chelsea-vel szembeni egy pont a kevés, hanem a MU-val szembeni hat. Hétfő este is egykapuztak, mint a Stoke és a Fulham ellen, de most sem jött össze egy nyomorék gól sem. Nagyon fog még hiányozni ez.
Fásultak voltak a hazaiak, nem volt ötlet a játékukban, Gerrard egyszer sem találta el a kaput, Green mindent fogott, így maradt a null-null. Bellamy egymaga veszélyesebb volt, mint a Keane-Kuyt-Ngog-Babel négyes. Voronin nagyon hiányzott. (Liverpool - WHU 0-0)
A hét komikuma: CR kiállítása
Nem gondoltuk volna, hogy egyszer a szánalom szó okán C.Ronaldóra fogunk gondolni. Most mégis. A kissé öntelt portugál több mint öt milliárd embernek okozott boldogságot vasárnap négy óra körül. Ilyen böszme kiállítást régen láthattunk. Csak találgatni tudjuk, miért is tette. Van egy olyan érzésünk, hogy a futball nagy titkai között ez a momentum a második helyre fog kerülni, közvetlenül a mit mondhatott Mátrix Zizunak? mögé. Azért pár lehetséges indok:
1) Kezdjük rögtön menedzsere verziójával: az arcát akarta védeni. Kedves Alex, akkora kéz nincs a világon, ami azt eltakarná.
2) Sípszót hallott. Ez is felejtős, mert attól még simán befejelhette volna.
3) Lökték. No-no! Ha egy lepke szellent a közelben, már attól homorít. Most meg egyenes háttal nem gerinccel repült a labda felé.
4) Ahogy a meccs alatt Ti is találgattátok: a labda sárga, aszitte, hogy ez már az az Aranylabda, és gyorsan át akarta venni.
5) Őszinteségi/sportszerűségi rohama volt. Első - jogosan kapott - sárgáját gúnyos tapssal fogadta, amiért járt volna rögtön a második is. Kellett neki kilenc perc, amíg ezt felfogta, és minden durvaságot mellőzve, direkt kiállíttatta magát.
6) Az is lehet, hogy a szépen belőtt sérót védte csak.
7) Legvalószínűbb azonban, hogy eszébe jutott, hogy ő bizony három ember egy személyben (nem az Atya, a Fiú és a Szentlélek, hanem a világ első, második és harmadik legjobb játékosa), és ez annyira elkápráztatta, hogy megtapsolta magát.
A forduló legtöbb izgalmát, kicsit elfogultan, a tippversenyünk hordozta. A PL meccseken mindketten, azonosan magas pontszámot szállítottunk (9-9), de a Roma győzelmét csak poppnak sikerült eltalálni, s mivel megegyeztünk, hogy döntetlen esetén az fog dönteni, így nincs más dolgunk, mint gratulálni neki. Simán benne vagyok, hogy a Roma hétről-hétre győz, a kommentelők meg 30-6-ra nyernek. (NST - Kommentelők 6-7)
De nincs megállás, hétvégén újra egyenlítünk. Eheti kérdésünk így szól:
Hány statisztikai adatot osztott meg kedves mindnyájunkkal Léderer Ákos a HSV-Bréma meccs alatt?
Jól látható, hogy Bundesligával foglalkozó kollégánk német precizitással, időt nem sajnálva, segíti az angol posztok gördülékeny működését.
Kivételesen nem a harmadik helyes megfejtőé lesz a lehetőség, hogy tippeljen, hanem azé, aki legközelebb jár a heinrich által rögzített számhoz (azonos távolság esetén a gyorsabb beküldőé a dicsőség). Segítség nem lesz, mindenkitől csak egy számot kérünk az nst.pl@freemail.hu címre 2-án, 19 óráig. Aki nagyon akar tippelni, annak be kell szerezni/megnézni/végighallgatni a Léderer számáradatot. Tudjuk ez nem könnyű, de lájfkenbíbrutál.
És végezetül egy olyan csapatnak a képe, amelyik eddig élt a lehetőséggel. Különben semmi sem az, aminek látszik! Istibizti, hogy nem brunyálunk.
Az utolsó 100 komment: