Hihetetlen gyenge előjáték után a La Liga második komolyabb összecsapása következik. A Sevilla próbálkozhat felülmúlni az előző heti teljesítményét. Unai Emery után Guardiola is kipróbálhatja, hogy milyen edzőként egy felsőházi rangadón dirigálni a csapatot. Persze előfordulhat, hogy a barcelona rögtön az első támadásából betalál, ennek következményeként a két csapat játékosainak hozzáállásában lényeges különbség adódik. Az edző onnantól kezdve csak a kamerák kedvéért ugrándozik, mert a futball nem az a sport, ahol bizonyos szint fölött ez lényegesen számítana. A Real Madrid kapaszkodik, valamint morális megújuláson esik át éppen. Egyfajta lelki megtisztulásként esélylatolgatások és a fogadkozások nélkül tengetik mindennapjaikat a címvédő játékosai. Alázat és szerénység áll a középpontban: ezek nélkül nagyon nehéz lesz a hétvége számukra. A Villarreal esetében is önvizsgálatra lenne szüksége, mert az előző heti pofont már nehéz magyarázni. Esni fog 24 gól, de Vadócz Krisztián most nem talál be.

Sevilla – Barcelona 1-1
Szívesen megnéztük volna a Puyol Jesus Navas párharcot, de a sevillai játékos egy teljesen felesleges sárga lappal tért ki az Abidal helyetteseként pályára lépő katalán elől. Az öt védővel és a Baraja, Manuel Fernandes párral felálló Valenciának sikerült pontot szereznie, így Guardiola sem tűzhet ki kisebb célt játékosai elé. A Sevilla igyekszik azonos feltételeket teremteni a Barcelona számára is, tehát a kérdés mindössze annyi, hogy a katalánok mennyivel nyílnak ki jobban a Getafe elleni kisiklás után. Ha kockáztatnak Messiék, akkor szinte biztos, hogy utólag taktikai hibaként merül fel majd, hogy Manolo Jimenez várhatóan Diego Capel és Tom De Mul szerepeltetésétől is eltekint.

Getafe  - R Madrid 1-1
Ez vajon rangadó? Mármint tudjuk, hogy a Real Madrid játékosai két imponálónak nem nevezhető győzelemmel léptek rá az útra, amely talán kivezeti őket a kátyúból. A futballisták ráadásul örülhetnek is, hogy a sajtó már nem velük foglalkozik, hanem azokkal az argentin csatárokkal, akik legalább egyszer egyeneset rúgtak a labdába és most Madridban szeretnék őket látni. Persze a média általi mellőzöttség nem igazán segít a játékosok felépülésében, így a szűkös keretből mindössze egyvalaki pihenheti ki az elmúlt mérkőzések fáradalmait. A holland van der Vaart a szerencsés, aki most a kispadról figyelheti csapattársai újabb megpróbáltatásait. A Getafe nem annyira tűnik ijedtnek és nem is feltett kézzel várja a mérkőzést. Főleg, hogy Granero és a cserepadon kezdő Soldado személyében extramotivációval rendelkező játékosai is vannak.

Recreativo – Villarreal 1-2
A Villarreal az előző hét legviccesebb csapata. A Valladolidtól elszenvedett váratlan és megalázó vereség mosolyt csalt az arcunkra. Aztán, amikor összepárosítottuk az ötgólos kupavereséggel, valamint a Piresék kezéből utolsó pillanatban kicsúszott győzelmekkel, akkor már inkább szomorúság költözött belénk. A Villarreal nem rossz csapat. A Villarreal kerete igazán imponáló. A Villarreal játéka eredményes és tetszetős is tud lenni adott esetben. A Villareal játékosai néha nagyon csúnyán a pálya közepére piszkítanak. Jellemzően előre leírt csapatok ellen jön a felsülés. Szerencséjükre, ilyenkor jön a Recreativo (vagy egy hasonló kaliberű csapat) és szőnyeg alá lehet söpörni a problémákat. Pedig már csak arra várunk, hogy mikor csattan a következő pofon.

Valladolid – Mallorca 1-1
Real Madrid legyőzve. Villarreal megalázva. Mallorca kiszenvedve. Mert ilyen a spanyol bajnokság. Mert ilyen a Valladolid. Mert nem szeretjük a Mallorcát. Sok okosságot nem lehet mondani. A vendégek számára világos lehet, hogy most kell pontokat gyűjtögetniük, mert hiúság lenne arra számítaniuk, hogy majd az utolsó fordulókban előretörnek az élmezőny kárára.

Málaga – Osasuna 2-0
Az előző fordulóban Vadócz Krisztián nyújtotta a legjobb teljesítményt. Már amennyiben a játszott percek alatti gólok száma mutatót vesszük figyelembe. Csapat meg is szerezte első győzelmét, de a majdnem végig emberhátrányban játszó Almería szerencsés kimenetelű kivéreztetését nem szeretnénk viszonyítási alapul venni a jövőre vonatkozóan. Így aztán a mostani mérkőzés esélyese nem a vendégcsapat, hanem a papíron UEFA kupáért küzdő újonc.

Almería – Deportivo 2-1
A hétközi produkció miatt csak dicsérettel illethetjük a Deportivo csapatát. Ezúttal a 3-0 jó oldalán álltak Guardadoék. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az Athletic csapatát is sikerült kellően megrendszabályozniuk a mexikói középpályásnak és társainak, akkor akár azt is mondhatjuk, hogy a Deportivoval újra számolni kell. Különösen akkor, amikor Valeron újra végigjátszott egy európai kupamérkőzést. A csapatok formájától eltekintve azonban minden más az Almería sikerét vetíti előre. A hazai pálya, a fáradtság, a kiegyensúlyozottabb teljesítmény és Negredo elég jó érvek.

Valencia – Betis 2-1
Hasonló helyzetben a Valencia kétszer is váratlan vereséget szenvedett, így most egy északi felfrissülés után könnyű lenne azt mondani, hogy a Betis pontot szerezhet ellenük. Azonban a Valencia számára most csak a győzelem az elfogadható, mert egy sevillai pontszerzés (a Barcelona ellen) könnyen visszavetheti a csapatot a ranglétrán. A Betis helyzete sokkal egyszerűbb, hiszen valójában a szurkolóik sem a feltétlen győzelem hívei a mérkőzés előtt, így minden, amit Valenciából hazavisznek ajándéknak tekinthető. Márpedig mostanában ritkán térnek haza üres kézzel a sevillai zöld-fehérek.

Atlético – Racing 1-1
Ha az ég kék, a fű zöld és az Atlético hektikus, akkor a Racing stabil. Nagyjából ezen igazságok mentén jellemezhetjük Spanyolországot. Persze azért egy kicsit árnyaltabb a kép, mert a fű annyira nem is zöld, az ég néha nem is kék, A Racing 4-2-t játszott Valenciában, az Atlético meg éppen kiegyensúlyozottság álcáját öltötte magára. Ezek után mi mást is mondhatnánk, mint egy sima hazai győzelmet, de bízunk benne, hogy a Párizsból visszatérő santanderi legények még odateszik magukat egy pontért, mielőtt végleg hazautaznának.

Espanyol – Sporting 2-1
Akarom mondani 1-2. de szinte soha nem változtatjuk meg azt, amit odaírunk. Hiszen hova is tartana a világ, ha az aktualitásokhoz ragaszkodna mindenki. Ezért aztán az Espanyol hagyománytisztelő módon égeti magát mindenfelé, amerre éppen mérkőzést játszik. A sorozat immáron majdnem egy éve tart és a teljesítmény ezidő alatt nagyjából a Levante és Murcia tavaszi ámokfutásához hasonlít. Megoldás nincs, kilátástalanság van és jelenleg úgy tűnik, hogy minden spanyol csapat a pontszerzés reményével utazhat Tamudóékhoz. Sőt nagyobb részük pontot is szerez.

Athletic – Numancia 2-1
Ha valamiféle erősorrendet kéne felállítani a mérkőzések között, akkor ezt várnánk legkevésbé. Nem a várható színvonal, hanem az érdektelenség miatt. A focimeccsen a szurkolás kötelező. Ha odaülünk a TV elé, akkor úgyis választunk magunknak csapatot, amelynek a győzelméért vagy a vereségéért szoríthatunk. Ha ez nem így lenne, akkor például a ki a fene nézne Bayern meccseket? Na szóval ezen a mérkőzésen nem lehetne miért szurkolni, hiszen a baszkokat se nem szeretjük, se nem utáljuk. Az újoncokat sen nem szeretjük, se nem utáljuk. (Kivéve persze, ha a Celta Vigoról vagy a Real Sociedadról lenne szó.) Egyik csapat fociját sem szeretjük különösebben és nem is várunk tőle sokat. Őszinte küzdelemben kiizzadt hazai győzelmet meg láthatunk ezen kívül is eleget.