Újra itt van konyakos Boruc, és tovább folytatja idei baromságait. Az egyelőre magabiztosan vezető Celtic szezonjában simán benne van, hogy lengyel kapusa miatt bukja el a bajnokságot, ezért Strachan, a kelták menőmanója állítólag már keresgél is valakit a helyére. A Rangerst mostanában a Pittodrie gyepén rendre megtréfáló Aberdeen megint nem tudta elkapni a világoskékeket az Ibroxban - ez majdnem olyan régen esett meg legutóbb, mint az, hogy a Liverpool bajnokságot nyert. Csabi - akin a fél SPL röhög oldalvonal menti akciói miatt - tényleg komolyan gondolja ezt a bronzérmet, a kiesési verseny pedig kezd kétesélyessé válni, bár az ebben a fordulóban vereséget szenvedett csapatok még mind megízlelhetik az utolsó hely savanyáját. A Skócia virágai XIV. fejezete a 15. forduló történéseivel hajtás után.

A Celtic megfogadta múlt heti tanácsunkat, és nem nagyon erőltették meg magukat. Egy órán keresztül szinte csak a haverek voltak a pályán, majd a shrácok úgy gondolták, hogy fociznak három egész percet, és ezzel el is döntötték a meccset. Szamarasz továbbra is érzékeny a gólra, és érzéketlen a kapusok lelkivilágára, míg Nakamura olyan finom mozdulatokkal terelgeti a labdát, ahogyan Fernando Alonso állítgatja a fékerőelosztást egy húzósabb kanyarban, és heinrich kolléga figyelmébe ajánljuk, hogy Hinkel volt a mezőny legjobbja. Az első félidő fő eseménye az volt, amikor a tizenötödik percben a partianimál Boruc a tizenhatoson kívül faultolta Dargót sárga lapot érően, bár mi erős narancsszínűnek láttuk az esetet. A figyelmeztetés abból a szempontból védhető, hogy amennyiben a lengyel kapus elengedi a St Mirren csatárát, akkor az a szélen vihette volna tovább a labdát, miközben a két középső védő a tizenhatoson belül helyezkedik - tehát nem beszélhetünk egyértelmű gólhelyzetről, sem pedig utolsó emberként történő szabálytalanságról, de az is igaz, hogy bármelyik posztkilövőnk piros lapot adott volna Boruc megmozdulásáért Collum játékvezető helyében. (Na persze mivel Artúr király pályán hagyása manapság nem a Celtic esélyeit növeli, így tényleg nem lehet vitatkozni az ítélettel...) A St Mirrenre hetek óta jellemző jó passzjáték mindössze egy pontot eredményezett számukra a lagutóbbi hat meccsen, és még mindig ráncoljuk a homlokunkat, ha arra gondolunk, hogy Gus McPherson lett október legjobb SPL-edzője. Gordon Strachan ezzel szemben legutóbbi tizenegy bajnokiját megnyerte, de a fő problémája az, hogy lesz-e egy csapatra való egészséges játékosa keddre az Aalborg elleni sorsdöntő BL-selejtezőre. ST MIRREN-CELTIC 1-3.

A Tannadice Parkban borzasztó mérkőzésen förtelmes játékvezetés mellett szerzett pontot a Hamilton. Offiong a nyolcadik percben akkora lesről induló akció végén szerzett gólt, hogy Lee Wilkie, a mandarinosak csékája kénytelen volt oknyomozó riportot folytatni a pályán Hogyan lett ez nem les? címmel. Ennek eredményeként a partjelzőtől (akiknek a fejét úgy általában a focisták szívesen befognák játékszernek, és nem csak mikor túl messzire megy a labda) megkapta, hogy Figyeljen inkább a védekező vonalára, a vitatott pozícióban helyezkedő Mensing pedig azt válaszolta, hogy szerinte is lesen volt. De a sors (és vélhetően az ellenőr is) igazságot tett: a mérkőzés időhúzási tevékenységgel kombinált szankcionálatlan durva belépőkkel folytatódott a 92. percig, amikor a hazaiak baloldali szögletét Easton saját kapujába továbbítottta, ezzel megfosztva a Hamiltont egy érdemtelen győzelemtől. Az újoncok egy pontra megközelítették a bennmaradózónát. DUNDEE-HAMILTON 1-1.

A székelyeket mi nem így ismertük meg, de László Csabát olyan edzőnek tartják Britanniában, aki inkább előad egy esszét ahelyett, hogy egy mondatban válaszolna a kérdésre. Eddig szinte csak mi figyeltünk fel arra, hogy a Hearts harmadik, de most már a csapat teljesítménye másokkal is észrevétette, hogy ők bizony európaligás helyre pályáznak. Negyedóra elteltével a Kirk szerzett vezetést Lovell góljával a Tynecastle Stadionban, majd ezt két perc múlva egyenlítette ki a portugál Aguiar szabadrúgásból (már megint ő). Az ötvenkilencedik percben pedig jött a lényeg: Andrew Driver kezdett szlalomozni, kicselezett három védőt, majd a kapust is megkerülte, és megszerezte a győztes gólt. Arrafelé persze rögtön Maradonáéhoz kezdték hasonlítani az akciót, de azt azért megjegyeznénk, hogy Drivert meg lehetett volna állítani egy taktikai szabálytalansággal. Utoljára három évvel ezelőtt, George Burleyvel volt ilyen jó a Hearth of Midlothian, és akkor bronzérmet is sikerült szerezniük - majd miután a jelelnlegi skót szövetségi kapitány lépett a Southamptonhoz, az UEFA kupában a László-féle Fradi is győzni tudott ellenük Edinburgh-ban. HEARTS-FALKIRK 2-1.

Az Inverness egy újabb idegenbeli sikerrel mutatott be azoknak a megmondóembereknek, akik kiesőnek jelölték a hegylakókat, a Kilmarnock pedig kezdi lerombolni vályogból és kőből a szezon első két hónapjában felépített várát. Persze lehetett volna remi is a dologból, ha a múlthéten brillírozó Mehdi Taouil belövi az utolsó percben megítélt büntetőt, ám ő a léc fölé küldte a golyót - ezzel igazságosan elosztva a pontokat: nulla nekik, három a vendégeknek. A Caley így két pontra megközelítette a Killie-t. KILMARNOCK-INVERNESS 1-2.

A Fir Parkban az a huszonötről betaláló Steve Fletcher lett a mezőny legjobbja, akit sokan a Real Madriddal szeretnének összepárosítani, bár a válogatott támadó formája alapján sokkal jobb csapatot érdemelne. A hat nyeretlen meccses rezümével érkező Hibbantak mellesleg egy-egyes félidőt (Malcolm 42., illetve Rankin 6. perc) követően robbantották atomjaira, és utasították maguk mögé a Motherwellt. Mark McGhee arra panaszkodott, hogy játékosai nem értették meg egymást, ezzel szemben a Fletcher-Riordan kommunikációs csatorna feltünően jól működött - életveszélyes megmozdulásaik mellett mindketten betaláltak, miután az északír válogatott Shiels megadta az alaphangot öt perccel a fordulást követően. MOTHERWELL-HIBERNIAN 1-4.

Miközben a Rangers elnöke, Sir David Murray a Dr John Reid Celtic-vezetővel vívandó szájkaratéval volt elfoglalva, játékosai az Ibroxban a Celticéhez hasonló forgatóköny szerint gyűjtötték össze a pontokat. Kb. egy órán keresztül az Aberdeen dominálta a játékot, miközben egyedül a kollégáinál sokkal gyorsabb, és ezért rendszeresen magára maradó Sone Aluko riogatta a Gers védelmét. A sérültekkel teli hazaiaknál McGregor kapus, valamint Weir voltak a legjobbak, de a meccset Darcheville és Boyd góljai döntötték el a második félidő elején és közepén - Boydot amúgy le akarták cserélni egy szöglet előtt, de a szigorú partbíró nem engedte lebonyolítani az ügyletet, így a góllövölista élén tartózkodó csatár, inkább megfejelte még eggyel találatai számát, már tizenegynél jár. A Smith-McCoist páros - mely párosból egyszer majd McCoist marad egyedüli menedzserként - által vezényelt Glasgow-i alakulat továbbra is négy ponttal követi a Celticet, és szombaton a második legnehezebb ellenfél otthonába látogat: László Csaba és fiai kísérlik majd meg végrehajtani ellenük idei első bravúrjukat. RANGERS-ABERDEEN 2-0.