Forró nyári este volt, három csepp esővel, nevadai szárazság. Kaktuszok között derengő sivatagi délibábként először a bikinis pincérnő, majd Heinrich sziluettje bukkant fel, végül pedig egy félig heteroszexuális svéd lánytestvérpár. Jim Morrisont és az indiánt már nem vártuk meg, vigyáznunk kellett Pöte gépére, és acid sem volt kéznél. Ettől függetlenül máig nem tettük túl magunkat a dolgon, minden szerkesztőségi ülésen szóba jönnek. Talán most sikerül leszámolnunk démonainkkal, és megosztjuk veletek azt a kényszerítő erőt, ami rávett bennünket arra, hogy komolyabb figyelmet szenteljünk a skandináv futballnak. Persze a svéd bajnokság végeredményéről is beszámolunk a másik oldalon, és közben donnelly is magához nyúl szól, meg aztán úgy tesz, mintha elemezne, és közben lehet nyerni nőt is.

Donnellynek eddig sem volt gondja azzal, hogy odafigyeljen a skandinávokra, neki a 2000-es EB-ről is Iversen fejesgólja jut eszébe először, szereti a szar időt, a sötétet és az ehetetlen kajákat, valamint tiszteli a - vele ellentétben - szorgos munkásokat. De ő sem számított arra, hogy debütálásakor felbukkanjon egy olyan erő, ami teret nyit a skandináv futballkultúra terjesztésének ezen a blogon, mely ugye a világ legjobb futballjáról szól. Ezt többször is megemlítette posztjaiban, magának, mantrázva: a világ legjobb futballjáról, a világ legjobb futballjáról - FIGYELJ, DONNELLY, NEM AZ IZLANDI NŐI VÁLOGATOTTRÓL, SEM PEDIG A SKÓT HARMADOSZTÁLYRÓL. Itt van Barca, Milan, meg Manchester, ezek mennek, ez az üzlet, haladni kell a korral. De ő nem mindig tartotta magát ehhez - a fenti hármasról konkrétan még egy pozitív mondatot sem igen írt le - ragaszkodott a skandinávokhoz, és nem csak ő, az egész NST is, mert nem tudtak szabadulni tőlük.

Az alábbiakban bemutatjuk azt is, hogy miért.

Az NST aktuális szerkesztőségi ülése első napirendi pontjának (vagyis Hol a rákban van Benito?) huszonötödik paragrafusánál járt, amikor betoppant a bevezetőben megemlített lányduó, ipari mennyiségben fogyasztva az alkoholt - csak úgy svédesen, a sokat látott stáb pedig mindig szívesen elnézi, ahogyan egy nő ennyit iszik. Persze nőnek nem igazán neveznénk a páros mellben és fejben visszamaradottabbik tagját (kurzív by pancho), és azt is tisztázni szeretnénk, hogy végig gondolkodtunk azon, megüssük-e, vagy a másik. Végül részünkről nem fajult tettlegességig a dolog, viszont a szőke magától megfejelte a korlátot a tizenhetedik piňa colada után. Persze nem írnánk még most, négy hónap elteltével is erről, ha Pöte nem dokumentálja azt, ahogyan a germán szekció intimebb kapcsolatba kerül Loki unokahúgával.

Egyik posztkilövőnk és a svédlány. Ez szerelem.

A szerző és a svédlány. Megüssem, vagy ne üssem?


Na persze ennek az egész felvezetésnek elejét lehetett volna venni azzal, hogy Donnelly komolyan veszi Benito azon kijelentését, miszerint Danikám, lófaszról fogsz Te írni, nem pedig a skandináv fotbollról! (vagy ha Benito egyáltalán tesz ilyen kijelentést), de mivel ez nem történt meg, a kicsit hosszúra nyúlt bevezető után következzenek idei utolsó skandináv strófáink a svéd senkiháziak, a Kalmar FF első bajnoki címével.

Tehát így néz ki a tabella, és magyarázzuk is! A valójában nem annyira izgalmas - mint amilyennek elsőre tűnik - utolsó fordulóban a bugyiemblémájú Kalmar 2-2-es döntetlent harcolt ki a csak tisztességből emberkedő Halmstad otthonában, az egykor a Lokit (nem azt, hanem a másikat) oktató Elfsborgnak azonban csak egy jó nagy verés jelentett volna valódi segítséget, de csak abban az esetben, ha ők is keményen megregulázzák az utolsó biztos bennmaradó Geflét. Viszont mivel csak egy 2-1-es siker jött össze, a négy perccel a lefújás előtt egyenlítő, történetének első bajnoki címét elhódító kalmari Kalmar FF gólkülönbségének köszönhetően a forduló egészében felül volt. Egyébként a norvég és a feröeri bajnok aki harmadikként elküldi ennek a két csapatnak a nevét a donnelly.nst@gmail.com címre, annak rögtön küldünk egy még erotikusabb fotót a fenti szőkéről szintén vadonatúj, és már gyúrunk a Midtjylland sikerére is.

Henke Larssonék ismét odaértek a nemzetközi szereplést kiérdemlők közé (az öreg idén is gurított 14 gólt), a Göteborg pedig kupagyőzelmének köszönhetően szerzett ilyen előkelő európaligás indulópozíciót. Az osztályozók során a Ljungskile nem tudta megtartani mandátumát, ugyanis az idegenbeli 0-0 után otthon végzett 1-1-re a Superettan harmadik helyezettje, a Brommapojkarna ellen - a BP így a lehető legkevesebb energiát befektetve jutott fel az Allsvenskan mezőnyébe. A másodosztály első két helyezettje, az Örgryte IS és BK Häcken automatikusan elnyerték tagságukat az elitliga 2009-es kiírásába.

A gólkirályi címet a bajnok támadója, Patrik Ingelsten szerezte meg 19 dugóval, és ennek a teljesítménynek köszönhetően a padra is leülhetett a Portugália ellen a Råsundában lejátszott VB-selejtező erejéig.

A Kalmar első sikere és az, hogy az utóbbi tíz évben nyolc különböző csapat tudott bajnokságot nyerni, a liga kiegyensúlyozottságát jelezné, ha nem tudnánk, hogy Európa legtöbb bajnoksága akkor kezdődik, amikor a svédek féltávnál, vagy egy kicsit azon túl vannak, így a gazdagabb egyesületek kiválóan lefölözhetik a legjobb formában lévő svéd csapatok játékoskereteit, ami komoly fordulatokat okozhat a sorozat végső harmadában. Vagyis svéd topcsapatnál klubedzőnek lenni óriási szívás, nem kívánjuk senkinek sem, illetve talán Sven-Göran Erikssonnak. Egyébként errefelé focizni sem akkora biznisz, ugyanis a svéd adórendszernek köszönhetően a klubok nem tudnak komoly pénzeket garantálni a játékosoknak, pl. a 13,500 Eürús bruttó kereset 5200 nettót jelent (még akkor is, ha svéd koronában számoljuk) - Dániában ugyanebből a pénzből több, mint 9 rugót tesznek zsebre, így aki nem teljesen hülye, és képes három érintésből megszelidíteni egy lasztit, az rögtön lép Norvégiába, vagy az utált dánokhoz, esetleg egy még zsírosabb európai csapathoz.

Másfél évtizede még amatőrliga volt a svéd bajnokság. A játékosok azóta profik lettek, a szövetségi- és klubvezetők viszont nem, és ennek köszönhetően a klubok bevételei is stagnálnak másfél évtizede. Ez természetesen azt is jelenti, hogy a korábban egyszer-egyszer nagycsapatokat is megmogyorózó svéd klubok ledolgozhatatlan hátrányt szedtek össze Nyugat-Európával szemben, és ha nem következik be paradigmaváltás, akkor a svéd klubfoci színvonala nemsokára leér az izlandi és feröeri félamatőr versengések szintjére. Ezt elkerülendő, az SFF idén meglépte az EU-n kívüli játékosok számát korlátozó szabály eltörlését, így az Allsvenskan úgy tűnik, hogy nemzeti amatőrliga helyett inkább a latin-amerikai és afrikai játékosok európai ugródeszkájává válik.

A dán bajnokság normálisan, tavasszal ér véget, ekkor is szándékozunk posztolni róla, viszont, ha rosszul viselkednek a kommentelők, akkor La Liga és Bundesliga helyett SAS Ligaen posztokkal fogunk büntetni. Megjegyeznénk még, hogy ez a furcsa önvallomás csak azért jöhetett létre, mert donnelly nagyon megörült a Chinese Democracynak.