Változatlan trendek mellett folytatódott a Bundesliga, még mindig a Leverkusen, Hoffenheim, Bayern trió adja az ívet, még akkor is, ha a bajorok arisztokratikus nyegleséggel hagytak két pontot az ősi ellenségnél, az azóta szegény rokonná degradálódott Mönchengladbachnál. Az innovatív trió mögött a kockafejű Hertha küzd - alázatosan, mint egy rabszolga. Irányítói cipelik a BVB és a Werder tehetetlen tömegét, az alvégen meg foggal-körömmel küzdenek a pontokért, a KSC-n kívül ezúttal mindenkinek jutott. Tizenharmadik forduló – fókuszban a liga újoncaival.

Owomoyela, Subotic, Santana, Lee – emígy kezdett a BVB, tehát a komplett védelem lecserélődött tavaly óta, egyben fiatalodott vagy harminc évet. A kapott gólokon ez kevéssé látszik, cserében viszont ellátják a középpályások feladatát is, hiszen a régi-rossz garnitúra idén sem lett jobb. Ellenben Subotic és Santana, két suhanc – már nyolc gólnál tart (5+3) élete első Bundesliga szezonjában, ami két középső védőtől igencsak figyelemre méltó, ha nem lenne nekünk Juhász Roli, marha nagyokat csodálkoznánk. A középpálya Hajnallal kezdődik, és vele is ér véget. A reménytelen hordából egyedül Kuba-dombitibi-Blaszczykowskival tud valamit kezdeni, de biztosabb, ha bevárja a bal oldal teljes hosszában zakatoló Lee-t, aki eddig kiválóan pótolja az edzéseket a napokban újrakezdő Dédét. (Dortmund – Eintracht 4-0)

A Herthának is bejött az erősítés, már Raffael is jó húzásnak bizonyult, idén meg Ciceró és Voronin is három pontos gólokat lő, ami elég is ahhoz, hogy a nevetségesnek mondható +2-es gólarány mellett is hét győzelmet húzzanak be. Nem mintha a HSV-nek gondot okozna ezt is alulmúlni, ők -1-el tudják ugyanezt.

 Eddig sikerült távol tartani magunkat minden Ciceróval kapcsolatos szóvicc rettenettől, de az élet maga hozta úgy, hogy szólnunk kell róla. Még a Hannover elleni meccs szünetében (0-0) Ciceró maga köré gyűjtött mindenkit az öltözőben, és vehemens fordulatokkal tarkított lelkesítő szónoklatot vágott ki. Ez ugyan némileg a Mackótestvérben felbukkanó orosz medve sztorijára hajaz, mert az öltöző nagyjának lövése sem volt miről mennydörög, de poszt-hipnotikus szuggesszió formájában hármat gurítottak a második félidőben. (Hertha – Hamburger SV 2-1)

Leverkusen – Schalke 2-1

Szintén friss igazolás lőtte a Leverkusen győztes gólját is – ez volt Helmes tizedik találata. Az emberhátrány ellenére sikerült megtartani az előnyt, elsősorban a vadimpotens Kurányi miatt. Löw szerintem valahol meg is könnyebbült, hogy nem kell többet a pajeszkirállyal gyötrődnie a válogatottban, és még a közvélemény sem fogja anyázni érte – be nem láthatom, miért tenné. Ahogy a fizika törvényeit felülírva a végtelenbe súvasztotta az ötösön guruló labdát, arról csak Egressy aranybecsűje juthatott a vétlen szemlélő eszébe: nem jött ki a fals.

 Kedvenc igazolásunk Michal Kadlec. Igen, ő a jó Miroslav Kadlec fia, aki nyolc évet húzott le a ’Lauternben, és bár nem volt kutyaütő, Michal a kézzelfogható bizonyítéka az ide vonatkozó darwini tanoknak, az antropológiai pesszimisták csak nálunk jutnak kenyérhez (Bozsik, Albert, Zombori …), egyébként Helmes apja is nyomta a Bundesligában, jóval szerényebben, mint a kölök.

Kadlec a Hamburg ellen játszott először (4. forduló), de azóta nélkülözhetetlenné tette magát. Tipikus wingback, a megbízható védőjáték mellett bőven van ereje támadni, hogy ostorcsapás-szerű ballábával villogjon. Kell is a Leverkusenbe egy ilyen mozsár, 2007. márciusa óta nem lőttek szabadrúgásgólt, még Michal be nem rakott egyet.

 A vereség mellé sokkal nagyobb sorscsapás a Schalkénak, hogy elhunyt Karl-Heinz "Charly" Neumann. Ő volt a megtestesült Schalke. 19 évesen került kapcsolatba a klubbal - gyakorlatilag péklegényként hordta a friss cipókat az akkori császárának, Ernst Kuzorrának. Később utánpótlás szinten edzősködött, majd ’76-óta a klub mindenese lett. Imádták a játékosok, imádták a szurkolók, húsz évvel ezelőtt még az elnökválasztáson is indulni akart, de végül visszalépett Günter Siebert javára.

Watch more YouTube videos on AOL Video

Hannover – Bochum 1-1

Itt is két új arc szerezte a gólokat, Schlaudraffét még ünnepelni is lehetett, de Fromlowitz szó szerint a saját kapuját vette be, miután a hálóba bénázott egy lecsúszott beadást. A meccs gyalázatosra sikeredett, Husztinak izibe menekülni kell innen. Hogy hova, azt nehéz megmondani. Magam részéről a Bundesligában tartanám, ahol elsősorban a Stuttgart vagy a Dortmund jöhet szóba. A sváboknál a balbunkóból előléptetett Boka játszik a helyén, aki meglehet, veszett gyors, húz, mint egy kaffer, de esze is kb. annyi van. A Werder és a HSV esetében német válogatottak stoppolják a posztját, a Leverkusen kerete teljes, Ribéryt egyelőre hagyjuk, Hertha uram irgalmazz. A legnagyobbat a Schalke húzhatná vele, de akkor játsszon inkább Hajnallal.

A tavalyi, kimondottan szerethető Bochumot megszállta a Duisburg démona, az egész liga legprosztóbb csapataként 33 sárgát szedtek eddig, amivel vezetik az Anti-Fair-Play táblázatot a Cottbus és a Bielefeld előtt. Nem tudom, tán érdemes lenne alkalomszerűen rámenni a góllövésre, vagy legalább leigazolni Air-Sanyit – ő sikerrel ötvözi a két műfajt. (Cottbus – KSC 1-0, Stuttgart – Bielefeld 0-0)

A Kölnt sem lehet azzal vádolni, hogy beszántanák az ellenfél térfelét, de ők legalább 45. percig hajlandóak focizni, egy félidős meccsekkel most a második helyen állnának. A Brémával kapcsolatban a legizgalmasabb hír, hogy a Nike bennük véli felfedezni a németországi Joga Bonito nagykövetét, és kilenc év után megfúrták a Kappa szerződését. (Werder – Köln 3-1)

 A forduló legjobb meccsét véletlenül megint a Hoffenheim játszotta. Marha nagy jóstehetség nem kellett hozzá, eddig tizenhetet rúgtak otthon (egyébként idegenben is), a Wolfsburg pedig pont ennyit kapott vendégként, sima ügy volt a parádé. Felváltva rugdosták a gólokat (csupa támadó), mígnem Magathék kifogytak a sormintából, idegenben továbbra is nyeretlenek, a Hoff meg a legjobb hazai csapat. (Hoffenheim – Wolsburg 3-2)

Húsz centi híján ennyi lett a Bayern meccs is, de Toni utolsó pillanatban eleresztett fejese végül mellé szállt – megismétlődött a Bochum elleni gyalázat. Pedig a Mönchengladbachnak köze nem volt a meccshez, sima 0-2, de Klinsi előbb lehozta Schweinit, majd emberhátrányba hozta a Bayernt Sosa (a nemzetközi futball élet egyik legnagyobb X aktája) beállításával - az egyenlítő gólnál éppen a lecserélt Lahm helyéről fejelte Bradley a gólt. Az egy másik kérdés, hogyan téblábolhat három gladbachi játékos is az ötösön.

 A tavalyi zsenge szezon után Lahm a bajorok egyik legjobbja, még úgy is neki van a legtöbb labdaérintése a csapatból (798), hogy csak kilenc meccsen játszott. A párharcok 60%-át nyeri – mindkét mutató elképesztően magas.

 Ezen a meccsen a másik matchbox, Marko Marin jobban érdekelt volna minket, de a kisgyerek többet volt a levegőben, mint a földön, sanszos, hogy huzatot kapott a számára fejmagasságban elzúgó Bayern talpaktól - Lell és Schweini is kapott róla egy-egy sárgát. Némileg ismeretterjesztő jelleggel azért közreadunk egy Off és On videót is. (Mönchengladbach – Bayern 2-2)