Úgy tűnik, idén korábban köszönt ránk a gátszakadás, a Bundesliga máris három darabban hever. Elől a nemzetközi meccsek terhe alól felszabadult Leverkusen vágtat, akik idén nem méltóztatnak gólokat kapni, mögöttük a már méltatott Hoffenheim menekül a Bayern úthenger elől. A Hertha Isten tudja mit keres itt, de szezon előtti fohászunk (Nem kérünk nagy dolgokat. Egy üveges tekintet. Egy kocsányon lógó szempár. Egy szétdoppingolt áll, vagy legalább egy lekonyuló cserpák. Csak az arctalanságnak szakadjon vége) meghallgattatott. Az idény csalódása a középszerű trógerként gürcölő Bréma, és az egyedül rájuk veszélyes, nárcisztikus hímzőegylet: a Stuttgart.
A pórnépre senki nem kíváncsi, ellenben a bálványok, szobrok pusztulására mindig vevő a jónép. Klinsi nem is habozott sokat, a Németországban igencsak népszerű Timbersports favoritokat megalázó módon látott neki, hogy masszív fejszecsapásokkal pusztítsa el a Bayern feliratú tönköt, melynek tetején ő maga imbolygott. Nyilván, egy profi, még inkább vérprofi klubnál ez nem fenntartható állapot. A legfőbb hiba az eszetlen rotáció, és a váltott játékrendszer volt, nem csoda, ha a játékosok maguk sem tudták, éppen mikor és mit kellene játszaniuk. Többen feszegették azt is, hogy a válogatott kapcsán legendássá vált motivációs szózatai mennyire érvényesülnek egy multikulturális öltözőben, illetve, hogy egy tizenegy fős szakmai stáb által edzett gárda mitől ilyen erőtlen.
Aztán egyik hétről a másikra lekerült a bohócjelmez, és a Bayern öt meccset nyert zsinórban. Mindig volt valaki, aki átrúgta a Münchent a holtponton – Demichelis rendületlen szabotázs-akciói ellenére. Legnagyobb meglepetésre Borowski kezelte legjobban a defibrillátort, de Klose is megébredni látszik, Ribéry zsenialitása pedig – a nagyság átka – már-már megszokott. Zé Roberto elpusztíthatatlan, van Bommel jelentős személyiség változáson megy keresztül, Oddo kimondottan üde színvoltja a csapatnak, azaz nagy egymásra találásoknak vagyunk itten szemtanúi, recsegve-ropogva, de formálódik a csapat, tisztulnak a fejek, tisztul a játék is.
Problémák persze így is vannak. A kóros csatárínség nem sokáig tartható. Az első számú akcióterv szerint Podolski – Mutu cserét próbálnak nyélbe ütni (persze némi készpénz támogatással). Első blikkre kivitelezhetetlennek tűnik a tranzakció, ám ha mégis sikerül, Hoeness körül újra lehet futni egy tiszteletkört.
Aztán itt van még a Rensing kérdés, hiszen egyre gyakrabban jelentkeznek azok a tünetek, melyek már nem írhatók a rutintalanság, az izgalom, vagy a rossz nap számlájára, Michael kolléga híján van néhány meghatározó skillnek.
Alapvető elvárás, hogy egy kapus korlátlan úr legyen a portáján, minden rezdülésén látni kell, hogy a domináns hím szerepét adja a tizenhatoson belül, az ötösre belépni kész életveszély, eltakarít, letaglóz, kicsontoz. Rensing talán egy csokor vattacukorban tudna komolyabb kárt tenni, ráadásul a beadások körül is csak kering, mint sebzett molylepke, nagy magabiztossággal csak a budit képes lehúzni. Ettől függetlenül nem rossz kapus, néhány év múlva elérheti Enke színvonalát, de nem Bayern matéria, az biztos.
Magáról a klubról is szót ejtve: a Bayern 27%-os forgalomnövekedés mellett (€286.8 M) 2.1 millió euró adózás után nyereséget könyvelt el, és az elmúlt tizenhat év hagyományait követve most sem veszteséges, annak ellenére, hogy nem jutott a Bajnokok Ligájába, és még az Allianz Arena építési költségeit is nyögi.
Az éves közgyűlésen Hopfner a kockázatmentes befektetési politikáról beszélt, amit Rummenigge azzal toldott meg, hogy inkább egy Ribéry, mint három ballaszt (nagy okosság, egyébként), tehát csak minőségi igazolásokat terveznek. Mutu mellett az MLS legjobbjának választott Landon Donovan érkezhet, aki minden bizonnyal nem fog nyavalyogni a padozás miatt, ugyanakkor megnyugtató megoldás a szűkös napokra. A védekező középpályás szerepköre is megújulásra szorul, van Bommel szerződése az év végén lejár, egyelőre nem tudni mi lesz a sorsa, míg Zé Robertóban maximum egy szezon van, talán annyi sem. A helyükre Timoscsukot, a Zenit csapatkapitányát és Dick Advocaat személyes kedvencét szemelték ki, akinek harci szelleméről sokat elmond egy korábbi nyilatkozata:
Akár Tysonnal is kiállok ha kell – feltéve, hogy ér becsúszni.
Werder Bremen
Történések itt is vannak rogyásig.
Allofsnak elege lett az örökös Diego-sagából, és a héten elmondta, többször is egyeztetett a Juvéval, ám ők minden híresztelés ellenére sem kívánják leigazolni a brazilt, akinek 2011-ig érvényes szerződése van, mellesleg sosem állt szándékukban elengedni.
Hogy mit keres a Bréma a tizedik helyen, az egy jó kérdés. A Bundesliga zsinórban 17. alkalommal zárt a legmagasabb gólátlaggal Európában (hollandusokat leszámítva), és innen is kiemelkedik a Werder, elmúlt öt évük gólátlaga három egész akármennyi, ami mellesleg öt év BL helyet is hozott a konyhára. Hogy idén is így lesz-e, az minimum kétséges.
Nem kampányolnék Schaaf kirúgása mellett, messze nem. De a híres-neves támadójáték mellett kétpofára zabálják a gólokat évek óta, ráadásul a döntő pillanatokban rendre becsődölnek (UEFA – Rangers, BL – Famaguszta, Pana), aktuális lenne a megújulás, mert ez a színvonal már a Bundesligában is édeskevés.
A szurkolóiknak viszont jár a repsect. Egy kisebb, szélsőjobbos csürhe nácista bannereket teregetett ki a Bochum elleni idegenbeli meccs végén, amire szurkolótársaik egyöntetű Nazis raus! kórussal reagáltak. Nyolc embert letartóztattak, akik azonnali és végleges kitiltást kaptak a két csapat stadionjából, de várható, hogy egész Németországra kiterjesztik az ítéletet.
Hoffenheim
Lassan kezd körvonalazódni, meddig terjed egy kiscsapat mozgástere. A Hoffról sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy óriásölők, bár tulajdonképpen még ez is illeszkedik a dekára kiszámított működésen alapuló képbe - csak semmi irracionalitás. A hasonló kaliberű csapatokat egyelőre legázolják – alighanem ezt később felváltják majd a kiszenvedett, egy gólos sikerek, miután a hasonszőrű csapatok fogásba menekülnek, de a nagyok ellen nem igazán megy, még ha becsülettel nekik esnek - aztán kapnak ötöt Brémában meg Leverkusenben. A Stuttgartot szintén nem tudták megfogni, mindennek a tetejében ott a Hertha elleni vereség, ami csak azért nem meglepő, mert a berliniek bárki játékát képesek kinyírni.
A csapatot már most próbálják szétszedni, de egyelőre minden megkeresést elhárítottak, sőt, nekiálltak meghosszabbítani a (kulcs)játékosok szerződését. Mindenesetre nem lenne meglepő, ha mégsem sikerül együtt tartani a keretet, de Hopp jól csinálja: ha valaki vinni akarja őket (Bayern, Leverkusen, Hartha, Dortmund), nyissa ki azt a bukszát rendesen. Erre elsősorban az alábbi – részletekben közölt - Spiegel interjúból következtetünk:
Dietmar Hopp:
(…) Ha egy nagy hal felbukkan, valószínűleg nem fogjuk tudni megtartani a játékosokat. Nem szerénykedem, de örülök, ha az eddigi színvonalat hozni tudjuk a szezonban, többre nem is számítunk.
(…) Az emberek azt hiszik, talicskával hordom a pénzt a klubhoz. Ez nem igaz. Szeretnénk sikeresek lenni, de a stabil működés fontosabb. 68 éves vagyok, az a célom, hogy a klub megálljon a saját lábán is, habár egyelőre Rangnick sem hisz túlzottan ebben. Pedig rá és Jan Schindelmeiserre (a manager) úgy tekintek, mint vállalkozókra. Az ő érdekük és feladatuk is az, hogy olyan pozícióba juttassák a csapatot, hogy az önellátó legyen. Sokan nem hiszik majd, amit most mondok, de már az első évünk is valószínűleg nyereséges lesz. Ha ki tudunk nevelni olyan klasszisokat, akiknek eladása komoly profitit hozhat a klubnak, a hosszú távú működés is megoldott lesz, főleg, ha sikerül kijutnunk a nemzetközi porondra.
Spiegel: Ezek szerint cáfolja, hogy €20 millió euróból erősítene a csapat idén is?
Igen. Mi a bentmaradást tűztük ki célul, ezt csak veszélyeztetné, ha új játékosok érkeznének és stratégiai szempontból is hibás döntés lenne. Egyetértek Labbadiával: a pénz egy dolog, okosan elkölteni egy másik. Mi eddig is megfontoltunk minden kiadást, minden igazolást. Még egyszer hangsúlyozom, szó sincs feneketlen pénzeszsákról. Csendestárs vagyok. A klubot működtető társaság 49%-át birtoklom, és a klub megfelelő bérleti díjat tartozik fizetni a stadion és az edzésközpont után.
A fizetésekkel kapcsolatos legendákat is el kell oszlatnom. A komplett keret 23M eurót keres évente, nálunk ennyi a fizetési sapka, ami Bundesliga szinten közepesnek mondható. A vállalatom is így működik, a piaci átlagnál magasabb béreket kínálunk, hiszem, hogy a minőségi munkát meg kell fizetni. De nem elvtelenül, és nem irreális keretek között.
Ha ehhez hozzávesszük, hogy az SAP részvények értéke majdnem a felére esett az utóbbi hetekben…
Leverkusen
Ha van csapat, akivel – eddig úgy tűnik – komolyan melléfogtunk a szezon előtt, az a Leverkusen.
Sülnek az igazolások: Henrique (Barcelona), Michal Kadlec (Sparta Praha), Patrick Helmes (Köln) és Renato Augusto (Flamengo) is azonmód beépült a csapatba, de Labbadiát is csak dicsérni lehet. Eddig hat meccset hoztak le kapott gól nélkül – ez az abszolút megdöbbentő, hiszen a termelt gólokkal eddig sem volt probléma, vagyis megvalósították mindazt, amiről Brémában csak álmodozhatnak: stabil forma, biztos védelem, hatékony támadójáték – még ha fergeteges attackokról nem is lehet beszélni, úgy tűnik, a kevesebb megint csak több.
Egyedül Kiessling felett nehéz napirendre térni, újra és újra rácsodálkozom amikor betalál – pedig futballpályán elég valószínűtlen jelenség a tag.
A shot-outokban Adlernek is nagy szerepe van, aki időközben a válogatottban is befoglalta a ketrecet – mondjuk a következő tíz évre, és nagyjából egy meccsre van a világhírtől. Ahogy Neuer egy csapásra ismert lett Európában a Porto – Schalke BL meccs után, úgy Adlernek is csak ennyi hiányzik. Mivel azonban a Bundesligán kívül kevésbé (el)ismert, megint a Bayern járhat jól, tökéletes helyettest találva a poszt-Kahn érára.
Egyéb fennforgások
Az eddigi gyakorlattal ellentétben a Bundesligában is beindult a nagyüzemi bírózás. Élharcosa – ki más – Jens Lehmann, de Pizarro is bezsebelt egy félelmetes, 3.000 eurós büntetést, miután nyilvánosan kritizálta a sporit a Bochum meccs után.
Minden okom megvan, hogy ne legyek elégedett a bíróval, amit ma művelt, az hihetetlen. Sajnálom, de azt kell mondjam, a dolgok nem mehetnek így tovább, még az is lehet, a bírók miatt befejezem a játékot. – fenyegetőzött Jensi, miután harmadik sárgáját húzta be reklamálásért. Külön szívfájdalma, hogy nem lesz búcsúfellépés a válogatottban, Löw nem hívja meg az angolok ellen készülő keretbe.
A kapusaink fiatalok, minden tapasztalatra szükségük van. Szép gesztus lenne Lehmann felé, aki mind a válogatottban, mind az Arsenalban meghálálta a bizalmat, de a csapat érdekeit kell szem előtt tartanom.
A fiatalok mellett úgy tűnik, a Valenciánál csúnyán megégő Hildebrand sem tett még le a válogatottságról, szeretne otthon játszani, mégpedig a kapusfronton kritikán aluli Dortmundban. Ámen.
Löwnek más gondja is akad a válogatottnál – a problémák forrása elsősorban Ballack, aki először Bierhoffnak üzengetett a sajtón keresztül:
- Emlékezetem szerint a német válogatott akkor is kiválóan szerepelt, amikor a technikai igazgatóját még nem Bierhoffnak hívták.
majd közvetlenül a kapitányt kritizálta, miután Frings kimaradt a két legutóbbi VB selejtező kezdőjéből, mondván, az idősebb játékosok több tiszteletet érdemelnek.
Jogi azonban teljes győzelmet ült, hazarendelte elbeszélgetésre Ballackot Londonból, majd a zártkörű eszmecsere után Michael igencsak megjuhászodott.
Elismerem, helytelenül cselekedtem, mikor a nyilvánossághoz fordultam. Nem állt szándékomban a kapitányt kritizálni. Ő a főnök, ő dönt mindenben, nekünk pedig kötelességünk azt elfogadni. A viselkedésemért elnézést kérek. Példáját egyébként Frings is sietett követni, aki ígérte: megküzd a helyéért a Nationalelfben. Kurányi, Ballack, Frings – kipipálva.
A válogatottat tekintve, azonban egy emberért kimondottan drukkolunk, hiszen eddig bárki, aki megjelent az ominózus Nutella reklámban, mára odavan.
A német futball sötét oldala
Andres Hinkel volt az első áldozat, aki mára csak hiú ábrándokat kergethet a behívóval kapcsolatban. Még mindig jobban járt, mint Kevin köszönjük a részvételt Kurányi, de Borowski sem volt válogatott az EB óta, Marcel Jansent pedig mostanra a HSV cserepadján kell keresgélnünk.
Fuss, Friedrich, fuss!
(a képet és a történetet a Ballspiel-ről csórtuk, köszönet érte)
Utolsó kommentek