Mulder ügynök Skóciában nyomoz: kőrakások, szörnyek, láthatatlan és félszemű játékosok. Az igazság a pályán van. Túl az alapszakasz egyharmadán az első három ugyanaz, mint májusban, az újonc pedig utolsó. Csabiék jók lehetnek a felsőházra, ha javulnak idegenben, és ha fel tudják venni a versenyt a városi riválissal, valamint a New Firm csapataival. Az igazság tovább után van, na meg a Skócia virágai tizenegyedik része is.

Ahogy ígértük, kénytelenek vagyunk megnyitni a Scott Brown-féle X-aktát, ugyanis az általunk folyamatosan szapult Celtic-középpályás bezsebelt egy október hónap legjobbjának járó díjat, amit mi úgy fogadtunk, mint Rákosi elvtárs a leváltását. Azt gyorsan meg is jegyeznénk, hogy a legjobb edző Gus McPherson, a St Mirren menedzsere lett, noha a Haverek mutatója nem volt a legjobb a mezőny csapatai között - ez vagy egy ilyen fura hónap (valaki valami vicceset vihetett be a szövetségbe), vagy pedig unalmas lenne mindig Strachannek, vagy Smithnek adni a kitüntetést...

Mivel a bajnokság első két hónapjában nem volt vita (Mendes és Szamarasz is vitán felül volt a legjobb), most kiemelkedő teljesítmény híján valószínűleg a hasukra üthettek a liga döntéshozói, vagy pedig Xavi EB-sikerén felbuzdulva egy kevésbé látványos játékot nyújtó arcot kívántak megjutalmazni. Igen, de Xavi - annak ellenére, hogy nem játszott látványosan - az EB leghasznosabb játékosaként kapta az elismerést, nem pedig a legláthatatlanabbként. Scott Brown viszont folyamatosan kapta tőlünk a tüskéket, hiszen véleményünk szerint tudásához képest rendre minimális teljesítményt nyújtott. A Celtic és a skót válogatott mérkőzésein jobbára végig pályán lévő támadó középpályás keveset vállal, általában közel van a tűzhöz, de inkább alibi passzokat választ, és nem is ütközik annyit, hogy azzal kiérdemeljen bármiféle díjat. Technikai és fizikai felkészültsége képessé teszi arra, hogy akár a hátán vigye klubcsapatát és a skót nemzeti tizenegyet is, de egyelőre csupán keresgéli a formáját. Október utolsó két bajnoki mérkőzésén már betalált a Csíkosak nyolcasa, talán ez jelzi azt, hogy kezdi megtalálni a valamikor tavaly elvesztett fonalat, és lehet, hogy ezt megelőlegezve kapta most a díjat. A háztól-házig középpályás előtt tehát adott a lehetőség, hogy ne kerüljön be köcsögválogatottunkba, de ez a teljesítmény ahhoz még kevés, hogy a szuperek között emlegessük.

Kris Boyd viszont hajt a szuperválogatottra: szombaton 14 perc alatt gurított hármat a Bogáncsosoknak - a Skócia nemzeti virágáról elnevezett felföldi alakulat egy félidő alatt beszívószálazott öt gombócot, lerontva ezzel gólkülönbségét, valamint a tabellán elfoglalt pozícióját (már utolsó előttiek). Barry Ferguson ezen a találkozón térhetett vissza nyári műtétét követően, Thomson helyére állt be az 56. percben. Kíváncsiak várjuk, hogy mire lesz képes a tavaly előtt a Brit Birodalmi Rend Tagjává avatott kapitány Pedro Mendes oldalán - a Rangers középpályája így sokkal kegyetlenebbnek tűnik a Celticénél, ahol Hartley nem elég lendületes, Crosas nem elég kemény, Brown nem elég magabiztos. RANGERS-INVERNESS CALEDONIAN THISTLE 5-0.

Az Aberdeen a Kilmarnock elleni győzelemmel lerántotta ellenfelét a dobogóról. Ez volt a Tanarak első hazai sikere, amivel fel is jöttek a hetedik helyre. A hét közben a Celtic ellenében a ligakupától búcsúzó - de Nakamurát legalább valamennyire szétrúgó - vendégek jobban kezdtek, de gólt nem tudtak szerezni, csak a keresztlécet lőtték le az utolsó percekben, ekkor azonban már Aluko góljával a hazaiak zsebében volt a győzelem. ABERDEEN-KILMARNOCK 1-0.

A Falkirknek fél órán át emberelőnyben játszva sem sikerült célt vinnie, hiszen a köztudottan nagydarab csókákból álló Dundee védelem a tizenhatosán tömörülve játszva fejelgette ki a szélről belövöldözött labdákat. Craig Levein a meccs után csak O'Donovan kiállításáról volt hajlandó beszélni, amit ő mindössze egy kemény belépőként határozott meg. Az igazság odaát van. FALKIRK-DUNDEE 0-0.

A Brand New Firm (by NST) keretein belül Chris Porter (Timo Glockkal ellentétben) nem kegyelmezett Hamiltonnak, és két góljával ütötte az újonc szomszédot. A hetekig a pályán labdarúgó pózban alvó Motherwell játékosai a kertek alatt felosontak a dobogó legalsó fokára, ahol persze otthon érzik magukat. A második gól állítólag les volt, de nem ezen múlott, hanem azon, hogy a Well tavaly bronzérmes volt, az Accies meg másodosztályú. MOTHERWELL-HAMILTON 2-0.

A hónap menedzserévé választott Gus McPherson élvezte a Hibernian ellen elért gólnélküli döntetlent, persze ezt már plakettel a kézben tehette - anélkül talán ő sem lett volna olyan lelkes. A mérkőzés legkomolyabb visszhangot kiváltó eseménye az volt, amikor a 80. percben lecserélt Dean Shiels-t a nézőtérről inzultálta valami gyökér a két éve eltávolított jobb szeme miatt - mindez persze a Love Streeten. A St Mirren elhatárolódott, és nyomoznak, hogy mielőbb sikerüljön kitiltani a taplót a stadionból. ST MIRREN-HIBERNIAN 0-0.

Edinburghban nem a legjobb meccsen, de elszedte a listavezető a három pontot László Csabáéktól. Két gól az első félidőben (Maloney, Caldwell), kiállítás a második elején (Zaliukas), és már el is dőlt a meccs. Tisztes eredmény Balogh Jánostól és László mestertől, ám jelenleg csak a nyolcadik helyen állnak, mi pedig ennél (eggyel) előrébb várjuk őket. A Celtic meg a MU-t várja és kötelező a győzelem... HEARTS-CELTIC 0-2.

BRÉKING: A következő forduló mérkőzésein, a történelem során először, az SPL összes játékosa viselni fogja a pipacsot, mellyel a háborús áldozatokra emlékeznek az Egyesült Királyságban november elején (Poppy Day, nov. 11.). Az akció konkrét célja a pipacsos szuvenírek promótálása, melyek vásárlásával a háborús veteránokat és családjaikat kívánják támogatni.