Először is szeretnénk válaszolni azokra a kérdésekre, melyek azt firtatják, vajon miért a kilencedik és a tizenhatodik csapat meccsével foglalkozunk bővebben, amikor a második a harmadikhoz látogat. Csak. Bővebb válaszért felütjük a sport közhelyszótárát, és ott a Juventus-Roma bejegyzés alatt azt találjuk: bárhol áll a táblázaton a két csapat, ez mindig rangadó. Nem vitatjuk ugyanakkor, hogy a Milan és a Napoli meccse is az, sőt, itt jó eséllyel egyszerre két kérdésre is választ kapunk, jelesül mennyire támadt fel a Milan a szezon elején rá záporozó spencerekből, és mit tud a Napoli egy jó formában lévő topcsapat otthonában. Remek meccsnek látjuk az Udinese-Genoát (nem csak a tavalyi 3-5 miatt), és nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy ismét lesz derbi: a toszkán rangadón a Siena fogadja a Fiorentinát. (Friss hír: a Roma-Sampdoriát január 14-én pótolják.)

Juventus-Roma 1-0
Tavaly ebben a szereposztásban egészen más helyzetben találkoztak, akkor ugyanis a Roma éppen a bajnoki címért próbált versenyben maradni, most pedig veresége esetén akár kiesőhelyre is visszacsúszhat. Totti, de még inkább Aquilani nélkül erre minden esélye meg is van, hiába nem brillírozik ugyanis a Juventus, hármat nyert zsinórban, és tudva tudja, hogy szezonja legfontosabb időszakát éli éppen. A következő néhány hétben jön az Inter és a Real Madrid is, ezért ezt a féltérden lévő, összezavarodott Romát kötelező megvernie.
A Juventus Buffon hiányát sokkal könnyebben viseli, mint Camoranesiét (persze, csak ha úgy játszik, ahogy tud), de szerencsére az utóbbi hetekben mindig volt valaki, aki továbblökte a csapat szekerét. Ha Ranieri megoldaná, hogy gyorsabban és pontosabban jusson el a labda jó formában lévő csatáraihoz, már nem fájna ennyire nézni, hogy a fentiek ellenére a Juventus nem csak kevés gólt lő, de rettenetesen kevés helyzetet is alakít ki.
A Roma sok baja közül talán a legnagyobb a védelme volt, de a rangadóra végre összeáll középen a Mexés-Juan kettős, amely Panuccival kiegészülve talán még Riise játékának kellemetlen hozományaival is elbír. Középről Aquilani, elölről pedig Totti fog nagyon hiányozni, ezért borítékolható, hogy nem a Roma fogja irányítani a játékot a Taddei-Perrotta-Menez tengellyel. Baptista már a padra leülhet, de lehet, hogy őt veti be csodafegyverként Spalletti, mert a brazil valóban képes akár eldönteni egy meccset, más kérdés, hogy Roma-mezben ezt még nem mutatta be.
A közhely azért kikerülhetetlen legtöbbször, mert igaz. Így van ez azzal a megállapítással is, hogy a rangadó, az mindig teljesen más történet. A Roma képességét tekintve remek csapat, és ha egyszerre többen fognak ki jó napot, akkor ez ellen a bármire képes Juventus ellen simán győzhetnek is, ugyanakkor a torinóiak egész egyszerűen jobb csapatot alkotnak jelenleg, és ezt egy markáns 1-0-al bizonyítani is fogják.
Sok múlik majd azon, hogy Camoranesi vállalja-e a játékot, és ha igen, akkor Riisével, vagy Tonettóval kell-e megküzdenie, itt akár a meccs is eldőlhet. Vucsinics és Chiellini párharcában a külvárosi sikátorok bunyóinak futballpályára applikált verziója következik.

Milan-Napoli 2-2
Tavaly azt mondtuk volna, jó meccs lesz, idén azt mondjuk, rangadó (és jó meccs). Mindkét csapatnak ad a gép, ötből négyet lőttek az utóbbi időben, ráadásul a Milan már sorozatban tíz fölött jár veretlen meccsek tekintetében. Nem is nyer a Napoli, és talán a Milan sem, ha mégis, azért nagyon meg fog szenvedni. A nápolyiak szemlátomást elhitték, hogy ők már nagycsapat, és rosszul játszva is tudnak nyerni, ami pedig különösen szimpatikussá teszi őket, az az idegenbeli nyílt játékuk. A Milan védelmének balszárnya aggasztó, különösen, mert a Napoli Tankkal és Gyorsvonattal érkezik.

Reggina-Inter 1-3
A héten azt mondta az őt nyektető újságíróknak Mourinho, hogy a bajnokságokat májusban szokás megnyerni, nem ősszel. Valamiért senki nem rikoltotta a portugál arcába, hogy a tavalyit már ősszel megnyerte az Inter, idén pedig ettől elég messze áll. Most könnyűnek tűnő feladat vár Mourinhóékra, a Reggina ugyanis tökutolsó, és vagy élete nagy bravúrjára készül, vagy elindul a Derby és a Levante duó által tavaly kitaposott ösvényen.

Siena-Fiorentina 1-1
A rangadókra igen felszívja magát a Robur, ezt idén már bizonyította a Roma és a Milan ellen is, most pedig derbi következik az Artemio Franchiban. A Fiorentina hiába van jó formában, ezzel a herélt támadósorral nem neveznénk egyértelmű esélyesnek, bár totónyelven szólva X2-nek látjuk a dolgot Csepelről nézve.

Udinese-Genoa 3-2
Ha a szezon meglepetéscsapatát keressük, akkor az vajon az élen álló, gólokat zsákszámra ontó Udinese, vagy a suttyomban remek kis csapattá váló, októberre már idegenbe sem csak szívni járó Genoa lesz? A genovaiak 3/3-al a lőlapon érkeznek, az Udinese viszont hazai pályán eddig egyetlen döntetlent engedélyeztek vendégeiknek (a Napolinak). Di Natale pihent a hét közben.

Sampdoria-Torino 2-1
Ha beszéltünk a szezon meglepetéscsapatáról, akkor a szezon csalódottjait is említsük meg, akik ráadásul egymás ellen készülnek a hétvégén. A Samp és a Torino mindketten álltak már idén kiesőhelyen, pedig ennek nem sok jele volt a szezon előtt, mostanra már mindketten a középmezőny alján, de még mindig vészesen közel (egy győzelmen belül) van a veszélyzóna.

Lazio-Catania 2-0
Egyre hátrébbról halljuk az elefántdübörgést, gonoszkodva mondhatnánk: kidurrant a lufi. Kötőtűk egész sorával hadonászva érkezik ugyanis a legtöbb gólt szerző Lazio, mely győzelmével tovább nyomakodhatna vissza az élbolyba, a Catania pedig vereségével akár a 10. helyig is visszacsúszhat.

Palermo-Chievo 2-0
Kicsit megbicsaklott mindkét csapat, a Palermo legutóbbi három meccsén egy pontot szerzett, szegény Chievónak ugyanehhez a teljesítményhez öt meccs kellett. A hazaiak az élmezőny végét célozták be, a veronaiak már kiesők, és egyelőre sajnos annak is tűnnek.

Cagliari-Bologna 3-1
Bennmaradási rangadó (köszönjük a segítséget). A szardíniaiak már kettőt is nyertek, és nagyott szusszanva bevágódtak a középmezőny aljára, a vendégek ellenben kizárólag a nagycsapatok ellen képesek eredményt elérni. A Cagliari meg ugye messze nem nagycsapat, így hiába kell elnézést kérnünk Di Vaiótól szezon előtti jóslatunkért, innen azért nem visznek el pontot.

Atalanta-Lecce 3-0
Vérfürdő lesz, az Atalantának most pont egy Lecce-féle vendégre van szüksége ahhoz, hogy visszataláljon a szezon elején látott önmagához. Annál is inkább, mert a vendégek azért messze nem jók annyira, mint ahol állnak, itt az ideje, hogy mindenki elfoglalja a helyét (az Atalanta egyébként már elfoglalta).