A drukkerek még az 1990-es évekből emlékezhetnek egy tehetséges, ballábas játékosra, akit az Arsenal vezető tehetségkutatója, Steve Rowley hozott a klubhoz az angol U15 és U18 válogatottból. Ő Adrian Clarke, aki azóta sportújságírással foglalkozik a Sports Media Solutions-nél, melyet Iain Spraggal közösen alapítottak. Cikkeket, interjúkat és online tartalmakat készítenek olyan megrendelőknek, mint a FourFourTwo, Rugby World, az uefa.com vagy a Skysport. Újabban könyveket ír, csatlakozott az Arsenal TV stábjához, mégis szakított időt az NST megkeresésére. Büszkén mutatjuk be második interjúnk, ez már majdnem sorozat.

A rabló és a pandúr esete nálad működött? A futball múltad jelentett valamilyen előnyt az újságírói karriered során?

Haha! Igazából sosem állt szándékomban ‘tetten érni’ egy-egy játékost, de abból a szempontból mindenképp előny volt, hogy talán többet tudok a futballisták gondolkodásáról, nézeteiről, mint azok a kollégák, akik sosem játszottak. Az interjúk során mindig nyugodtan próbálok közelíteni a játékosokhoz, egyenrangú félként beszélgetünk. Ha sikerül feloldódniuk, sokszor érdekesebb dolgokat is elmondanak. Bennem egy kicsit jobban bíznak az átlagosnál, de ez nem jelenti azt, hogy ne lennének óvatosak.

Angliában nem ritka, hogy a játékosok, vagy managerek nem állnak szóba egyes újságírókkal. Neked volt valaha hasonló konfliktusod?

Hál Istennek, velem ilyen sosem fordult elő. Igaz, volt rá példa, hogy valaki flegma, nemtörődöm válaszokat adott, ami mindig elkedvetlenít. Amikor először készítettem interjút a Winston Bogarde-al, egy-két szónál többet alig mondott, és szemmel láthatóan nem volt ínyére a dolog. Eleresztettem egy viccet ezzel kapcsolatban, amivel sikerült megtörnöm a jeget, és néhány interjúval később már sokkal barátságosabb volt, a végén egészen megbízott bennem.

Újságíróként mi volt a legtalálóbb (szezon előtti) jóslatod? Másrészről, volt olyan emlékezetes baklövésed, ami a mai napig téma a barátok között?

Csak mert valaha játszottam, most meg írok a futballról, még nem garancia semmire. Előfordult, hogy tévedtem – ez bárkivel megesik – de nem emlékszem, hogy különösebben az orrom alá dörgölték volna később.

Két területen is sikeresnek mondhatod magad, ráadásul most csatlakoztál az Arsenal TV stábjához és könyved jelent meg Lewis Hamiltonról és Jonny Wilkinsonról is. Mi áll a névjegykártyádon? Adrian Clarke -  ?

Csak ennyi, Adrian Clarke. Nem akarom beskatulyázni magam, szeretem a tág lehetőségeket. Büszke vagyok, hogy játszhattam a Premier League-ben, de az már régen volt, most főként sportújságíróként tekintek magamra. Ez persze nem jelenti azt, hogy szerzőként, kommentátorként nem szeretnék idővel tovább fejlődni.

Mindenki megszállottan gyűjti a nagy meccsekhez kapcsolódó ereklyéket, még Sir Alex Ferguson is bekereteztette Clive Tyldesley (az 1999-es BL döntő kommentátora) jegyzeteit. Neked mi a legféltettebb kincsed?

A mez, amiben először pályára léptem az Arsenalban. Az összes játékos aláírta, most a szüleim házában van, igazi családi kincs. De szintén nagyon kedves Bobby Moore és Pelé közös fényképe az 1970-es VB-ről, amit nekem dedikáltak.

Gyerekkora óta ismered David Beckhamet, játszottatok is együtt. De mint szakíró, mi volt az első reakciód, mikor a LA Galaxy-hez igazolt?

Nagyon meg voltam lepődve, akkoriban még rengeteget segíthetett volna bármelyik európai sztárklubnak. Ismerve őt, és hogy mennyire szereti a futballt, nehezen tudtam megérteni, miért áldozta fel a pályája utolsó éveit egy ilyen irányú kihívás miatt. Nem hiszem, hogy elsősorban az anyagiak motiválták, a pénzre nincs szüksége. Azért ment Amerikába, hogy segítse a játék fejlődését, népszerűségét és ezért tiszteletet érdemel. Talán mostanra megbánta, hiszen nem futnak túl jó szezont, a szurkolók pedig bárkit megtalálhatnak maguknak.

Hogyan látod az Arsenal helyzetét, mire számíthatunk a közeljövőben? Vagy ez a Stan Kroenke – Alisher Usmanov párbaj függvénye?

Szerintem az Arsenal előtt fényes jövő áll akárhogy is lesz, nem hinném, hogy rossz dolog, ha ebből két milliomos is szeretné kivenni a részét. A vezetés megpróbálja kitolni a teljes hatalomátvétel időpontját, de amíg a City, a Chelsea vagy a United abnormális mennyiségű pénzt pumpál a fociba, mi sem tehetünk mást, hogy versenyképesek maradjunk. Viszont bízom benne, hogy az Arsenal megmarad Arsenalnak, még ha külföldi tőke kerül is bevonásra.

Mr. Peter Hill-Wood (az Arsenal elnöke) úgy gondolja, a szurkolók megértik a klub játékospolitikáját. Hamisítatlan Ágyúsként te is így vagy ezzel?

A legtöbb drukker, akivel beszélek, szeretné, ha több pénzt költenénk már befutott játékosokra, és magam is ezt vallom. A jelenlegi keret hihetetlenül tehetséges, bárkit legyőzhetünk, de szükség lenne egy-két tapasztalt játékosra, akik nehéz időkben is összetartják a csapatot. Ha majd januárban rendelkezésre áll a megfelelő tőke, jó lenne kicsit a seggére verni.

Addigra talán Eduardo is felépül – kérlek, add át majd a magyar drukkerek jókívánságait. Mit tudsz az állapotáról?

Úgy hallom, a tervezettnél sokkal gyorsabban javul, már könnyített edzéseket is végzett, szerintem még karácsony előtt játszhat a tartalékok között. Ezek pompás hírek, különösen, hogy a rettenetes sérülését látva mindannyian a legrosszabbtól tartottunk. Edu nagyszerű játékos, örülök, hogy szépen gyógyul.

Az elmúlt években több súlyos sérülés is volt a PL-ben. A FIFA 1990-ben tette kötelezővé a sípcsontvédő használatát – ez már elég régen történt. Nem gondolod, hogy a játék változásával a játékosoknak több védelemre lenne szükségük? Vádli, achilles?

Nem, szerintem erre nincs szükség. Utálnám, ha be kellene öltözniük, mint az amerikai fociban. A könnyű cipők használatával egyre több a lábfejet ért sérülés, de talán nem ez a legveszélyesebb sport. Természetesen nagy a fizikai igénybevétel, sok az ütközés, mégsem gondolom, hogy több felszerelésre lenne igény.

A sérülések kapcsán jutott eszembe Petr Cech, aki a liga egyik legjobb kapusa Edwin van der Sar, vagy Pepe Reina mellett. Az angoloknak azonban Peter Shilton visszavonulása óta nincs klasszis kapuvédőjük. Ki veheti át az örökségét a válogatottnál?

Igaz, ami igaz, nem állunk jól kapusokkal. Az eddig látottak alapján szerintem Joe Hartnak van a legtöbb esélye erre. Nagyon tehetséges, jó lenne, ha előbb utóbb lehetőséget kapna. Inkább előbb. Ben Foster a másik jelöltem, amennyiben meg tud birkózni a sérüléseivel, személy szerint őket látnám a legszívesebben James helyén. Csak így lehetnek tehetségekből világklasszisok. De ha ki sem próbáljuk őket, sosem fog kiderülni.

Mi az álláspontod a lehetséges technikai segédeszközök bevezetéséről, különösen az FA Respect for Referees (Tiszteld a játékvezetőt) kampányának tükrében?

Nem kétséges, a technikai segítséget igénybe kellene venni, ahol csak lehet. Nem nagy dolog visszanézni egy kétes esetet. Inkább várok egy percet a helyes ítéletre, mint hogy végzetes hibáknak legyek szemtanúja. A kampány tekintetében maximálisan az FA oldalán állok, gyűlölöm, mikor a játékosok nekivadultan üvöltöznek a bírókkal, amivel nagyon rossz példát mutatnak a gyerekeknek is. Ha ezek után csak a csapatkapitányok beszélhetnek a játékvezetővel – én mellette vagyok, ez egy bölcs döntés lenne, aminek itt az ideje. A futball gyönyörű sport, semmi szükség rá, hogy a bohóckodó primadonnák besározzák.

Amikor visszavonultál, egy újságíró megkérdezte tőled, hogy mihez fogsz kezdeni. A te munkád szívesen végezném  – mondtad akkor. Most mit tervezel a közeljövőre?

Ez a legszebb dolog az életben, sosem tudhatod mi vár rád. Szeretném, ha a Sport Media Solutions tovább fejlődne, és világszinten is jelentős tartalomszolgáltatóvá válna. Személyes ambícióm az, hogy minél többet közvetítsek ezek után, és szeretnék majd egy elismert könyvet írni. E mellett a golf és squash tudásomat kellene csiszolni ;-)

Adrian, köszönjük szépen, sok sikert a terveidhez!