..focista. Nem olyan régen még azt gondoltuk, hogy meglepő és mulatságos lenne egy magyar játékost látni bármely spanyol csapatban, amelyik nem feltétlenül a pofozógép szerepét hivatott betölteni az élgárdák ellenében. Ebbéli meggyőződésünkben nem is gondoltuk komolyan, hogy akár egyetlen honfitársunk is esélyt kaphat a bizonyításra. Aztán vasárnap megtörtént a csoda és láthattuk, amint Vadócz Krisztián igazi tétmérkőzésen játszhat a Mestallában. Nyílván megtehetné ezt a magyar válogatott mezében is adott esetben, de akkor talán nem a pontszerzés reményében lépne pályára. Idegenlégiósunk bemutatkozása mellett történtek még más események is, de kétségtelenül eltörpül, hogy a Real Madrid megint hozta a kötelezőt, a Barcelona végre alázott, Sevillában impotens futballisták kergették a labdát, az Atlético ismét gázolt, a Bilbao csak simán nyert és a Villarreal tovább gyorsul a kifutópályán. Esett 22 gól, Guti megsérült, mialatt Guardiloa végre győztes hadvezérként magyarázhatta a bizonyítványt. Tovább után részletek:

A harmadik hivatalos hazai mérkőzésén is négyszer vette be az aktuális ellenfele hálóját az Atlético Madrid, miközben a vendégcsapatok még egy apró gólocskával sem szomorították el a Vicente Calderon közönségét. Ezúttal a Recreativo próbálta feltörni a Heitinga nélkül felálló hazai védelmet. Azonban sikertelenségükre mi sem jellemzőbb, mint hogy az immáron a fővárosiaknál játszó - és most kettőt vágó - Sinama-Pongolle segítségével is reménytelenül szálltak volna ringbe a szépítésért. A matracosok teljesítménye mindenképpen figyelemre méltó, hiszen szinte minden ellenfelüket úgy győzik le, hogy a második játékrészben már egyértelműen a következő mérkőzésre készülődve lépnek pályára. Becsületből mennek előre és kihasználják a lehetőségeiket, de igazából már a mérkőzés végét jelző sípszóra várnak. Persze könnyű úgy, hogy Agüeró játszott percek szerinti gólátlaga már-már a hihetetlen kategóriába tartozik. Sokra vihetik idén, pedig az elkényelmesedés lehetőségén túl az is ellenük szól, hogy középpályájukat két portugál, egy fiatal spanyol és egy argentin alkotja. Nem éppen a győztes összetétel. (Atlético – Recreativo 4-0) Mondhatnánk azt is, hogy már csak egy magyar játékos ronthatna a képen. De ez nem feltétlenül lenne igaz, mert hosszú idő után ismét honfitársunkat köszönthettünk a Ligában. Bemutatkozásnak nem volt rossz. Vadócz Krisztián azt próbálta tenni, amiért pályára küldték. Labdát szerzet és sallangmentesen továbbtette. Bár teljesítménye előtt még nem lehet kalapot emelni, azért becsülettel odatette magát, és például nem Villa mezéért szaladt leglelkesebben. Valószínűleg meg sem kapta volna, mert bátran odapakolt a valenciainak, ha arra volt  éppen szükség. Egyértelmű, hogy nem tudja annyira kivenni a részét az összjátékból, mint Hector Font, Plasil vagy éppen Punal. Az is biztos, hogy soha nem fog úgy cselezni, mint Maszoud, azonban legalább látta, hogy milyen tempóban kell tenni a labdát egy elég gyenge iramú bajnokin is. Ha minden nap ezekkel a srácokkal készül és felveszi a játékuk sebességét és a ritmust, akkor szép jövője lesz. Csapata most kikapott. Mondhatnánk papírforma. Mondjuk is , de kit érdekel? (Valencia – Osasuna 1-0) Pontosan, mint a címvédő győzelme a Racing vendégeként. A Garay nélkül felálló védelem kontra három csatárral felálló Real Madrid. A kérdés mindössze az volt, hogy ki és mikor avatja fel az UEFA-kupában debütáló csapatot. De la Red tette meg, aki a következő két hétben végleg bebiztosíthatja helyét a kezdőben. Guti lesérült és az előző évben egy hasonló időtartamú kihagyásakor Schuster rájött, hogy Baptistával stabilabb a csapat. De la Red mellett szól még, hogy van der Vaart látszólag nem élvezi a bizalmat, pedig magabiztosan pótolja Roberto Carlost. A szögleteknél, a kapufa mellett. A királyi gárda szerencséje, hogy Nistelrooy személyében igazi klasszis holland játékos is van a csapatban, aki bármikor képes gólt szerezni. Miközben a visszatérő Cannavaro inkább az izgalmakról gondoskodik, amikor a legegyszerűbb dolgokból is legkomolyabb hibát hozza ki. Már majdnem el is felejtettük, hogy miért hiányzott. (Racing – Real Madrid 0-2)

A Real hollandjával ellentétben a Barcelona nem mindig eredményes. Sőt! Most azonban megmutatta, hogy miként kell kitömni az újoncot idegenben. A helyzetkihasználás végre a maximumon, az eredmény remek, az edző által felfedezett játékos nyilvánosan meg lett dicsérve, miközben a mérkőzés utáni értékelés kellően szerényen hangzott és a legyőzött is fel lett kissé magasztalva. Valóban ez lehet az út és csak az olyan apróságokon töprenghetünk, hogy például a kiemelt Sergi Busquets gyakorlatilag mindig tehetetlenül szemlélődött, akárhányszor átjött a labda a katalánok térfelére. Szerencséjére az ellenfél tizenhatosának közelébe jutatott Iniesta több alkalommal kisegítette hátul a védelmet, amikor éppen Daniel Alves és Marquez éppen kétségbeesetten a labdát keresték. Ezzel szemben van hat gól, amelyek mindegyike szép volt a maga nevében, de végső következtetést majd csak a későbbi eredmények ismeretében lehet levonni, hiszen a Sevilla emberelőny nélkül is négyet lőtt a Sportingnak. (Sporting – Barcelona 1-6) Igaz Luis Fabianoék hármat kaptak is az újonctól, így talán megkönnyebbülve készülhettek az első két fordulóban gólképtelen Betis elleni városi rangadóra. Aztán egy bűn rossz mérkőzésen örülhettek, hogy nem szenvedtek vereséget, pedig simán megérdemelték volna. Luis Fabiano és Kanouté csak annyiban emlékeztetett önmagára, hogy a brazil begyűjtött egy sárga lapot, míg Kanouté sportszerűen kivetette a jegyzőkönyvből azt az egy lövést, amely valójában egy lecsúszott indítás volt. A Sevilla középpályája csapnivalóan gyengének bizonyult, gyakorlatilag a félpályán átrúgni nem tudták a labdát, nemhogy felépített támadás mentén előrevinni. A védelem a tavalyi Atlético-t idézte, és bele se merünk gondolni, mekkora mészárlás kerekedett volna, ha Leo Franco védi a vendégkaput. De Palop nem egy Leo Franco és gyakori mezőnymunkával még a védőinek is besegített. Egyszer sem változott az eredmény a mérkőzés folyamán, de a szerzett pont ellenére egyik csapat sem lehet boldog. Inkább vesztesnek érezheti magát. (Betis – Sevilla 0-0) A Numancia és a Villarreal meg győztesnek. Az újonc túl van a nehezén. Számára már csak könnyebb ellenfelek következhetnek a tavalyi év három dobogósa után. Az ezeken szerzett három pont és gránátvörös-kék skalp bíztató előjelnek számít, elvégre a Villarrealtól kikapni nem tartozik szégyen kategóriába. Már most látszik, hogy a sárga tengeralattjáró nagyon masszív kis gépezet lesz idén. Bár Ibagaza nagyon szokatlanul fest sárgában, amikor egy vörös mezes csapat az ellenfél, azért amit néha elől csinálnak, az annyira nem szokatlan a spanyol focit régebb óta követők számára. Hasonló támadójátékkal utoljára a Valencia kapta szét Sven-Göran Eriksson Lazioját. Ez a játék még nem folyamatos és például Guille Francon mindig elakad az akció. Hasonlóan ahhoz, mint amikor Manchesterben az üres kapu fájára tette a ziccert. Persze a mexikói már nem sokáig játszik és talán egyszer összeállhat az Ibagaza, Pires, Senna, Cazorla, Rossi, és Nihat alkotta támadórészleg. (Numancia – Villarreal 1-2)

Véget ért az Espanyol pünkösdi királysága. Azt tudtuk, hogy ha a gólokon múlik a tabellás helyezés, akkor a katalán csapat helyzete elég cudar, így szinte kizárólag pontokkal dominálhatnak Tamudóék. Utólag azt mondhatnánk, hogy örüljenek a veretlenségük megőrzésének, elvégre a barcelonai csapat az, amelyik a mutatott játékához képest erőn felül teljesített eddig. Erre tökéletes példával szolgált a mostani mérkőzés, amely után a Getafe játékosai tanácstalanul kutathatják az elvesztett két pont okait. Pedig nem bonyolult a dolog: be kellett volna fejezni egy két akciót. (Espanyol – Getafe 1-1) Gyakorlatilag ugyanez igaz lehetne a Málaga eddigi három mérkőzésére is, ha az újonc játékosai legalább próbálkoznának. Azonban ők nem igazán értik, hogy pontosan mit is kellene csinálniuk a nagyok mezőnyében. Az Alméria ellen már derengett valami, hiszen az ellenfél és az ellenfél futballja körül már szorult a gyilkos hurok azon kevés alkalommal, amikor támadásfélét akartak összehozni a hazaiak. Ez még akkor is jó jel, ha Negredo egyszer – jó értelembe véve - lefejelte a védőjét. Már csak az újonc támadójátékán kellene dolgozni, mert anélkül nagyon nehéz lesz, és taplósággal nem lehet rajta segíteni. (Almería – Málaga 1-0) A Mallorcán viszont lehetne egy-két komolyabb igazolással, mert míg egy évvel ezelőtt emberhátrányban is a frászt hozták az ellenfélre és 0-2-ről fordítottak meg mérkőzéseket, most emberelőnyben is a saját térfelükön tartotta őket az északi hidegben megfázott Deportivo. Ilyen szempontból a pontszerzés dicséretesnek mondható, viszont a nézőnek nem szórakoztató, ha a legizgalmasabb jelenet, a két klubelnök pajkos összepillantása a mérkőzés végén. Pénz van dögivel, de hol a csapatuk? (Deportivo – Mallorca 0-0) A forduló meglepetése Bilbaóban született. Nem is az eredmény szempontjából, mert az Athletic akár még nyerhet is az otthonában. Sokkal inkább váratlanul ért minket, hogy a mérkőzés legjobbja Asenjo vendégkapus lett a kapott gólok ellenére. Nem akarjuk elvenni a baszkoktól, ami jár, így kénytelenek vagyunk elismerni, hogy a győzelem megérdemelt és a jövőkép is kedvezőbb, mint mi jósoltuk (Athletic - Valladolid 2-0)