A szurkoló már csak olyan, hogy a labdarúgást érintő kérdésekben hatalmas fenntartásokkal kezel minden, az övével nem egyező véleményt. Raphael Honigstein azok közé a nemzetközileg is elismert szakírók közé tartozik, akinek munkáit csak a legnagyobb áhítattal forgatjuk, olvassuk. Raphael tizenöt éve él Londonban, mint a Süddeutsche Zeitung kiküldött tudósítója, de ha már ott volt, egyben Bundesliga szakíróvá is lett a The Guardiannél. Jó néhány csatornánál szerepel szakértőként (Sky TV, Setanta Sport, Setanta Sport News) és részt vesz a talkSport rádióadás szerkesztésében is. Közismert fociguru, száraz humora szinte védjegyévé vált. Hátunk mögött az NST minden komolyságával kerestük meg, és legnagyobb megtiszteltetésünkre azonnal felkarolta ügyünk. Az NST büszkén mutatja be első interjúját, melyet remélhetőleg számos másik követ majd, hiszen igen belelkesedtünk.

Nou San Trafford: Mit gondolsz, mikor kerül eltörlésre a Bundesligában mai napig érvényben lévő 51%-os tulajdonjogi korlátozás?

Raphael Honigstein: Mikor a Hoffenheim végleg elfoglalja a helyét a nagyok között, valószínűleg a korlátozás is megszűnik majd, szerintem erre öt éven belül sor kerülhet. Természetes, hogy más klubok is szeretnék majd megőrizni a versenyképességüket, és támogatják az ügyet - előbb utóbb átpasszírozzák, hogy további befektetőkkel erősíthessék meg a klubot.

NST: Egyetértesz a folyamattal?
RH: Vegyes érzéseim vannak. A demokratikus klub modellnek sok előnye van, megőrzi a felelősségteljes, átlátható működést. Biztosítja, hogy a pénz nem kerül ki a klubok kasszájából osztalék formájában, még a tőzsdén jegyzett klubok esetében sem. Szeretném, ha a Bundesliga továbbra is saját erőforrásaira támaszkodna, és átlátható, szisztematikus munkával épülne fel, mint a Bayern, Schalke, Bremen, vagy a Hamburg, ahogy eddig is történt.
 
NST: Mi lehet a várható következmény?
RH: Leegyszerűsítve, a profi labdarúgás arról szól, hogy ki tud több pénzt befektetni, ami természetesen vonzza a játékosokat is. Ha, tegyük fel, az Adidas a jelenlegi 10%-os részesedését 60%-ra emelné egy 1 milliárd eurós tőkeinjekcióval, nem hiszem, hogy túl sok Bayern drukker bánná. 
 
NST: A ‘Magath-kísérlet’ – az új klubmodell megjelenése a fejlődés szükséges velejárója, vagy ez csak a Wolfsburg különcködése?

RH: Véleményem szerint nem törvényszerű, de nem is hóbort. A Wolfsburgnál sem a technikai igazgatók, sem az edzők nem hozták a tulajdonosok minőségi elvárásait. Az, hogy most a teljes működés egy ember kezében összpontosul, szerintem egy kicsit kétségbeesett lépés a részükről, de csak kiszámított kockázatot vállaltak vele. Magath már a Stuttgartnál is bebizonyította, hogy tudja kezelni a hatalommal járó felelősséget. Mindazonáltal nem hinném, hogy ez lenne a jövő útja, én a megosztott felelősségben és a rendelkezésre álló erőforrások hatékony megosztásában hiszek. A Bundesligában/kontinensen használt edző+technikai igazgató felállás alapjában véve jól működik, és így megelőzhető a George Graham-féle érdekellentétek kialakulása, amire Angliában rendszeresen akad példa. Lehetnek belső ellentétek, ‘politikai’ játszmák, de a klub érdeke azt kívánja, hogy a hatalom ne összpontosuljon egy kézben. Ráadásul, ne felejtsük el, hogy a Magath-típusú diktátorok kirúgása hatalmas terhet ró a klubra, hiszen új játékosokra, stábra van szükség, mindent a nulláról kell kezdeni.
 
NST: Manapság a 4-2-3-1 játékrendszer nevezhető – szándékos szóhasználattal – a legdivatosabbnak. A játékrendszerek fejlődését tekintve, mit jósolsz a közeljövőre? Ha feltételezzük, hogy a történelem ciklikussága a sportpályákon is jelentkezik majd, láthatunk újra 3-4 csatárt a kezdőcsapatokban?

RH: Az egy csatáros rendszer a futball legelső taktikai hadrendjét – mindenki csatár, kivéve egy védőt – állítja fejtetőre. Egy-két évvel ezelőtt, még semmiféle ismétlődést nem lehetett tapasztalni, a csapatok minden generációval egyre defenzívebben játszanak, a felállást tekintve mindenképp.

Meg lennék lepve, ha a négy védős rendszer a közeljövőben megváltozna, egyszerűen ez a leghatékonyabb, legkiegyensúlyozottabb módja a terület leszűkítésének. Ettől eltekintve viszont a dolgok nagyon is képlékenyek. Ha megnézzük pl.: a Manchestert, azt is mondhatjuk, hogy a tavalyi szezont négy támadóval, de középcsatár nélkül játszották le, vagyis 4-2-4-0 rendszerben, ha úgy tetszik. Azt gondolom, ez a trend lesz megfigyelhető a jövőben is. Több Christiano Ronaldóhoz hasonló támadó-középpályás lesz a pályákon, aki képes feltolódni a csatársorba is, de inkább a középpályáról, lendületből érkezik a védelemre. A klasszikus középcsatár szerepköre egyre inkább el fog tűnni.

NST: Lehet, hogy csak én vagyok így ezzel, de az utolsó ember, aki nyíltan hallottam beszélni a doppingról, az Toni Schumacher volt. Mit gondolsz, mennyire van jelen a dopping a nemzetközi labdarúgásban?

RH: Bizonyára előfordul, de klubszinten még épp a legális határok között mozog. Gondoljunk csak a Juve esetére a fájdalomcsillapítókkal és az anti-depresszánsokkal, vagy a Chelsea-nél is használt vér-manipulációra, mely a játékosok (pl.: Arjen Robben) felépülését gyorsította. Biztos vagyok benne, hogy a dopping perifériáján mozgó szerek a ‘70-es évek óta jelen vannak a labdarúgásban. 

NST: Fenntartható fejlődés vs. Premier League. 

RH: Szinte hihetetlen, de a különböző marketing szakértők azt mondják, a futballal kapcsolatos jogok értéke – különösen a Premier League-ben – még messze van a piaci érték maximalizálásától. A futball, mint termék, egyszerűen  minden mást lesöpör a kínálati palettáról, természetszerű, hogy a kereskedelmi és reklámjogok értéke is csak növekedni fog. Különösen, ha és amikor, a klubok képesek lesznek önállóan, élőben közvetíteni a meccseiket az Interneten keresztül a milliónyi ázsiai rajongó számára, meccsenként mondjuk egy dollárért. Ezek szinte beláthatatlan távlatok.

NST: Raphael, te belülről ismered a Bundesligát és a Premier League-t is. Király Gábor 7 éven keresztül volt a Hertha egyik meghatározó pillére. Egy 1-1-es, Milan elleni BL meccs után Karl-Heinz Rummenigge élő adásban nyilatkozta, hogy Király a vonalon jobb kapus, mint Oliver Kahn. Gábor később Angliába igazolt, és első évében Petr Cech mögött a második helyen végzett a kapusok rangsorában.

Most a Burnley-ben véd. A FourFourTwo szezon előtti különkiadásában a csapat egyik szurkolója őt nevezte meg, mint a játékos, akitől a klubnak meg kellene szabadulni. Miért nem tudott Király Gábor befutni a Premier League-ben?

RH: Alapjában véve Király nagyszerű kapus, különösen, ha átlövésekről van szó. De Angliában, elsősorban az alsóbb osztályokban, sokkal fontosabb feladat, hogy a kapus jól kezelje a beadásokat, és uralja a teljes tizenhatost. Szerintem sem elég erős, sem elég atletikus nem volt a feladathoz. A mackónadrág szintén nem volt szerencsés, olykor úgy tűnt, esőben erősen lehúzza...

NST: Egyre több magyar játszik Németországban és Angliában. Van valaki, akinek külön is követed a pályáját?

RH: Gera a szezon egyik legjobb átigazolásának tűnik, szeretnék szép dolgokat látni tőle az idén. Rajta kívül Hajnal pályafutása érdekes külön is számomra a magyarok közül.   

NST: Megtörhet-e a négy nagy uralma a Premier League-ben?

RH: Szerintem igen. A City nagyon erős lesz, és a Spurs is csak hajszállal van lemaradva.

NST: Mi motivál elsősorban az írásban, blogolásban?

RH:Az ember szereti megosztani a gondolatait, ütköztetni a véleményét másokkal. Hatalmas kiváltság és egyben nagy megtiszteltetés számomra, hogy ezt óriási média-vállalatok segítségével tehetem.
 
NST: Ha egy mottót kellene adnod a futballnak, mi lenne az? Szerinted mi a játék magja, lényege?

RH: Uhh, ez nehéz. Talán “Winning with Integrity” ~ Játssz tisztán, nyerj stílusosan.

NST: Nemrég olvastam, hogy Ben Welsch (FourFourTwo) részt vett a Swindon felkészülési tréningjein, sőt, a Steaua ellen be is állt néhány percre. Ha neked is lenne rá lehetőséged, melyik csapatban játszanál, és kit próbálnál meg felbőrözni?

RH: A keresztszalagom háromszor is elszakadt, ezért 2002 óta nem játszom, bár gyakran ábrándozok róla. A mez nem számít, csak David Beckham belelépjen egy kötőbe…

Raphael, köszönjük szépen.

2008. 08. 31.


Az interjú eredeti, angol változatát a későbbiekben fogjuk közzétenni.