Nem pontosan azt kaptuk az első fordulótól, mint mit vártunk, de egy izgalmas bajnoki versengés ígéretével ütögethetjük a billentyűket. Pedig nagyon langyosan indult, hogy aztán még unalmasabban folytatódhasson. Szerencsénkre azonban bekapcsolódott a Real Madrid, hogy tradicionális vereséget szenvedjen La Corunában. Fellépett az egyáltalán nem lehengerlő Barcelona az újonc otthonában. Láthattunk egy erőteljes Sevillát, egy tündöklő Atlético Madridot. Csalódtunk a Betisben és a Bilbaóban, elképedtünk az Almería, Recreativo kettőse láttán, és szinte érzéketlenül szemléltük a Villarreal pontszerzését. Esett 24 gól és Vadócz Krisztián még nem mutatkozott be a spanyol élvonalban. Tovább után részletek:
Nem mondhatnánk, hogy minden igényt kielégítő módon kezdődött az idény. Erre már akkor számítani lehetett, amikor eldőlt, hogy az első élmény felejthetetlenségéről a kisebbik barcelonai gárda és a nyáron góljai közel harmadát elvesztő Valladolid hivatott gondoskodni. Talán egy kicsit felszabadultabb érzésekkel vághatnánk bele az idei első összefoglalóba, ha a két csapat nem csupán a hajrá izgalmainak felvezetésére használja a rendelkezésre álló idő első nyolcvanöt percét. A nem túl gyors felfogású vendégjátékosoknak ennyi idő kellett, hogy két észrevétellel a tarsolyukban majdnem egyenlítsenek. Bár későn, de felismerték, hogy nem egy edzőmérkőzésen szaladgálnak éppen. Ráadásul ellenfelük annyira legyőzhető, hogy az előző szezon tavaszának nihiljén edződött hazai publikum is a kollektív szívroham utáni életérzéssel pacsizhatott a végül győztes kedvencekkel. A látottak tükrében azt kell mondanunk: lesz ez még így se. (Espanyol – Valladolid 1-0) A gyenge kezdés kozmetikásának terhe ezután a Mestalla stadion zöld gyepére kifutó valenciai és mallorcai játékosok vállára nehezedett. Egy darabig becsülettel próbálkoztak is a srácok, azonban a hazaiak két gólja annyira érdektelenné tette a küzdő feleket, hogy egy jobb magyar bajnoki iramára álltak be. A harmadik gól is csak annak köszönhető, hogy a sanyarú sorsú Vicentében égett a bizonyítási vágy és ellentmondást nem tűrően vezényelte a támadásokat. A könnyedén kiharcolt győzelem és különösen a David Silva, David Villa, Mata alkotta trióban rejlő potenciál mindenesetre feledtetni látszik a szuperkupa elvesztésnek csúfos emlékét. Na meg az előző szezon totális csődjét. (Valencia – Mallorca 3-0) A feledtetés reményével vágott bele a Numancia elleni kalandba a Barcelona is, de a Valenciával ellentétben néha már a tavalyi tehetetlenséget idéző produkcióval kísértette szurkolóit. Guardiola nem is keresett mentségeket azután, hogy annyiszor hallottuk már a sikertelenség okait a rossz mentalitásra, a fegyelem mindennemű hiányára és a rossz taktikára visszavezetni. Ehhez képest a Numancia három dolog miatt nőtt ellenfele fölé. A görcsig tartó odaadás, a taktika és a szerencse együtt eredményezte a három pontot, míg Messi csak a külsőségekben tűnt vezéregyéniségnek, mialatt kapufája azzal a gondolattal párosult, hogy a tízes mez előző tulajdonosa majdnem biztosan eredményesebb lett volna abból a szögből. Persze hiba lenne a kis argentinra kenni a vereséget, amikor a mindent eldöntő gólt a késői sevillai formájából és fennragadásaiból felvillantó Daniel Alves helyéről készítették elő, de említhetnénk a Xavi, Iniesta páros remek teljesítményét is, amiért járt volna az Eb-n többször megcsodált kettős csere. (Numancia – Barcelona 1-0)
A katalánok szerencséje, hogy a Deportivo idén sem törte meg a nemes hagyományt és kivéreztette a Real Madridot. A győzelem jogossága megkérdőjelezhetetlen. Az Intertoto kupa folyamatos tétmérkőzésein edződött házigazda magabiztosan tartotta otthon a három pontot és teljesen megértjük Schuster mérkőzés irányában mutatott passzivitását is. Elvégre az eredmény eltörpül amellett, hogy a Higuain, Raúl, Guti alkotta hármas mennyire reménytelenül veszi fel a harcot egy középcsapat védelmével. Természetesen egy mérkőzésből nem vonnánk le komolyabb következtetést, de mintha a kispadon szunnyadó támadókapacitás kevés lenne egy hosszú évadra, mert így még Robben is félelem nélkül játszhatja a maga ötlettelen és önző játékát. Különösen, hogy az átigazolási időszak ellógása után a címvédés jóval nehezebbnek tűnik. (Deportivo -Real Madrid 2-1) Pedig lehet sokat és jól igazolni, mint ahogyan a városi rivális bizonyította. Heitinga, Újfalusi, és Coupet látszólag problémák nélkül épült be a csapatba, miközben Sinama-Pongolle méltó tartaléka lehet a bajnokság egyik legrettegettebb csatárduójának. A Malaga veresége még ilyen mértékben is megérdemelt, de szomorúságra nincsen különösebb oka az újoncnak, mert a közeljövőben nagyon kevés vendégjátékos fog mosolyogva távozni a Vicente Calderonból. Erről Forlán és Agüero gondoskodik majd, miközben a piros-fehér szurkolók kizárólag a Pernia és Simao alkotta balszélben rejlő védelmi bizonytalanság miatt aggódhatnak. (Atlético – Málaga 4-0) Miközben az Atléticonak egyértelműen használt, hogy igazi tétmeccsel készülhetett a bajnokságra, addig a Villarreal játékosainak nem tett jót az augusztusi mérkőzéstelenség. Mintha az első labdás edzések egyikén vettek volna részt a vendégjátékosok, de persze ez sem gátolta meg őket abban, hogy Senna szabadrúgásával ne hozzák el a három pontot Pamplonából. A bíró annál inkább, amikor egy piros lap, tizenegyes kombóval ajándékozta meg a hazai csapatot, amelyből a kiállítás mindenképpen túlzás volt, de a büntetőt sem tűnt olyan egyértelműnek. A Rossi, Nihat, és Pires hiányában kiharcolt döntetlent magyarázni nem kell, az egy pont is több mint amennyit a közvetlen konkurencia idegenben szerzett. (Osasuna –Villarreal 1-1)
Persze ez csak akkor igaz, ha a Sevillát nem számoljuk a közvetlen riválisok közé. Pedig talán kellene, hiszen Kanouté és Luis Fabiano nem lettek rosszabb csatárok, miközben Romaric és Maresca viszonylag gyorsan betöltheti a belső középpályán keletkezett űrt. A stabilitását megőrző Racing otthonából rabolt pont bíztatónak tűnik, de majd az idő dönti el, hogy ez valójában mennyit is ér. (Racing – Sevilla 1-1) Gyakorlatilag ugyanez elmondható a leggyengébbnek tűnő újonc otthonából győzelemmel távozó Getaféről is. A három pontjuk megítélése a Sporting Gijon közeljövőben elért eredményének függvényében változhat. Most még nemes cselekedetnek tűnik. (Sporting – Getafe 1-2) A hét vesztese egyértelműen a Betis, amelyik addig erősítette a keretét, amíg a lesajnált Recreativo el nem rabolt három pontot tőle. Pedig a vendégek csak azért jöttek, hogy minden eszközzel egy pontért harcoljanak. A tervet túlteljesítették. (Betis – Recreativo 0-1) Az andalúz csapatok idegenbeli diadalmenetéhez az Almería is csatlakozott három rúgott és mindössze egy kapott góllal. Még nem tudhatjuk, hogy Negredoék lesznek idén ilyen erősek, vagy a Bilbao ismét nem lesz képes felnőni a dicső múlthoz. Az igazsághoz az első kijelentés állhat közelebb. A kiesőzónához meg a hazaiak fognak. (Athletic - Almería 1-3)
Utolsó kommentek