Ahogy közeledik a rajt, úgy válik egyre halványabbá a szívünkben lakozó bizonytalanság kétségbeejtő érzése. Miközben az angolos és németes kollégák már a bejegyzések hozzászólásait számolgatják, mi még jósolni sem merünk a La Liga 2008/2009-es szezonjával kapcsolatban. Pedig lassan illene elkezdenünk a ráhangolódást és a ráhangolást, mert alig egy hét múlva elindul az a bajnokság, amelyben szinte minden valamirevaló csapat magasabbra teheti a lécet. Az előző év szerencsétlenkedéseire gondolva teljes joggal. Persze mielőtt a lelkünk mélyén szunnyadó optimizmusból táplálkozva pozitív hangvételű bejegyzést kerekítenénk, meg kell nyugtatnunk mindenkit, hogy láttuk a spanyol Szuperkupa döntőjét és egyáltalán nem nyűgözött le minket. Pedig akár két kézzel tapsikolhatnánk, hogy milyen nagyszerű fordítással és milyen komoly sportemberi nagysággal szembesültünk, azonban a Valencia csapatánál csak Várhidi Péter szolgált meglepőbb teljesítménnyel. Mi tudjuk legjobban, hogy erősíteni kell a stúdiókban, de nem igazán értjük a választást. Valakire biztos mély hatást gyakorolhattak a legbajszosabb fiatalító spanyolokkal kapcsolatos Európa-bajnoki meglátásai. A spanyol-olasz negyeddöntő előtti „Toni ma este kettőt rúg” kijelentésénél, számunkra is csak az elődöntő szünetében benyögött „Raúl nekem hiányzik” politikusokat megszégyenítő populizmusa tetszett jobban.

Mindettől függetlenül roppant érdekes dolgok történtek a pályán, bár mindkét csapat beigazolta, hogy igenis szükség van még a „nagy” igazolásra, mert a hosszú szezon során egy a mostanihoz hasonló teljesítmény simán feleslegessé tehet minden további erőfeszítést. Az előző évvel ellentétben a Real Madrid idén elnyerte a Szuperkupát, bár teljesítménye okán nem feltétlenül a lenyűgöző jelző jut eszünkbe először, hiszen nem valószínű, hogy egy összeszedett ellenfél nem használná ki a kettős emberelőnnyel járó előnyöket. Szerencsére a királyi gárda még igazolni fog egy nagy nevet, amelytől majd hangos lesz a világsajtó. Személy szerint a De Jong, Engelaar, Dirk Kuyt hármasból javasolnék valakit, hogy összeállhasson az EB-n megcsodált holland támadógépezet, amely az első komolyabb összecsapásán nagyon csúnyán letérdelt egy hatékonyabb és sokkal szebb foci előtt. Már szinte látjuk a jelenetet, amikor a Bajnokok Ligája csoportkörében Arshavin bebarnult fehér gatyák társaságában szalad ki a Bernabeu zöld gyepére. Pedig Robbenék Pogrebnyakkal még nem is találkoztak.

Egyébként van der Vart sokkal jobb vétel lett volna a Valencia számára. A Real utoljára Metzeldert igazolta a Bundesligából, aki fényesen bevált azon a három mérkőzésen, amelyen pályára lépett. Most már van nekik van der Vaartjuk is. Egyenesen Hamburgból. Vele többen lettek, de hogy jobbak nem, az szinte biztos. Szerintünk Schuster feltehetően egy földijét szerette volna megszerezni, de manapság a jobb német focistáknak erősen szlávos hangzású nevük van, így kerülhetett egy németalföldi játékos a képbe. Neki alapvetően az univerzálisan gyenge Guti helyén kellett volna pályára lépnie, aki most semmit nem bízott a véletlenre és már az első mérkőzésen megpróbálta kijátszani magát a csapatból. Nélküle jobbak voltak. Még kilenc emberrel is. Pedig a szőke játékmester többet pihenhetett a szezon előtt, mint a helyén játékba dobott de la Red. Ennek ellenére nem tűnt frissebbnek Európa-bajnok csapattársánál. Az azonban tisztán látszik, hogy a Real Madrid nem lesz rosszabb, mint tavaly. Sőt van rá esély, hogy még kevesebb pontot fog indokolatlanul elveszíteni. Azonban ha találkozik egy jobb (taktikusabb, motiváltabb, lendületesebb) ellenféllel, akkor valószínűleg ki fog kapni tőle. Természetesen ez majdnem mindig így történik foci világában, csak furcsa ízlelgetni, hogy létezhetnek a Real Madridnál jobb csapatok. Főleg, hogy nem is kevesen vannak.

Szerencséjükre a Valencia nem ilyen, habár van annyira jó csapat, hogy bárkit elverjen, de képes az olyan fogalmatlan teljesítményre is, mint amilyet szombaton láthatott a nagyérdemű. Persze majdnem biztos, hogy simán behúzzák a mérkőzést és a kupát, ha Marchena játszhat Alexis helyett, de ismerjük a „ha” és a vele kezdődő mondatok közötti összefüggést. Értelmetlenek. Ettől függetlenül a Valencia kemény ellenfél lesz mindenki számára, s bár nem valószínű, hogy a négy közé sikerül bekerülniük, az UEFA kupát mindenképpen megcélozhatják. Persze azért a Bajnokok Ligájáért is küzdeni fognak, de talán a Schalke tetemét meggyalázó Atlético valamivel esélyesebb náluk. A matracosok elég komolyan erősítettek a védelmükön. Heitinga és Újfalusi kétségkívül jó igazolásnak tűnnek, de ne feledjük, hogy Pernia és Pablo Ibanez is válogatott játékosként érkeztek, mielőtt Hrutka Rudira emlékeztető játékig nyomasztotta őket a Vicente Calderon szelleme. Mindenesetre Reyes kölcsönadásával már nyitott a klub a semleges szimpátia felé is, de a bajnoki cím ettől még elérhetetlen a piros-fehérek számára. De talán elég izgalmat tartogat majd a húsosfazék körüli marakodás is a Valencia és a Sevilla ellenében.

Barcelonában a várakozások tavaly is nagyok voltak és jobban belegondolva nem sok minden változott az elmúlt egy évben. Victor Valdes, Abidal, Puyol, Milito, Xavi, Iniesta, Messi, Eto’o, és Henry nem lettek sokkal jobb focisták, így a Guardiola, Keita, Daniel Alves hármas segítségével kellene emelniük a tétet legalább húsz ponttal. Sok pénzt nem tennénk rájuk, de azért a Real elmúlt két éve bebizonyította, hogy nem feltétlenül kell extrateljesítmény a La Liga megnyeréséhez, szerencse és gyengélkedő riválisok annál inkább. Akármi megtörténhet. Még az is, hogy az előző két év vesztesei eredményesen végigdarálják a szezont, de ha véletlenül ismét nem sikerülne semmit nyerniük, sőt a mutatott játék is csak zsebkendők lengetésére késztetné a publikumot, akkor sem lenne különösebb probléma. Amennyiben a csapattal korábban Bajnokok Ligáját nyert edző gyakorlatilag egyedül elvitte a balhét a tavalyi szégyenért, akkor egy újonc szakvezető vajon mire számíthat? Ha Guardiola csak fele olyan ravasz lenne, mint az őt kinevező, de gyakorlatilag támogatás nélküli klubelnök, akkor valószínűleg egy kicsivel jobban sül el a lengyel túra, és nem kéne már a szezon kezdete előtt mentegetőznie. A dobogó biztos, de a címvédő fővárosiak mellett egy másik komoly riválissal is számolniuk kell.

A Villarreal tavaly oda-vissza verte a Barcelonát, viszont oda-vissza kikapott a Real Madridtól. A keretük nem csupán erős, hanem egyenletesen erős. Gyakorlatilag nem számít nekik, ha a Rossi, Nihat, Pires és Senna alkotta négyes egyike sem léphet pályára. Ezért aztán a Bajnokok Ligájával beköszönő extraterhelést a kispadról is meg fogják oldani. A végső győzelmük sem lenne meglepő, de valószínűleg sok múlik majd azon, hogy év közben az addig elért eredmények függvényében miként preferálják a különböző versenykiírásokat. Szurkolni fogunk nekik, bár  mintha újra felvették volna a kapcsolatot Riquelme menedzserével. Ezek szerint Edmilson suttyósága nem elégíti ki a vonatkozó igényeiket. Ilyen problémák nincsenek Sevillában, ahol Daniel Alves és Poulsen távozásával Luis Fabiano egyedül lesz felelős a remek hangulatért. Pontosan egy évvel a szerencsétlen haláleset után a csapat a fekete ló álcája mögé bújva próbálja kiheverni a belső középpályája elvesztését. Egyszerűen nem érezzük, hogy nagyon bele tudnának szólni az elejébe, de az biztos, hogy lesznek mérkőzések, amikor könny csordul majd a szemünkbe a Jesus Navas, a Tom De Mul, vagy éppen a Diego Capel által előadott szélsőjáték láttán. A várakozás nagy, s a végére eldőlni látszik az a kérdés is, amely személy szerint engem már két hete foglalkoztat: Vagy Vadócz, vagy én.