A piros, a kék meg a zöld: e három színből egyenesen következtethetnek Olvasóink, melyik bajnokság viszonyaiba mászunk bele a lapozás után. Persze elég egyszerű dolog kikiáltani hatmeccsesnek ezt a ligát, de mit tegyünk, konkrétan erről van szó – mégha igaz is, hogy errefelé sincsenek híján tréfás kedvű kiscsapatoknak. Ha nem szúrják el valami kegyetlenül, mint tavaly a piros trikós társaság, akkor holtbiztos, hogy landol az érem és jön a díszvacsora. Egyébként meg örül majd a Braga vagy a pénteki nyitómeccsen ikszelő Guimaraes.

Vagy a Boavista Belenenses. Nem olyan rég még komoly rettegéssel járt egy-egy fellépés ezeknek a csapatoknak a pályáján, és mégha vissza-vissza is szivárog a spiccre valamelyikük egy-egy idény erejéig (ahogy ez történt tavaly), a nagyok dominanciája megbonthatatlan. Sőt, a Porto hegemóniája is beáll lassan, bár a José-éra óta hiába húzzák be évente – olykor nyomasztó fölénnyel – a ponthajkurászást, a nemzetközi színpadon képtelenek előre lépni. Szintúgy igaz ez a többiekre. Akik a kupaszintű versenyképesség hiányán vekengenek, azt is pontosan tudják, hogy pengeéles, többtényezős bajnokság nélkül elég reménytelen olyan rendkívüli sikerszéria után ácsingózni, mint amilyet a Porto produkált pár éve.

A nyilvánvaló belterjessége mellett a portugál ligát olyan platformnak ismerjük, amely kiváló lehetőséget teremt ismeretlen brazilok és még kevésbé ismert afrikaiak bemutatkozása számára. Ezt az egyszerű sémát azonban a recens trendnek megfelelően ki kell egészítenünk egy új színnel, a világoskékkel. Nem emlékszem, hogy bármikor is ennyi argentin futkározott volna a luzitán gyepeken, de iszonyat sablonos megfogalmazásban a tangó ideiglenesen felülkerekedni látszik a szambán és ez bizony sok bankszámla felé nyitja meg az argentin klubok útját. Mivel ők a tehetségeiket, az európai élklubok – és így a három nagy – meg a pénzüket nem tudják hová tenni, az argentináradattal jó pár évig számolni kell. Szép-szép a Benfica brazil íze és a gauchosított Porto, de egy jóféle színhazai tizenegyet csak a Sporting képes kiállítani – ez persze nem ítélet, mindössze a tények rögzítése.

Nem tett jót a liga ereszkedő nimbuszának sem a Boavista tavaszi játékossztrájkja, sem  a 2003-04-es bajnokság egyes meccseinek manipulálását felszínre hozó botrány, melynek homályos részleteit az Apito Dourado (Arany Síp) hadműveletben derítették fel – és melybe a sakktáblások, egy példastatuáló célzatú döntésnek is köszönhetően, belebuktak. (A Portót büntették is, meg nem is, a Leiriának meg mindegy volt, kiestek, mint a huzat.) Lesz tehát mit visszaszerezni a hétvégén rajtoló idényben.

BENFICA

Backstage: A legfontosabb kérdés bármilyen benficatartalmú diskurzusban: kivel lehet pótolni Ruí Costát? Természetesen senkivel, ekkora zsenit nem lehet. Még akkor se, ha egy olyan minizsenit sikerül Lisszabonba csábítani, mint Aímar. A visszavonulás könnyes örömébe némi ijedtség is vegyült, miután a kis különjátékban a bronzról is bravúrosan lecsúsztak. Nem tehettek mást, kiborították a persely tartalmát és magasan kvalifikált és főként hálás spílereket vettek a pénzből. Bohóc Pablitót a zaragozai alászállástól, Balboát és Reyest* a madridi percemberkedéstől, Jorge Ribeirót (Maniche öccse) a középmezőny unalmától, az exsportingos-majd-recrés Carlos Martinst meg egy prognosztizálható kiesés elleni harctól mentette meg Quique Sánchez Flores, akiben a Valencia utolsó edzőjét tisztelhetjük. (A francia Yebdával nem tudjuk, mi a célja.) Egy nagy boltra még van fedezet, az espanyolos Luis García hetek óta cicázik a Benficával, ha döntésre jutnak, kábé tíz milla cserélhet bankszámlát, ha nem, a River kolumbiai csatára, Falcao még mindig érkezhet, főleg, ha az olimpiai aranyat eldöntő Di Maríát kivásárolja valamelyik jól szituált angol óriás. A távozók listáján találjuk a félsziget egyik legjellegtelenebb focistáját, Petit-t – átszökkent a kölni kecskékhez -, Nuno Assist, továbbá a kölcsönszezont vállaló Adut (Monaco) és Sepsit (Santander), de Makukula is mehet nyugodtan. Egy fájdalmunk, hogy a tapló Binyát nem takarították még el ebből a csapatból.

Tálentum Színpad: Rögtön három fellépőnk is van. Egyrészt a védelem közepére szánt Sidnei, akivel kiteljesedhet egy fullbrazil védőnégyes. Másrészt az utánpótlás-válogatott Ruben Amorím, akivel a fedezetsorban találkozhatunk, vélhetően többször is. A harmadikról, a 18 éves uruguayi Urretavizcayáról sokat nem tudunk, hacsak azt nem, hogy legalább olyan tehetségesnek tartják, mint amilyen hosszú a neve: a Don Balón egyik összeállítása a top 100 tálentum közt említi az egyszerűség kedvéért simán Urreta néven futó támadót, aki a Blackburn ellen góllal debütált.

Hangolás: A Feyenoordot sikerült legyűrni, ugyanez az Inter ellen az Eusebio-kupán nem sikerült (0-0, majd büntetők). A bajnokság már megint nem indult flottul, a Rio Avénál csak ikszre futotta (1-1, na ki, hát persze, hogy Nuno Gomes…).

A legpengébb felállás: Quim – Maxi Pereira, Luisao, Kacuranisz, Léo (Jorge Ribeiro) – Balboa (Amorím), Martins (Yebda), Aimar, Reyes (Balboa) – Cardozo, Urreta (Nuno Gomes).

Tippsátor: Minimum szorossá kell tenni a bajnokságot, az aranyhoz nagyon össze kell ám állni ennek a csapatnak. Sőt, ezzel a társasággal az UEFA-kupát is meg lehetne nyerni. 1-3. hely.

*A Petit hatos mezét megöröklő Reyes újjászületésére sokan várnak. Ha a képen látható művésznő megtalálja a megfelelő időzítést párja lerendezésére, Reyes talán ráérez a témára, elvégre búvalbaszott ábrázattal nem illik futballozni.

***

PORTO

Backstage: A legutóbbi hat ligából ötöt megnyerték a portóiak, igaz, egyet állítólag némi külső segédlettel és bár a szándékot büntetni kell, négy évvel ezelőtti dolgok bizonyításához elég problémás bizonyítékot szerezni. Ahogy fentebb olvasható, az elmúlt negyedszázad legtöbb sikert produkáló csapatáról beszélünk, ahol megint szabad utat kapott a költekezés: Pepe után Bosingwáért is bőröndnyi lóvét kasszíroztak, így futotta többek közt az uru szélsőre, Cristián Rodríguezre (7 milla euro), az argentin Tomas Costára és Nelson Benítezre, valamint a kolumbiai Guarínra. Na meg a mulatságos nevű portói focisták szép hagyományának (Claudio Pitbull) jegyében igazolt támadóra, Hulkra – terminus livescoricus: G.V.D.H. Souza –, akit a Tokyo Verdy engedett el több mint 5 milla ellenében és már el is kezdte a törlesztést. A román Sapunaruval azonban rendesen visszanyalt a fagyi: hát egy ilyen ügyletet is csak a szomszédok tudnak kicsikarni, Bosingwa is nyihog meghökkenésében, hogy egy ilyen spílerrel akarja őt pótolni Ferreira mester. Mindezen kiadások mellett a legnagyobb erősítés az, hogy Lucho González és Lisandro maradt, utóbbi a gólvadász különversenyben úgy vert rá tavaly a többiekre, mint a klubja a mezőnyre.

A nyár kérdését még nem említettük, de már fogalmazódik rá a válasz: habár a Mourinho érkezésével kinyíló ajtó egy időre bezáródni látszott, most újra tárva nyitva áll, ergo Quaresma nagy valószínűséggel az Internél folytatja a kifligyártást – még van egy pár nap az ügy elsimítására. További veszteségek közé soroljuk még Paulo Assuncaot, akire az Atlético csapott le. Marek Cech és Postiga is lelépett, sok fiatalt és peremembert meg szokás szerint elpasszoltak kölcsönbe. A címvédéshez bőven elég kell, hogy legyen ez a keret, egyedül a dél-amerikai selejtezők idején állhat elő probléma, pár napra könnyen kiürülhet a portugalbiceleste öltözője.

Tálentum Színpad: Bár a Bruno Alves-Pedro Emanuel védőbelső elég erős, előbb-utóbb befészkeli majd oda magát a 23 éves Rolando, aki közel száz bajnoki rutinjával hagyta ott a Belenensest. A liga egyik legstabilabb bekkjének tartják a Zöld-foki szigetekről származó fickót, akit négy évre kötötték magukhoz a Sárkányok.

Hangolás: Utolsó előtti állomás gyanánt elverték a Laziot, majd a főpróbán kikaptak a Szuperkupában, tessék megtekinteni, hogyan. A kék 21-esben alkotó Sapunarura hívnám fel a figyelmet.

A legpengébb felállás: Helton – Sapunaru, Bruno Alves (Rolando), Pedro Emanuel, Benítez (Fucile) – Tomás Costa (Guarín), Meireles, Lucho – Mariano González, Lisandro, Rodríguez (Farías, Hulk).

Tippsátor: Az arany megőrzése a cél, ilyen erősítésekkel a dobogó másik két foka szinte szégyenszámba menne.

***

SPORTING

Backstage: Nagyon úgy fest, hogy ez az év hozza majd azt a stadionrengetős kiárusítást, ami már egy jó ideje érik a SCP-nél: a Moutinho-Veloso tandemhez elég közel mozogtak-mozognak az érdeklődők, de még minimum féltucatnyi játékosról tartják, hogy továbbléphet egy kellemes ajánlat esetén. A BL főtáblájánál meg nincs alkalmasabb felület a figyelemfelkeltésre meg az árak srófolására. A legutóbbi bajnoki cím óta eltelt években előbb három bronz, majd három ezüst jött zsinórban, plusz két-két kupa és szuperkupa – be csodás is lenne hát, ha Moutinho vagy Veloso egy igazi aranyos-trófeaemelgetős szezonnal búcsúzhatna a José Alvaladétól... A bajnoki címhez a rangadókon is hasítani kell, ha Paulo Bentonak sikerül rendesen felpörgetnie a bandát, lehet a következő, akire ráhúzzák az újságok a „jó focistából jó edző” baromságot.

Az érkezőkről szóló rész akkor se valami hosszú, ha a maradókat is ideszámoljuk. Rochemback visszatért hullámvasútszerű albioni kalandjáról, mint ahogy Caneirának is elege lett a légiózásból. Grimit és Izmajlovot véglegesítették, mivel mindkettejük teljesítette a szakvezetés elvárásait. Liédson gólérzékenységét és Yannick Djaló pillanatnyi formáját elnézve nem muszáj másféle támadósorban gondolkodni, még akkor se, ha az egyetlen valódi igazolás ezt a csapatrészt érintette. Hélder Postigát nem tartjuk különösebben ötletes játékosnak, aligha lövünk mellé, ha kijelentjük: leginkább a kispadon feszengve csípik majd el az unatkozó operatőrök, Derlei társaságában. Sztojkovics kapus se marad padozni, az Everton majdnem begyűjtötte, de az olimpiával megrekedt az ügye.

Tálentum Színpad: Ha olvasóink nem is, Alex Ferguson minden jel szerint nyomon követi majd Adrien Silva fejlődését, akire elsősorban Veloso posztjának örököseként kell tekintenünk. Az üveggömbben látottak szerint 2010-ben már ő se zöld-fehér keresztcsíkosba törli majd az arcát.

Hangolás: A július végi Guadiana-kupán a Benficát, a Szuperkupában a Portot verték 2-0-ra. A négy gólból három (fogjuk rá) Yannick Djaló érdeme, miközben társai formája is egyre meggyőzőbb.

A legpengébb felállás: Ruí Patrício – Abel, Polga, Tonel, Grimi (Caneira) – Moutinho, Rochemback (Veloso), Romagnoli (Vukcsevics), Izmajlov – Liédson (Derlei), Yannick (Postiga).

Tippsátor: Lőjön prosztatán a Liédson, ha lemaradnak a dobogóról...

***

Pár szóban a többi tizenötről: túl nagy reményeket egyikük sem táplálhat a trió hatalmának megtörésével kapcsolatban, még a tavalyi fecske Guimaraes sem, őket felemészti majd a kupa. A Belenenses (Hugo Leallal) – Braga (Linzzel, Meyonggal) – Setúbal (a tavalyi ligakupa-győzelem tapasztalataival) hármasból azért odaérhetnek a dobogó aljához.

A Boavistát ne várjuk: a széthullott klub darabkáit most kezdik összerakosgatni, immáron a legendás sikerkovács (Jaime Pacheco) és a BL-meccseknek is otthont adó pálya (eladni kényszerülnek a Bessát) nélkül. Szerencsétlenek annyira bíztak a fellebbezésben, hogy még a Ligakupa-nevezésről is lemaradtak.

Említést érdemel még az abszolút újonc Trofense, náluk nem lehet más a cél, minthogy ama bizonyos vonal fölé pozicionálják magát május végére. Vereséggel rajtoltak, bár a Sporting pályáján még ez is megtisztelő.

A Liga Sagres idei szereplői: Académica Coimbra, Belenenses, Benfica, Braga, Estrela Amadora, Leixoes, Marítimo, Nacional, Naval, Pacos Ferreira, Porto, Rio Ave, Sporting, Trofense, Vitória Guimaraes, Vitória Setúbal.

A liga honlapján található naptár szerint a rangadók első körét igen hamar lezavarják:

Benfica-Porto (augusztus 30.)
Benfica-Sporting (szeptember 28.)
Sporting-Porto (október 5.)