Mindenki érdekében (nézők, játékosok, klubok) sokkal jobb lenne, ha a nagypályás futball eltűnne az olimpia műsoráról, és az olimpiai szellemhez sokkal közelebb álló és egyre népszerűbb teremlabdarúgás (FUTSAL) foglalná el a helyét. Ronaldinho kövérebb, mint valaha. Európát már csak Belgium képviseli. Nigéria tizenkét év után megint bajnok lehet. Az olimpiai szellem nagyon ott volt a pályákon, ennek jegyében 27 lapot osztottak ki a sporik a negyeddöntőkön, és ezekből négy volt piros. Legalábbis ennyiről tudunk, nem tudhatjuk mit cenzúráztak ki népi demokratikus testvéreink. Láthattunk tizenkét gólt (3-as átlag!), igaz ehhez két meccsen túlórára is szükség volt. Hosszabbítás és FREE TIBET a másik oldalon.

Elefántcsontpartot, Nigériát és Kamerunt is megcsodálhattuk a negyeddöntők során. Persze mindenki úgy van vele, hogy afrikai csapat nagy tornán esedékes mérkőzése helyett inkább három Chelsea-Liverpool egymás után. Amikor pedig egymás ellen játszanak, mindenki előtt felsejlenek a legendás januári Afrika-kupák, három órás mérkőzések rezesbandával, köhögő passzokkal, nyújtott páros lábakkal és végül Vágópistára történő átkapcsolással. Szerencsére a két tuskóbb erőfutballt játszó társaságtól megszabadultunk, az általában fantáziadúsabb focira képes Szuper Sasok pedig mehetnek tovább.

Az olasz-belga lájtosabb és izgalmas, a brazil-kameruni unalmas de valódi rugdosódást hozott. Miután Diego kiugratta, Rafael Sobis gyönyörű gólt szerzett a 101. percben, aztán jött egy még szebb: Thiago Neves löbbölése után Marcelo sarokkal bombázott (sic!) a bal alsóba. Ezeken, valamint Baning kiállításán kívül nem láttunk semmi érdekeset - Ronaldinho annyira terebélyes, hogy kitakarhatta a többi eseményt, simán elgörbítette a teret, vagy egyáltalán nem is történt semmi... Brazília-Kamerun 2-0.

Kiesett Itália, mert csak két beváltott Rossi-tizenegyesre futotta nekik, amire viszont hárommal válaszoltak az osztrák németalföldiek, a gólokat Dembele (2) és Mirallas szerezték. Itt két kiállítás is volt a párosítás komoly történelmi előzményeire (?) való tekintettel: Vermaelen, aki nem látta a francia-olaszt az EB-n, és Viviano, a bresciai hiéna is befejezte idő előtt, lehet tippelni, hogy melyikük milyen színekben játszott - utóbbi azért szállt ki, mert megtámadta az őt provokáló Mirallas-t, és az nem ér. Kedvenc belgánk, a mozgásban és játékban McManamanre emlékeztető De Mul (ejtsd: de mül) mellet kedvenc olaszunk, Giovinco  is részese volt az eposzba illő küzdelemnek. Olaszország-Belgium 2-3.

Papíron az argentín-holland összecsapás ígérkezett a legszínvonalasabbnak, és nem csak az olyan elődök miatt, mint Kempes, Batistuta, Cruijff és Bergkamp, hanem azért is, mert az egyik oldalon egy Vermeer maszatol a kapuban, a másikon pedig egy Garay bazsevál a védelemben. Ennyire azért nem sikerült művészire a produkció - kábé olyan lett, mint egy mandulaszemű leány gyöngy fülbevalóval, aki Bartókot játszik üstdobon. Vagyis szépnek szép, csak se füle, se farka. Illetve azt is írhatnánk, hogy izgalmas, klasszikus kupacsata, csak hát olimpiai aláfestésre ilyet nem nagyon lehet játszani. Egyébként Drenthe kit, vagy mit keres Madridban? A rendes játékidőben Messi és Bakkal volt eredményes, a 105. percben Di Maria döntött, Argentína-Hollandia 2-1.

Arról még nem írtunk, hogy a sasok túlszárnyalták az elefántokat Nigéria kiejtette Elefántcsontpartot: 2-0, ez volt a legsimább ütközet. A poén kedvéért a gólszerzők: Odemwingie (elsőre sikerült begépelni!) és Obinna (tizenegyesből).

A fenti események következtében az egyik ágon létrejött a várva várt Belgium-Nigéria párosítás, az előrehozott döntő. Az ezüstérem sorsáról a brazil-argentín hakni dönt majd.