Emlékezetes szezonon vagyunk túl, hiszen hosszú évek óta először olyan utolsó fordulót produkáltak a csapatok, hogy ihaj. A 38. játéknapon lejátszott 10 mérkőzésből mindössze egy volt totál tétnélküli, a többi kilenc kimenetele így vagy úgy befolyásolta valamelyik együttes helyezését. Tavasszal még sima címvédést jósoltunk a bajnoknak, ami meglett ugyan, de arra nem számítottunk, hogy a fiatal bordeaux-i legények egészen az utolsó fordulóig ráncigálják az oroszlán (Lion, értitek?!) bajszát. Tovább után mikroszkóp alá tesszük a nagyokat, a meglepetést okozókat és a csalódást keltőket.

Csökkenő dominanciája ellenére ismét megérdemelten vasalta be sorozatban hetedik aranyérmét az Olympique Lyon, sőt, megkaparintották a Francia Kupát is, így a klub történetének első duplázásának örülhettek a fanok. Az edzőt meg kirúgták. Bizony, Aulas elnököt ennyivel nem lehetett kielégíteni, mivel az öreg a BL-re izgult elsősorban. Pedig Alain Perrin-nek a munkakönyve helyett inkább plusz cafeteria-juttatást adtunk volna, amiért a raklapnyi sérült (Coupet, Cris és Fred hónapokat hiányzott) és az elbaltázott új igazolások (Keita, Delgado, Baros) ellenére két trófeát tett a vitrinbe. Az egyéni teljesítményeket vizsgálva természetesen Karim Benzema neve kívánkozik az élre, aki 20 találatával gólkirály lett, láttuk az Eb-n, vinné boldog-boldogtalan. Maradjon még inkább, vegyen vissza az arcából (nem kéne durcáskodni a lecseréléskor, kedves Karim), szívjon magába friss nemzetközi levegőt, aztán jöhet a Real Madrid. A többiek átlagos idényen vannak túl, kivéve a stabil válogatottá érett, 25 évesen ősz hajszálai mellett a labdákat is szépen gyűjtögető Jeremy Toulalant.

LEG…LEG…LEG…
…jobb játékos: Karim Benzema (20 gól, 6 gólpassz)
…nagyobb lúzer: Milan Baros (irány Mexikó?!)
…inkább meglepő: Jeremy Toulalan (nagyon megbízható)
…szebb jövő előtt áll: Karim Benzema (lásd fentebb)

Szezon előtt óvatosan álltunk hozzá az első igazi edzői feladatát kapó, Laurent Blanc által irányított Bordeaux-hoz. A boros város csöppet sem koros fiai pici hullámvölgy után a 20. fordulóban vitorláztak a második helyre, ahol aztán végleg kikötöttek. A vasággyal együtt 60 kilós Wendel vezérletével mutatós, lendületes futballt produkáltak, sokunk szimpátiáját elnyerték, és csak azért nem érezzük erőn felülinek a második helyet, mert néhány nagycsapat megint átverte a jónépet. A siker sokadik titka azon pár ember kimagasló teljesítménye, akiket vagy elzavartak máshonnan (Cavenaghi, 15 gól, Bellion, 12), hulladékká minősítették (Alou Diarra) vagy épp öregnek gondoltak. (Micoud, Ramé)

LEG…LEG…LEG…
…jobb játékos: Wendel (12 gól)
…nagyobb lúzer: Florian Marange (nem lesz új Lizarazu)
…inkább meglepő: Fernando Cavenaghi (reszkess, Crespo!)
…szebb jövő előtt áll: Wendel (hízni kéne azért)

Zidane szülővárosának világoskék mezes kedvencei ezúttal is szenvedélyekkel teli idényt hagytak maguk mögött, amiben volt minden: edzőváltás, sérülések, új csillagok, pazar hajrá. Eric Gerets kieső helyről vezette seregét egészen a BL-indulásig, igaz, csak az utolsó fordulóban sikerült lezavarni a dobogó alsó fokáról a Nancyt. A csapat, melynek egy igazi vaddisznó személyében olyan albán(!) kapitánya van, aki két éve még a gyűlölt Paris SG futballistája volt, leginkább hazai szereplésének és a Nasri, Cissé, Niang támadótriónak (az 58 gólból ez a hármas 40-et szerzett) köszönheti szép helyezését. A középső és főleg a hátsó sorban viszont alig alakult ki állandóság, ami leginkább a kapott gólok számán látszik meg.

LEG…LEG…LEG…
…jobb játékos: Mamadou Niang (18 gól)
…nagyobb lúzer: Kanga Akalé (az egygólos támadó)
…inkább meglepő: Lorik Cana (valóságos erőmű)
…szebb jövő előtt áll: Steve Mandanda (a fekete Barthez)

Ha valaki azt mondja egy hétköznapi, Nancyból származó polgárnak mondjuk 2007 júliusának végén, hogy a helyi aranylábú gyerekek legrosszabb helyezése a 4. lesz a következő bajnokságban, akkor az rögtön kontrázott volna, hogy ennél rosszabb viccet csak Sas József talált ki fénykorában. Az észak-francia klub tipikus példája a ”Nincsenek sztárjaink, csapategység van” című klasszikusnak, és tényleg! Jellemző példa: a házi gólkirály hét góllal lett Juszuf Hadzsi, mögötte két hat és egy ötgólos tanyázik. A védelem az olasz származású Bracigliano kapussal az élen zárt, mint a frakcióülés, egy sorral előrébb angol mintára két emberevő aprított, két szélső gyorsan szaladt, beadott, Kimék meg ritkán érkeztek, de jókor.

LEG…LEG…LEG…
…jobb játékos: Sebastian Puygrenier (az összetartó)
…nagyobb lúzer: Adrian Sarkissian (vissza is vonult)
…inkább meglepő: Pascal Berenguer (tavaly egy gólt sem lőtt)
…szebb jövő előtt áll: Kim (mondjuk nem Katarba kellett volna menni)

Bafetimbi, a Gomis

Végre szurkolótáborához méltóan szerepelt a Lyon tartományi riválisa. A zöld-fehérek fanatikus közönsége megérdemelte már, hogy ne alul, hanem felül legyen (a tabellán) a St. Etienne. Hazai mérlegük nagyon durva: mindössze egyszer baktattak leszegett fejjel az öltözőbe és összesen 4(!) gólt kaptak. Mégsem hátulról emelünk ki valakit, hanem a frontvonalból, mégpedig Bafetimbi Gomist. Az új Drogba, vagy inkább új Adebayor érdekes hajviselete és szénfekete bőre mellett 16 góljával tűnt ki leginkább, kár, hogy az Európa-bajnokságon hasra esett még az oldalvonal mészporában is.

LEG…LEG…LEG…
…jobb játékos: Bafetimbi Gomis (irány a PL)
…nagyobb lúzer: Rudolph Douala (mit látott benne a Sporting anno?)
…inkább meglepő: Christoph Landrin (Párizsban leégett)
…szebb jövő előtt áll: Bafetimbi Gomis (még Domenech is észrevette)

Az első öt helyezett részletesebb elemzése után zanzásítva emlékezünk meg a többiekről, Misur Tamás után szabadon „távirati stílusban”. Az OM-hez hasonló szép hajrát kivágva futott be hatodiknak a Rennes, soraiban a liga gólpasszkirályával (10 assziszt), Jerome Leroy-val. Évek óta „hozza a stabilt” a Lille, ilyen szempontból most sem okoztak csalódást, kivéve Patrick Kluivert-et (ki tudta, hogy itt játszik, hm?). Nizzában várakozáson felül szerepeltek a Sir Alkesz jóvoltából elzavart Bellion és a Lyon által már megszerzett Ederson, Lloris duó  vezetésével a piros-feketék. Kicsit sajnáljuk a Le Mans-t, kiváló légiósai révén többet érdemeltek volna a posvány középmezőnynél. Bizonyíték, nem ígéret: Basát a PSG, Romaricot a Sevilla, Macuit a St. Etienne, De Melot a Palermo szippantotta el… A Lorient-tól és a Caen-tól szintén nem várt eredmény a középmezőny, csak épp fordított előjellel. Steve Savidanról bizonyára hallott már minden koca fociszurkoló, ő az, aki évekig a harmadosztályból sem tudott kitűnni, aztán francia válogatott kerettag lett. Neki és a Lille-től elzavart Audel-nek köszönhető főleg az északi város csapatának 13. helye. A Sochaux megmenekülésére karácsony környékén kb. akkora oddsot fizettek volna a fogadóirodák, mint mondjuk VV Zsanettnek, ha ki tudja ejteni hibátlanul a robotgépet. A Peugeot-gyáriak megcsinálták! Az Auxerre rég futott ilyen szürke és unalmas idényt, Guy Roux úgy hiányzik az Abbé Deschamps stadionból, mint Robbie Williams a Take That-ből. Tavaly ilyenkor a BL-indulást ünnepelték Toulouse-ban, most legalább akkora meglepetés érte a lila-fehéreket – örülhettek a bentmaradásnak… A kieső elzászi duóról sok jót elmondani nem lehet: Szélesi Zoltán se tudta megmenteni a Strasbourgot, Miralem Pjanic számára ugyanilyen lehetetlen küldésnek bizonyult a Metz életben tartása. Hogy ő meg kicsoda? Tessék nyártól sasolni a bajnok meccseit.

Röngtenszemű olvasóink kiszúrhatták, hogy három csapatról nem esett szó. A Monaco, PSG, Lens trió büntetésből megérdemli a bővebb kiemelést. Kezdjük a hercegségbeliekkel, akik 4 éve még Bajnokok Ligája-döntőben szerepeltek, manapság viszont Albert herceget leszámítva senkit sem érdekelnek. Nincsenek nézők (eddig se voltak), nincsenek sztárok, csak néhány fiatal tehetség (Gakpé, Menez), várjuk a felemelkedést. A Paris SG annyira szánalmas, hogy a sírás kerülgeti az embert velük kapcsolatban. Hiába a város vonzereje, hírneve, szinte korlátlan lehetőségei, stadionja(i), évek óta döglődnek. Idén sem történt másként, Pauleta bácsinak megcsókolhatják a… A Ligakupa-győzelemmel valamelyest sikerült elhallgattatni a fővárosi kemény fickókat (tényleg azok…), kérdés, meddig tehetik meg még ezt büntetlenül.

 
A Sampdoriába tartó Bisevacnak (jobbra) jövőre nem kell a másodosztályban poshadni a Lens-szal

A végére maradt a harmadik búcsúzó, a sárga-pirosakért vérzik a szívünk. Szegény Jean-Pierre Papin ebből az egyébként formázható alapanyagból sem tudott értékelhetőt összegyúrni. Kár, nagy kár. Mi lesz most a szénbányászokkal? Az átlagban 33 ezer néző előtt futballozó Runje-Hilton-Keita-Dindane tengelyre épülő Lensnak normális esetben a 6-10. hely környékén kellett volna végezni, csak hát a Ligue1-ről minden évben kiderül, hogy semmi sem úgy történik, ahogy.

Búcsúzóul pedig lehet csemegézni a szezon tíz legszebb góljából.

A Ligakupa döntőjéből:

A hagyományos kupa döntőjéből:

Au revoir!