Egy kérést fogalmaztunk meg a csoportkör után az idei Bl-szezont illetően: ne kelljen Liverpool-Chelsea meccset néznünk! Most úgy tűnik, kénytelenek leszünk, hiszen a Pool az Arsenal otthonában ért el döntetlent, ráadásul gólt is tudott szerezni, a Chelsea pedig ugyan kikapott a Fenertől, de egyszerűen nem tudjuk elképzelni, hogy ki is essen a törökök ellenében. Mielőtt azonban hozzálátnánk az angol futball európai dominanciájának mantrázásához, jegyezzük meg, hogy ez a szezon nem alkalmas messzemenő következtetések levonására: Bayern és Juve nélkül, balfaszkodó spanyol nagyvadakkal és még náluk is zsengébb olaszokkal gyengített idényt futunk, mely ugyan nem von le semmit a várhatóan legjobb négybe kerülő csapatok érdemeiből, de óva inti mindazokat, akik például Rafael Benitez nevét reszkető könnycseppel a szemükben tudják csak kimondani. Hajtás után erősen elfogult, futball-idealista sorok következnek!

Volt ez a Liverpool nem is olyan régen egy nagyon szerethető kis csapat is. Most nem az. Mindez egy dagadt, szemüveges spanyol seggfej miatt, aki egy robotsereget csinált az egy szezon alatt öt kupát nyerő, gólratörően és szépen játszó vörösökből. És a Bl-ben jönnek is az eredmények, a pénzt pedig ez hozza, ami elkendőzi a vezetők előtt a tényt, hogy a csapatuk Benítez alatt nem került 20 pontnál közelebb a bajnoki címhez.
Ellenfelük a tökéletes ellenpont! Wenger egy zseni, akárki hagyja el a csapatot, a helyére idejekorán megvett fiatalok beépítése szinte zökkenőmentesen lezajlik, és akármi van, évről évre egy játszó, mindenkire veszélyes Arsenalt látunk. Sajnos azonban fáradni látszanak, a bajnoki cím kicsúszott a kezükből (értsd: ez nem fokmérő, a MU jelenleg toronymagasan a világ legjobb csapata!), ráadásul pont azokból a játékosokból fogyott ki a szufla, akik a csapat sikereinek legfőbb kovácsai.
Rövid ismerkedés után az Arsenal találta meg előbb a ritmust, és egy röhejes védelmi hibából meg is szerezték a vezetést – mert nem Almunia kocogott fel a szögletnél fejelni, hanem a szénfekete helikoptert, Adebayort sikerült olyan egyedül hagyni az ötösön, hogy gyerekjáték volt neki vidoran bebólintani a hajszálpontos beadást. Mondanánk, hogy a Liverpool percekkel később az egyetlen épkézláb támadásából egyenlített, de nem szeretnénk senkit becsapni: a vörösöknek nem volt épkézláb támadása. Flamini remekül helyezkedve a 26. percben is elvitte a labdát Gerrard elöl, csak valahogy sikerült olyan szerencsétlenül beleérnie, hogy a zsuga visszapattant a liverpooli orákulumhoz, az események további leírását pedig úgy tudnánk legérzékletesebben leírni, ha azt mondjuk: Gerrardban felbugyogott a benne rejtező zsenialitás. Két bábu nem bábu, a centerezés természetesen oda és akkor érkezik, ahova és amikor kell, így a két csutkaszar holland szélső közül az illetékes berobbanva egyenlít és már kész is van a meccs. Mert innentől kezdve aztán nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy Benítez az idegenben lőtt, általában aranyat érő gól után úgy végigbekkeli a meccset, hogy még közben sandán mosolyog is ránk, akik semmi mást nem szeretnénk, csak egy ablaktalan szobában összezárva lenni vele és egy colos vascsővel.
A Liverpool 4-2-3-1 felállása egyébként kamu, sokkal inkább 4-3-2-1 lesz az, hiszen Gerrard munkakönyvébe ugyan az van írva, hogy irányító, de tegnap például védekező középpályást játszott – Masceranóval és Alonsóval együtt! Sőt, az egyenlítés után Kuyt (a mezőny legjobbja volt, ami ugyan nem változtatja meg róla a véleményünket, de a fegyelmezettség és a három tüdő már komoly erénynek számít a jelenlegi Poolnál) is inkább Hleb megzabolázásával volt elfoglalva, a másik oldalon pedig Babel akkora tévedés, mint Benítez maga. A szünetben a játékát még keresgélő Van Persie-t Walcott váltotta, ami jó húzásnak is tűnt, hiszen így a középre behúzódó Hleb mellett a balszélen többször is remekül húzott el, ekkor azonban meglátásunk szerint Wenger is hibázott egyet: bejött Bendtner, aki darabos, mint a dorogi szén, ráadásul sír a labda, amikor hozzáér – ezzel pedig Walcott átjött a jobbszélre. Benítez mosolygott egyet a bajsza alatt és behozta rá Benayount, innentől kezdve pedig visszaállt minden úgy, ahogy a spanyol mester már szívesen nézte. A pálya felborult, az Arsenal 35 méterre a Pool kapujától passzolgatott és kereste a rést, a vörösök kontrái pedig odáig jutottak, hogy a marcona Gallas karmai között vergődő Torres felé lődözték a labdákat, amolyan nesze, öcsi, kezdj vele valamit! alapon. Nem tudjuk, hogy kapott-e ajánlatot a szünetben a Liverpooltól Bendtner, de amikor már az egész védelem és a kapus is verve volt, a dán csatár szedte ki a gólvonalról Fabregas lövését, ráadásul így les is lett, de ha nem ér bele a gólba tartó labdába, elmondhatta volna a meccs után, hogy legalább semmi rosszat nem csinált – ha már jót szintén nem. Ha legutóbb Adebayor lefejelte, most minimum mögé oson a zuhanyzóban egy tompa tárggyal a kezében...
Nem szeretnénk nagy feneket keríteni a dolognak, csak azért említjük meg, mert a Pool egy rohadt nagy seggberúgáson kívül semmit nem érdemelt: a szezon legdurvábban elnézett büntetőjét is megcsodálhattuk tegnap. Mert ha Hleb csak feldobta magát, akkor miért nem kapott sárgát? Vagy mérlegelt a bíró és úgy gondolta, ha akart, tovább tudott volna futni? Lényegtelen, az eset még az Anfielden is büntetőt ért volna, a meccset egyébként is szarul vezető holland azonban nem fújta be (ahogy egyébként Gerrardot is legyalulták egyszer büntetlenül ígéretes helyzetben), így a Liverpool ezzel az aljadék célfocival kifejezetten kellemes helyzetbe került a visszavágó előtt. Szeretnénk idén még cáfolatot látni, ezért azt kérjük, kerüljön hátrányba a Pool, hogy megmutathassa, mekkorát tévedünk velük kapcsolatban!
Fontosnak tartjuk tisztázni, hogy semmi bajunk nincs a Liverpoollal, sőt, az angol csapatok közül mióta az eszünket tudjuk, a kedvencünk – volt, Benítez érkezéséig. Anno a Bl-döntőről írtuk, hogy Rafael Benítez a futball antikrisztusa, és ezt azóta is így gondoljuk. A vörösök ugyanis egész egyszerűen szar focit játszanak, ha fegyelmezett, a dolgukat pontosan és következetesen elvégző embereket akarok nézni, letöltöm az egyik tokiói térfigyelő kamera 24 órás videóját, de én nem ezt akarom! Én futballt akarok! Azt viszont ettől a Pooltól hiába várom már évek óta.
Mondhatnánk reggelig, de álljon itt inkább Benítez taktikájának esszenciája a számok száraz nyelvén: Alonso, aki középpályás, az egész mérkőzés alatt egyetlen egyszer sem passzolt előrefelé. Egyetlen egyszer sem!

A Chelsea beleszaladt abba a késbe, amibe előtte az Inter és a Sevilla is. Az összefoglalók alapján az első félidő után már bőven vezetnie kellett volna a londoniaknak, ehelyett azonban csak egy gól volt az előny. Ekkor még semmi nem utalt rá, hogy rászakad az ég Grant fejére, de a második félidőben Zico bátran cserélt, a nevéből még nagy nehezen megélő ex-Chelsea támadó Kezman helyett jött az angol másodosztályból két éve kizúgó, Kazim Kazim (Sápadt Ördög, Sápadt Ördög?) névre keresztelt Colin Richards, és a 65. percben kiegyenlített. Ekkorra már elég komolyan felpörgött a hazai csapat, és annak ellenére, hogy Ballack például már csak a kapussal állt szemben, mégis a törököknek jött össze a győzelmet jelentő gól. Nem is akárhogyan: a Chelsea gólját szerző Deivid már nem először villantja meg idén kivételes rúgótechnikáját, ezúttal vagy huszonötről vágott irtózatosan nagy gólt a jobb felsőbe.

Sok minden elmond a meccsről egyébként Grant nyilatkozata: I don’t know what to say. Hát, ez az, haver, hogy nem tudod! Mi soha nem kedveltük Mourinhót, de minden körülmények között elfogadtuk, hogy zseniális edző (és szerintünk valóban Milánóba tart, csak nem oda, ahova mindenki gondolja), ezért tűnik még kontrasztosabbnak, hogy szinte ugyanazzal a kerettel ez a jóravaló tesitanár mit művel. Ne homályosítsa el éleslátásunkat, hogy itt vannak a nyolcban, lévén idén még egyetlen fajsúlyos ellenféllel sem kellett szembenézniük (a csoportban Valencia, Schalke, Rosenborg, utána Olympiakosz és most Fener), ezért is várjuk külön reszketve, hogy a várhatóan játszi könnyedséggel behúzott visszavágó után kivel kell Bl-elődöntőt játszaniuk. Pedig nézzünk már rá erre a Chelseára! Hát könyörgöm, nincs is gyenge pontjuk! Bár, ha hozzávesszük, hogy ez papíron a Barcelonára is igaz, sőt, esély van rá (…), hogy ők játsszák majd a döntőt, akkor végképp megállapíthatjuk, hogy bolond egy szezon ez…