Egy Afrika kupával és a Super Bowllal nehezített hétvégén és fordulón vagyunk túl, amely során megtörtént az, amit leeső állal és tágra nyílt szemmel kommentált minden sporttal foglalkozó újságíró. Álljunk meg egy pillanatra. Üljünk le, vagy kapaszkodjunk valamibe erősen, és csak akkor olvassuk tovább: kikapott a Real Madrid. Pedig nincs ebben semmi misztikus, mert nem lehet végigmenni egy bajnokságon hibátlanul. Így aztán természetes volt, hogy pontokat kell veszíteniük. Az Almería pont alkalmas volt a királyi gárda hóhérának szerepére. Ennek megfelelően szagot kaphattak az üldözők, de közülük csak a két katalán gárda brusztolt ki három-három pontot, így csökkentve jelentősen a hátrányukat. Az Atlético Madrid mentette meg a fővárosi csapatokat a szégyentől, de az egy pont így is a csalódás kategóriába tartozik. A Villarreal és a Mallorca közösen pihente ki a kupa fáradalmait, míg a Racing Santander a Levante ellen vezetett le. Esett 17 gól, de az eső bizonyult a legmeghatározóbb tényezőnek sok helyen. Tovább után részletek.

Önbizalmunk és fogadószámlánk zsugorodásával kezdődött a forduló, miután a Deportivo sevillai vendégjátéka alakalmából fogadtunk is a beharangozónkban jövendölt döntetlenre. Ráadásul a szívünk is jobban vert volna a vendégcsapat pontszerzésének hallatán. Szerencsénkre a vendégjátékosok is úgy gondolták, hogy az előző heti győzelmet követően ismét ponttal kell jelezniük, hogy komolyan számolni kell velük, a bennmaradásért folytatott harcban. Meg is szerezték a vezető gólt, s ami legmeglepőbb az egészben, hogy hátul magabiztosan állták a hazai rohamokat támadgatásokat, mert bármilyen szép és szívet melengető érzés is a Deportivo győzelme, ez egy nem túl magas színvonalú mérkőzés volt, ahol néha percekig minden második passz ellenfélhez ment. Ezen valószínűleg egy büntető berúgása sem változtatott volna, így örüljünk az eredménynek. (Betis - Deportivo 0-1) Andalúziában kezdtük veszíteni pénzüket, és a megrögzött fogadók legsúlyosabb hibáját követtük el, amikor rögtön a következő mérkőzésen vissza is akartuk szerezni. Szerencsétlenségünkre a fogadni gomb megnyomása után esett le számunkra, hogy a Real Madridot is Andalúziába vezényelte a sors, s ez mindennek tűnt, csak jó ómennek nem. Később kicsit megnyugodtunk, amikor a hazaiak megszerezték a vezetést, mert bíztunk abban, hogy a királyi gárda majd nehezen kiegyenlít, nekünk meg csak a pénzt kell számolgatni. Persze a bíró még a bolondját járatta velünk, amikor egy kapuskifutás után a lap és szabadrúgás két lehetséges kombinációja közül (piros és befelé vagy sárga és kifelé) egy harmadikat választott: Diego Alves sárgát kapott csak, s a bírót még a pályát átszelő Casillas két fejcsóválása közötti mondatai sem hatották meg. Jogos lett volna a kiállítás. Számunkra mégis az volt a legszomorúbb, hogy az első félidőben nem láttuk a lehetőségét a madridi egyenlítésnek. A második játékrész elején pedig a remény is eltávozott, mert Cannavaro (pedig mostanában nincs különösebb panasz az olaszra) ölelkezett egy szabálytalant a tizenhatoson belül, amit Negredo gólra váltott, ráadásul ekkor már Higuaín játszott a lesérülő Nistelrooy helyett. Tudjuk, hogy az argentin nagy tehetség és több lehetőséggel akár még jó is lehetne, viszont nagy ívben teszünk a stratégiai tervekre és lehetőségekre, amikor a pénzünk a döntetlenen van. Vagyis már nem a mi pénzünk. Az Almería hozta vissza a reményt, és mentette meg a spanyol csapatok becsületét. (Almería - Real Madrid 2-0) Legszívesebben elfelejtenénk Spanyolország legdélebbi régióját, azonban még egy mérkőzést rendeztek, amelyen andalúz csapat volt érdekelt. Rögtön kettő is, mivel a Huelva a Sevillát fogadta, s próbált elégtételt venni az őszi vereségért. Azonban ez nem jöhetett létre, mert Luis Fabiano fittyet hányva az emberhátránnyal általában bekövetkező természetes vereségre, egy előrevágott labdából az elérhető maximumot hozta ki: vendégvezetést. Majd a második félidőben még eggyel növelte az előnyt, ezért már semmit nem ért, amikor a hazaiak játékosa is ellentmondott a fizika minden szabályának: ezen a napon 10 emberrel könnyebben lehetett gólt lőni. (Recreativo – Sevilla 1-2)

Az ország többi részén is rendeztek mérkőzéseket, de ezeken több-kevesebb ideig igaznak bizonyultak a költő szavai: „habár fölül a gálya, s alul a víznek árja, azért a víz az úr” Pedig nem szeretünk a körülményekkel foglalkozni, mert az olyan magyaros dolog, azonban ezúttal kivételt kell tennünk. Ugyanis az áradat nemcsak a nézőket, de majdnem a reményt is kisöpörte a Nou Camp lelátóiról, ahol az Osasuna a természet erőivel összefogva próbálta meg kihúzni a döntetlent. Lehet vitatkozni a Rijkaard taktikáján és a cseréken, azonban pont a második félidőben tapasztalt szélsőséges körülmények között nem működik az, aminek kellene. Szinte minden passz hosszát és erejét kiszámíthatatlanná teszi a víz, ezért ilyen esetekben az edző mindössze összeteheti a két kezét és imádkozhat, hogy egyszer csak megtörik a jég. Ráadásul most a mesternek szerencséje is volt a cseréivel, mert egyikük megszerezte a győzelmet jelentő gólt, aminek - a madridistákon kívül - mindenki örülhet Spanyolországban. Ezzel ellentétben a levonuló Henry, Messi, Deco hármas gyakorlatilag mindent kihagyott és ez nem taktikai kérdés. Aki látta a katalánok gólörömét, az tudja, hogy három pontnál sokkal többet jelentett ez a találat. Visszahozta a reményt a bajnokságba. A tökéletes boldogsághoz viszont a sevillai pontrablás is szükséges lenne. (Barcelona – MurciaOsasuna 1-0) A másik holland sikeredzőnek nincs szerencséje, mert a valenciai közönség nem láthatta, hogy kedvenceik végre rátaláltak a győzelmi ösvényre. Pedig a múlt heti kupameccs után úgy gondoltuk, hogy nagy falat lehet a Valladolid a vendégek számára. Persze bizonytalanságunknak hangot adtuk, ezért nem is nagyon lepett meg minket ez az eredmény. Kellett. A bajnokságnak szüksége van egy erős Valenciára, egy gólerős David Villára, egy tarthatatlan Joaquínre és egy tíz percekre beszálló Zigicre. Egyébként némiképp fölényben játszott a hazai gárda, de igazi helyzetek terén egyformán álltak a csapatok, ennek ellenére megérdemelt a vendégek győzelme, mert egy kapussal jobbak voltak és az esőben is jobban boldogultak. (Valladolid – Valencia 0-2) Meglepően kiegyensúlyozott mérkőzést rendeztek Zaragozában is, ami annak köszönhető, hogy a vendégek tisztában voltak vele, számukra minden gólhoz legalább kétszer annyi helyzet kell, mint egy normális csapatnak. Ennek megfelelően addig támadgattak, míg egy majdnem egész pályát átszelő kontratámadás végén Oliveira megszerezte a vezetést. S mindenki várta, hogy majd a gólpasszt adó Milito is hozzáteszi maga találatát. Azonban ez nem történt meg, így maradt az egygólos, amelynek köszönhetően a Zaragoza is feltámadni látszik. (Zaragoza – Athletic 1-0)

A két bajnokok ligája helyre pályázó három csapat közül az Espanyol állt legrosszabb helyzetben a forduló előtt, mert egyrészt a katalánoknak volt a legkevesebb pontjuk, másrészt nekik idegenben kellett bizonyítaniuk rátermettségüket. Mondhatnánk, hogy az utóbbi időben mutatott formájuk sem az igazi, de ilyen téren nem feltétlenül kullogtak a közvetlen konkurencia mögött. Ráadásul a mérkőzés kezdetekor már tudták azt, hogy három ponttal a virtuális dobogó harmadik fokára léphetnek, s vágyuk megtestesülni látszott, amikor Soriano korai góljával megszerezték a vezetést. Ekkor még nem gondoltuk, hogy a mérkőzés eredménye nem változik már, de utólag belegondolva a Getafe lassan háromfrontos harca mellett lesz még olyan, amikor a túlélés lesz mérkőzésük legfontosabb célja. A katalánok három ponttal ismét közelebb kerültek az áhított célhoz.(Getafe – Espanyol 0-1) Az Atlético játékosai tudnának mesélni róla, hogy mennyire nehéz is olyan sok pontot gyűjteni, mert nekik a tavaszi fordulók során még csak egyet sikerült szerezniük és ez nem jelent sok jót a jövőre nézve. Valószínűleg az lehet, a gyenge teljesítmény mögött, hogy játékosaik nem készek még a szerda-szombat ritmus által megkövetelt terhelésre. Persze sokkal jobb ilyenkor szembesülni az ilyen jellegű problémákkal, mint az UEFA kupa tavaszi mérkőzésein, mert ott már nagyon könnyen keresztet vehetnek az idei sikereikre. Egyébként, ha Reyes nem lenne olyan tahó, hogy már gúnyos mosolya miatt is laphoz nyúlnak a játékvezetők, akkor több variációs lehetőséggel rendelkezne Aguirre mester. Így viszont marad az Aguero és Forlan kiszipolyozására épülő taktika, a szokásos „hülyebíró” effektus és a Murcia ellen látott kellemetlenségek, amelyek tetőpontja a vendégvezetés volt. (Aguero megsérült, de örülünk, hogy a kerttévé sportcsatornájának is tudomására jutott a Maradona lányával való kapcsolata) A hazaiak szerencséjére Luis Garcia valós erősítést jelentett és egy szép góllal egalizált, de ez sem tartotta BL helyen a fővárosiakat. (Atlético – Murcia 1-1) Ehhez az kellett volna, hogy a Villarreal vereséget szenvedjen a Mallorcától, de a két fáradt kupabúcsúzó mérkőzésén végül megosztoztak a pontokon, így adva meg a lehetőséget az Espanyol előretörésére. Helyzetváltásokkal kezdődött a találkozó, majd két nem biztos, hogy megadható büntetővel folytatódott, ezután a Mallorca szögletek, míg a sárga tengeralattjáró helyzetek mellérugdosásával töltötte a hátralévő időt. (Villarreal - Mallorca 1-1) A döntetlennél már csak a Levante győzelme lett volna szebb ajándék számunkra, mert bár elismerjük a Racing érdemeit, szeretnünk nem feltétlenül kell a fociként eladott játékukat. Ezért aztán tapsoltunk mikor a Levante megszerezte a vezetést, mert a santanderi kedvencek még ellenük sem tudják megtörni a meccsenként egy gólra feljogosító statisztikájukat. Nem is tudták. (Levante - Racing 1-1)