Nem titkolom, az elmúlt több mint egy hónapban szívesebben néztem hétről hétre a Rézbőrűeket, a Cowboyokat, az Óriásokat, a Sasokat vagy akár a Hazafiakat, ahogy modern gladiátorjelmezben, teljes véd- vagy ha úgy tetszik menetfelszerelésben próbálják yardról yardra előbbre juttatni azt a bizonyos tojás alakú labdát, minthogy a klasszikus európai labdarúgás nagy bajnokságaira (értve itt angolt, olaszt, spanyolt egyaránt) figyeltem volna. Kedden este azonban minden azonnal visszazökken a régi kerékvágásba, ahogy Méhecskéim pályára lépnek. Igaz ugyan, hogy a Bundesliga tavaszi mérkőzései még csak hétvégén kezdődnek, ám talán bemelegítést, felvezetés gyanánt előtte még (kedden-szerdán) gyorsan lezavarják a német kupa nyolcaddöntőit, melyben többek között a Borussia Dortmund fogadja a Werder Brement.

A BVB (vagyis a fentebb önkényesen Méhecskéimnek nevezett egyesület) egyébként az a csapat, amelyik az utóbbi években már-már legendásan rosszul szokott szerepelni a kupasorozatban. Legendásan, mondom, mert hiszen meglehet, van nála pechesebb, gyatrában szereplő első osztályú csapat is, de hát annak mégiscsak nagyobb visszhangja van, ha egy Dortmundot (többek között) egy Stuttgarter Kickers állít meg. Mindamellett, emlékeim szerint, mióta a csapat szimpatizánsának tartom magam, többször is eljutottak a nyolcanddöntőig, különlegessége csupán annyi a mai alkalomnak, hogy a szervezés folytán ez a nyolcaddöntő idén már a tavaszi időszakra esik, vagyis kimondhatjuk: a Dortmund megérte a kupában a tavaszt. Hurrá.

Jókedvem azonban hamar unalomba torkollik, amint elkezdem nézni a mérkőzést. Nincsen itten kérem se tűz, se lendület, se nyerni akarás.  Mégis, valahogy esik egy találat. Petrics passza, Federico lövése, gól. Így egyszerűen, kijelentő módban. 1:0. (19.)
 
Alig telik azonban el egy kis idő, szinte már könyörgök, Istenem add, hogy rosszul lássak, és ne legyen igaz, hogy még csak a huszonötödik percben járunk. Dögunalom ez a meccs. A Werder az, amelyik támadgat inkább, de az ő kísérleteik sem érik el az ingerküszöböt, hogy legalább egy kicsit izguljak az eredményért. Végre valahára eljutunk a szünetet jelző sípszóig, rohanok is kávét készíteni magamnak, nehogy elaludjak már ezen a magabiztosságunknak, lelivilágunknak oly fontos meccsen.
 
Persze,  második félidő sem kezdődik különb módon. Lagymatag rugdalózás, legyünk végre már túl rajta, bár mintha kissé megélénkültek volna a méhecskék. Mégis, eltelik vagy harmincöt perc a játékrészből, mire ismét meglehet valamit említeni. Ez pedig nem más, mint a második gól, Klimowicz találata. 2:0 (82.) Megint csak olyan hát egyszer csak valahogy megesett jellegű. De a győzelem egyre biztosabbnak látszik.

Aztán megtörténik az, amire végletességre hajló énem oly könnyen mondja újra és újra: na tessék, ilyen is csak a Dortmunddal eshet meg. Ezért van ott, ahol.  Mert egy balsors által üldözött csapat. Három percen belül két tizenegyest is megítél a bíró a Brémának, ebből az első nagyon is vitatott, ám Diego bevágja, ezzel lesz 2:1 az állás (82.), míg a második inkább volt jogos, igaz azt (ismét Diego lövését) Ziegler kivédi. Ha eddig hiányoltam a heves szívdobogást, az izgalmat, most néhány percbe sűrítve megkapom, kis híján múlik csak, hogy a Werder nem egyenlít, hogy a  2:0-nál biztosnak látszó győzelem nem csúszik ki a hazaiak kezéből. Most már gyorsan peregnek a másodpercek, most már úgy tűnik, semmi sem állhat a siker útjába, még egy Werder-kapufa riogat ugyan, de végül marad az eredmény: 2:1, a  Borussia Dortmund (szurkolói magántörténelmemben először) a DFB-kupa negyeddöntőjében.

Összességében nem volt egy nagy élmény, a pályán mutatottak alapján kifejezetten felejthető mérkőzés volt. Akit kiemelnék a csapatból, egyrészt (természetesen) Marc Ziegler, a tizenegyes hárításával újabb jópontokat szerzett nálam (Weidenfellerrel szemben) illetve Antonio Rukavina, aki ezen a tétmeccsen debütált a csapatban, s a jövőre nézve megnyugtató módon látta el a feladatát a védelem jobb oldalán.

Most tehát nem marad más feladat, mint nyugodtan hátradőlni a karosszékben, kivárni a holnapi négy meccs eredményét, s majd a szombat esti sorsolást (Aktuelle Sportstudio, ZDF). Nekem már most van egy Wunschkandidatom, egy jelöltem, kit szívesen látnék ellenfélként, ez pedig a Hoffenheim csapata. A Werder Bremen legyőzése után megérdemelnénk már egy könnyebb ellenfelet is, vagy nem?