Megkezdődött az Afrika kupa. A házigazda Ghána játszott Guineával és előzetes várakozásainknak megfelelően a futball prominens személyiségei a környéken tartózkodtak. Miután egy külön bejegyzést nem szeretnénk ebből az egyetlen mérkőzésből kerekíteni, így itt röviden összefoglaljuk benyomásainkat a mérkőzésről. Nagyjából ezt vártuk. 20 mezőnyjátékos, akik kivétel nélkül mind roppant erősnek tűntek. Ráadásul hamar bebizonyosodott, hogy meglepően higgadtan és technikásan játszanak, és az olyan körülmények, hogy labda félig elsüllyed a fűben, abszolút nem zavarták meg őket. Bár a házigazdák kapusa néha bizonytalannak tűnt a hazafejelt labdáknál, a lámpaláz hamar eltűnt és elkezdődött a roham, amelynek keretében a Ghána el akarta dönteni a mérkőzést. Azonban mintha a kivitelezés során 5 centivel a megbeszéltektől jobbra tolták volna el a kaput és a kapufákat, így az utóbbi háromszor is ellenük dolgozott. A második félidőben aztán egy kicsit visszaesett a színvonal, de legalább láttunk egy gólt büntetőből, megtapasztaltuk, hogy néha még mindig fogalmatlanok az afrikai védelmek, s végül megtudtuk, miért is nem szabad lövéshez engedni Muntarit. Az első félidő alapján megérdemelt hazai siker született, de Guinea még okozhat egy-két szép percet szurkolóinak. Mi meg nézzük meg, hogy a C csoportból továbbjutó Kamerun és Egyiptom kit kaphat ellenfélül a négyesélyes csoportból. Osztottunk és szoroztunk, így számunkra már annyira nem is tűnik olyan bonyolultnak a várható kimenetel. Antilopok, sasok, oroszlánok és egy pikáns háború esetleges folytatása. Tovább után részletek:

Tunézia

2002-ben elődöntőig és negyedik helyezésig jutott, míg 2004-ben megnyerte az Afrika kupát Tunézia csapata. Ehhez képest csalódást jelentett, amikor két évvel ezelőtt már a nyolcaddöntőben búcsúzott a Karthágó sasai névvel illetett válogatott. Jelenleg negyvenhatodik helyen áll a világranglistán Roger Lemerre szövetségi kapitány – aki a dicsőségesnek nem nevezhető, távol-keleti világbajnoki hadjárat után menekült ide még 2002-ben – csapata. A csapatkapitány Rahdi Jaidi civilben a Birmingham City csapatát erősíti, de most éppen századik válogatott mérkőzését üldözi. Azonban a tiszteletre méltó mérföldkő eléréséhez elődöntőbe kellene jutnia a csapatával, és akkor a döntőben vagy a bronzmeccsen századossá avathatnák csapattársai. Persze az odajutás nem igazán lesz könnyű (lehetetlen), mert már a selejtezősorozatban is - a nem túl erős - Szudán mögé szorultak. Mindenesetre esélyeiket növeli, hogy a középpályán La Liga, Premier League és Bundesliga tapasztalat is összpontosul, míg elől a két „francia” légiós Isaam Joma és - a brazil születésű - Francileudo Santos szállítja rendszeresen a gólokat. Érdekesség, hogy ez a csapat is tőlünk szenvedte el a legnagyobb arányú vereségét még 1960-ban. Az ország labdarúgásának és turizmusának fejlődése azóta is töretlen, ezt jelzi, hogy a legutóbbi három világbajnokságon szerepelhettek. Ebben az sem zavarta őket, hogy az ország területének 40 százalékán a Szahara focira nem igazán alkalmas homokja terül el.

Cél: továbbjutás a csoportból
Realitás: jó csapat, de talán nem lesz elég a továbbjutáshoz

Angola

Angola is ott volt a legutóbbi világbajnokságon. A fekete antilopok csapata számára ráadásul a németországi volt az első ilyen jellegű torna, így nem csoda, hogy önbizalomtól duzzadva futottak neki a selejtezősorozatnak, amelyben Eritrea, Kenya és Szváziföld nem túl acélos válogatottjai ellen nem sok kérdőjel merült fel a továbbjutásra vonatkozó mondatok végén. A világranglistán jelenleg hetvenkettedik helyen álló csapat portugál edző, s az egyáltalán nem meglepő nevű Luís Oliveira Gonçalves irányításával próbálja kiharcolni a továbbjutást. A csapat gerincét is a portugál első osztályban szereplő játékosok alkotják, sőt az ország hivatalos nyelve is a portugál, így senki számára nem lehet meglepő, hogy az ország valamikor portugál területként szerepelt a térképeken. Persze ez már régen volt és azóta megjelent a nemzeti zászlóban a sarló bozótvágó kés és ennek folyományaként sokkal jobban foglalkoztatja a lakosságot a háború, amely a Angolai Népi Felszabadítási Mozgalom (MPLA) és a Dél Afrika által támogatott Nemzeti Egység A Teljes Felszabadításért (UNITA) tagjai között zajlott egészen 2002-ig. A sors fintora, hogy most a pályán találkoznak Dél Afrika csapatával. Pikánsnak ígérkezik, de reméljük, hogy a fair play szabályai szerint zajlik majd. Még akkor is, ha most a csapatkapitány és fontos gólok felelőse, Akwá nélkül kellene kiharcolniuk a győzelmet és a továbbjutást.

Cél: továbbjutás a csoportból
Realitás: legjobb nyolc

Szenegál

A lengyel Henryk Wojciech Kasperczak edzőkarrierjét francia első osztályú csapatoknál kezdte, aztán a 90-es évek elején áttette székhelyét Afrikába és már a kontinens ötödik válogatottját vezetheti. Számunkra hihetetlen, hogy egy kelet-európai edző a Teranga oroszlánjait küldheti harcba. Szenegál negyvenedik a világranglistán és bár nem szerepelt a legutóbbi világbajnokságon, az azt megelőzőn a címvédő francia válogatott (szövetségi kapitány Lemerre) kiejtésével hívta fel magára a figyelmet. Nevek alapján a torna egyik legerősebb válogatottjáról van szó, amelyet nem emlegetnek az egyértelmű esélyesek között. A csapatkapitány El Hadji Diouf, aki most a Bolton csapatát erősíti, ékpárja valószínűleg a gólrekorder és legtöbbször beválogatott Henri Camara lesz a West Hamből. A középpálya vázát is angol kontingens alkotja: Papa Dioup (Tottenham Portsmouth), Diomansy Mehdi Kamara (Fulham) és Ibrahima Sonko (Reading) köré épül majd a csapat. Ráadásul a védelemben is megbízható, és komoly csapatokban(Newcastle, Wigan, Bordeaux) játszó jöhetnek csak számításba. A Párizs- Dakar raliról elhíresült ország rendelkezik három olyan kapussal is, akik a legtöbb afrikai csapatban egyes mezhez jutnának, de ez nem is csoda, hiszen a bővebb keretben számításba vett, de a kupára végül nem nevezett játékosokból álló csapat is győzelmi eséllyel lépne pályára a Puskás Ferenc stadionban. Még egy lengyel edző vezetésével is.

Cél: négy közé jutás
Realitás: négy közé jutás

Dél-afrikai Köztársaság

Hatalmas teher nehezül a Bafana Bafana tagjaira, mert már csak pár százat kell aludniuk a hazai rendezésű világbajnokság kezdetéig, s a FIFA idevonatkozó bíróküldési elvein túl illene nekik teljesítményükkel is jogot szerezni az elődöntős szereplésre. Ehhez képest az előző világbajnokságra nem is sikerült kijutnia a kupa 1996-os győztesének, így egyértelműen a csapatépítés jegyében telt az elmúlt két év. A tétnek megfelelően semmit nem is bíztak a véletlenre és a brazil Carlos Alberto Gomes Parreira kezébe adták a világranglistán jelenleg hetvenhetedik válogatottat. A selejtezőket, ha nem is zökkenőmentesen, de magabiztosan teljesítették és Zambia mögött sikerült továbblépniük. A kérdés most mindössze annyi, hogy sikerül-e továbblépni a csoportból, mert az előző két kiírás alkalmával ez megoldhatatlan feladatot jelentett számukra. A játékosok egyébként nem túl ismertek, a csapatkapitány a Blackburn Rovers védője, Aaron Mokoena mellet mindössze egy páran kergetik Európában. Ráadásul nem is az elithez tartozó csapatokban, így viszont tényleg nehéz lesz.

Cél: továbbjutás a csoportból
Realitás: nincs továbbjutás

A csoport legnagyobb sztárja: El Hadji Diuof