Félidőben a Real Madrid vezet, de ez az egyetlen bíztató dolog a királyi gárdával kapcsolatban, amit elmondhatunk. Második a Barcelona, amelyik régen látott gólzáporos teljesítménnyel jelezte, hogy nem adná fel a küzdelmet. Harmadik helyre szép csendben az Atlético Madrid kúszott fel, míg a kisebbik katalán csapat, az Espanyol elveszítette veretlenségét és harmadik helyét. Mögöttük magabiztosnak tűnik még a Villarreal és a Santander (pfff). Az ősz meglepetéscsapata a Valladolid, negatív meglepetése a Valencia,  Sevilla és a Zaragoza. Biztos kieső a Levante. A forduló kapusa Casillas, csatára Llorente, csapata a Betis, égése a Real Madrid játéka. Esett 32 gól és megvan az idei év első távozó edzője is. Tovább után részletek:

Az utolsó helyezett csapat fogadta a listavezetőt és a nagyérdemű - a közöttük lévő 36 pont ellenére - meglepően kiegyensúlyozott találkozónak lehetett szemtanúja. S ez még az enyhébb kifejezés, amit a királyi gárda ötlettelen és rossz játékára mondhatunk. A védőjátékosok különösen ügyeltek rá, hogy még véletlenül se legyenek a Levante támadói vagy a labda közelében, így a vendéglátók zavartalanul rohamozhatták Casillas kapuját. Sem pozitív, sem negatív irányban nem tudunk lehet kiemelni senkit, de legalább a bedobások elvégzésével semmilyen problémájuk nem akadt, így nem nulláról kell kezdeni az építkezést. Ezzel szemben a középpályán egyszerűen menthetetlen a helyzet. Gago megszerzett pár labdát, hogy aztán a fejét fogja, amikor visszapasszolta az ellenfélnek. Azt nem tudjuk, hogy Baptista mit vállalt be a taktikai megbeszélésen, de kilencven perc alatt nem sikerült pontosan felfognia, hogy elkezdődött a mérkőzés. Sneijder legalább észlelte a kezdősípszót és futott egy pár hosszt, igaz mindezt úgy mintha Dombi Tibit próbálná meg utánozni. Az esés kihagyásával. Robinho nagyon látványosan ünnepel góljai után, azonban egy szava sem lehetne, ha a reptéren csalódott Real szurkolók cumizást imitálva jelezték volna felé elégedetlenségüket. Raúl valószínűleg azért volt a pályán, mert jól választ fej vagy írásban, és azért maradhatott fenn, mert csak három cserelehetősége volt Schusternek. Meg nagy szerencséje, hogy Casillas és Nistelrooy az ő csapatában játszik. Az összes többi játékos most írhat egy papírt, hogy az év végi prémiumuk felét felajánlják a kapusnak és a holland csatárnak. Ha ugyan lesz prémium… (Levante - Real Madrid 0-2) A királyi gárda szerencséje mindössze annyi, hogy a konkurencia nagyon gyenge évet fogott ki. Pedig egy eredményes Sevilla jót tenne a bajnokságnak, azonban az idei év nem az – ezúttal nagyon tartalékos -  andalúzok bajnoki meneteléséről lesz híres, s ha valami emlékezetes sikert akarnak az utókor számára, akkor előbb-utóbb a BL-re kell koncentrálniuk. A Bilbaóról már többször elmondtuk, hogy ha nem számoljuk Yestét, akkor igazán csak ötösön belülről gólveszélyes. Valószínűleg ezzel tökéletesen tisztában voltak a vendégek is, de egyszerűen nem tudtak mit kezdeni a baszk irányítóval, aki egy szép lövéssel szerezte meg a vezetést a hazaiaknak. S ez győzelmet is jelentett, mert Escudé könyökével fejezte ki tisztaság iránti igényét, s a játékvezető meg is adta az engedélyt a zuhanyzásra. A kegyelemdöfést végül Susaeta adta meg: az ötösről sikerült neki az, ami az első félidőben nyolc méterről nem. (Athletic – Sevilla 2-0) A Sevillához hasonlóan a Valencia is könnyes szemmel gondolhat az előző bajnoki szezonra, amely során a negyedik helyre sikerült befutniuk. Ennek megismétléséhez idén csodára lenne szükség, s talán nem egy szőke hollandra, azonban az Atlético Madrid ellen mutatott játékban már bíztató jeleket véltünk felfedezni. Szerencsétlenségükre Agüero egy hozzá nem illő és csúnya góllal megszerezte a vezetést, a győzelmet és a harmadik helyet a hazai csapatnak. (Atlético – Valencia 1-0)

Megszakadt. Tizennégy mérkőzésen keresztül senkinek nem sikerült legyőzni az Espanyolt. Pedig játszottak mindenkivel, akiről azt gondoltuk, hogy számít, és egyiküknek sem sikerült az, ami az újonc Almeríának igen. Ráadásul teljesen megérdemelt hazai győzelem született, és az egygólos vereségnek még a vendégek örülhettek, akik egy kicsit indiszponáltan és rezignáltan figyelték, hogy miként hagyják ki a helyzeteiket a hazaiak. Így nem csoda, ha elhitték, hogy kihúzhatják a végéig. Aztán jött Uche a hajrában, és mindent eldöntött. Így is bizonyítva: a fák nem nőnek az égig. (Almería – Espanyol 1-0) Zaragozában ezzel szemben mindössze Victor Fernandez sorsa pecsételődött meg, ugyanis a hazai csapat ismét nem volt képes kiharcolni a győzelmet, tovább nyújtva a szégyenteljes nyeretlenségi sorozatot. A mérkőzés színvonala és forgatókönyve kielégítően alakult minden semleges néző számára. Varela egy - tőle nem szokatlan – erős lökettel szerezte meg a vezetést. Aztán a Lux mutatta be, hogy mit nem szabad csinálnia egy kapusnak. Milito második gólja pedig már a várva várt zaragozai győzelem esélyét villantotta fel a hazai publikum előtt. Aztán Lux jóvátette hibáját: legalább háromszor. Güiza viszont csak egyszer villant, de ez is elég volt a döntetlenhez és ahhoz, hogy del Bosque vagy Javier Clemente újra spanyol első osztályú állásban reménykedjen. Ráadásul egy nem is olyan rossz csapat élére kerülhetnek. (Zaragoza – Mallorca 2-2) Az El Madrigal közönsége sem panaszkodhatott az izgalom hiányára, miután végre személyesen is megcsodálhatták az Atlético Madrid hétgólos labdáját. Pedig mikor meghallották, hogy a vendégek hierarchiában első két helyen álló kapusa egymásnak ugrott, akkor azt gondolhatták, simán meglesz ez a mérkőzés. Aztán megszerezte a vezetést a vendégcsapat, majd Rossi egyenlítőtalálata után, még egyszer. A hazaiak szerencséjére viszont Nihat igen jó viszonyban van a hétgólos labdával, s ennek két perc alatt kétszer is ékes bizonyítékát adta. Végül a harmadik hazai támadó, Tomasson is betalált az általa kiharcolt büntetőből, így a végén érkező vendégtaláltat nem okozott meglepetést, csak kellemetlen perceket. Először sajnáltuk a Deprotivot, mert szegény embert az ág is húzza. (Villarreal – Deportivo 4-3)

A Murciát is sajnáltuk, de mindössze azért, mert az áldozati bárány szerepét osztották rá és ő elég hamar azonosult is a szereppel. A Barcelona négy csatárából Gudjohnsen talált be először, s ezzel el is döntötte, hogy ma jó napja van a közönségnek. Ugyanis azt eddig is tudtuk, hogy a Barcelona számára az első gól megszerzése a legnehezebb, mert egy kicsit kinyíló védelem ellen már éppen elegendő munícióval rendelkeznek. Miután az izlandi az első félidő közepén törte fel a vendégek védelmét, már kalkulálhattunk a többgólos győzelemmel. Azonban ez csak akkor következett be, amikor a Murcia egyértelműen többet szeretett volna kihozni a mérkőzésből, mint egy szoros vereség. Sorrendben Bojan és Eto’o kétszer alakította ki a négygólos győzelmet, de a mérkőzés embere egyértelműen Henry volt, aki mintha kezdené megszokni a gránátvörös-kék szerelést, így nem is tűnt fel senkinek Ronaldinho hiánya. Zambrottáé viszont feltűnt volna, mert az olasz most felvillantott valamit. Csak azt nem tudjuk, hogy ezt a mostani csapatában maradásért vagy a Milan figyelmének felkeltéséért tette. (Barcelona – Murcia 4-0) A Betis megtáltosodott. Egyszer azt találtuk írni, hogy olyan nagy problémánk nincs a sevillai zöld-fehérekkel, csak esnének már ki. Ezt a kijelentésünket kedvenc edzőnk csapatára mért, sunyi veréssel bosszulták meg. Mi meg legalább olyan következetesek vagyunk, mint Mészöly Kálmán az afrikai fociról alkotott véleményével, így azt mondjuk, hogy megérdemelt hazai siker született. Talán mégsem a Betis a második leggyengébb alakulat a ligában. Persze a győzelem most nem jött volna létre, ha nem Abbondanzieri áll a vendégek kapujában. Illetve, ha nem Ricardo a hazaiak kapusa. Potya itt, bravúrok ott. Egyébként csúnya gólok és küzdelem. Ezek domináltak a mérkőzésen, amelynek végén a hazaiak elmozdultak a kiesőzónából. (Betis – Getafe 3-2) Az Osasuna kárára, mert a pamplonaiak ássák rendesen saját sírjukat. Most a Santandert fogadták, és ennél figyelmesebb vendéglátók csak akkor lehettek volna, ha a szünetben thai lányokkal masszíroztatják meg a vendégcsapat játékosait. Bár nem szeretjük a Racing játékosait, most azért megdicsérjük őket, mert ez a két gól minden várakozásunkat felülmúlta. Ilyen remek teljesítményre nagyon ritkán képesek a mostani vendégek, így tapsoljuk meg őket. Persze nem tudjuk, mi történik, ha nincs az a 25 másodpercnyi leállás a hazaiak részéről a 81. és 82. perc között. Illetve tudjuk: marad az általunk jósolt gólnélküli döntetlen. Két gól viszont jobb, mint egy sem. (Osasuna – Racing 0-2) Négy gól meg jobb, mint kettő. Különösen, ha hazai győzelemmel párosul, mert akkor a helyszínre kilátogató nézők közérzete jobb lesz, többet vásárolnak boltokba, a mindennapi élet keserűségéről elfelejtkeznek és Llorentét akarnak nevelni a fiaikból, unokáikból. A hazaiak támadója háromszor zörgette meg a hálót és ez sok volt a Recreativonak, amelyik mindössze egy szépítő gólra volt képes, így a rajtnál legjobban beragadó Valladolid a nyolcadik helyen fordulhat félidőben, s ez mindenképpen bíztató a jövőre nézve. (Valladolid - Recreativo 3-1)