Január 20-án Accra felé fordítja tekintetét minden futballt kedvelő szurkoló, magára valamit is adó játékosügynök, megfigyelő, s valószínűleg a világ labdarúgásának néhány prominens személyisége is a környéken fogja fotóztatni magát. Elkezdődik az Afrikai Nemzetek Kupája és minden kétséget kizáróan meg fogja ütni a világ  legjobb labdarúgásának színvonalát, ezért mindenképpen foglalkozni fogunk ezzel a számunkra kissé misztikus seregszemlével. Még akkor is, ha tisztában vagyunk vele, hogy a fekete kontinens válogatottjai nagyjából négyévente kerülnek az érdeklődés középpontjába, amikor is a világbajnokságon próbálják megnehezíteni a nagyok dolgát. Ugyanakkor manapság már majdnem minden komoly bajnokság rendelkezik afrikai sztárjátékossal, s néha számunkra is nehéz kapásból megmondani, hogy melyik országért is játszik Adebayor, esetleg, hogy melyik válogatottban szerepel a legtöbb Touré. Pontosan azért kezdjük el bemutatni a Ghánában fellépő tizenhat válogatottat, hogy a Nou San Trafford olvasói közül mindenki a magabiztosan kijelentehesse: az Arsenal játékosa nem lehet ott a kontinenstornán. Az A csoportból továbbjutó két válogatott közül egyik sem lehet majd különösen boldog, mert ebből a kvartettből kizárólag kellemetlen és nehéz ellenfelet kaphat: sasokat vagy elefántokat. De ki tudja, vajon hol élnek a mókusok? Tovább után részletek:

Nigéria

Fekete Pákó szülőföldjének válogatottja a kontinenstorna állandó dobogósának szerepében tetszeleg. Szinte hihetetlenül hangzik, de 1984 óta minden tornán érmes helyen végeztek, amelyre kijutottak. Ez pontosan négy-négy második és harmadik helyet jelentett, míg győzniük csak egyszer sikerült, ami nagyban köszönhető az 1996-os tornától való visszalépésüknek. Ennek egyenes következményeként két évvel később kizárásban részesültek, így a legtermékenyebb időszakukban - amikor az ország labdarúgása olimpiát nyert - nem tudták halmozni győzelmeik számát. Ennek ellenére és a folyamatos világbajnoki szereplésnek köszönhetően az afrikai labdarúgás egyik állócsillagát köszönthetjük a „szuper sasok” válogatottjában, igaz a legutóbbi németországi fociünnepet (gólkülönbséggel!) kihagyták, de előtte már letették névjegyüket a világ labdarúgásában, s van két ember, aki garanciát jelent a mostani szereplés minőségére is: a németektől importált szövetségi kapitány Berti Vogts és a csapatkapitány Nwankwo Kanu. Ráadásul olyan nigériai támadók rohamozhatják az ellen kapuját, mint az Everton profijai Yakubu és Anichebe, esetleg a Newcastle-ből és az Interből ismerős Obafemi Martins, vagy a Chelsea fiatalja tehetsége, Jon Obi Mikel. De a keret tagja még a Getaféban szereplő Uche, a „lazios” Makinwa és a Portsmouthban jászó Utaka is. A kérdés mindössze annyi, hogy mit tud kezdeni egy német edző egy nyilvánvalóan támadásra született csapattal, azután hogy egy sima csoportgyőzelemmel sikerült megváltani a ghánai repülőjegyeket.

Cél: négy közé jutás
Realitás: nehéz lesz továbbmenni a csoportból

Mali

Ugye mindenki emlékszik, amikor majdnem lebombáztattuk Togót egy futballmérkőzés kapcsán? Végül a vendég mali csapat győzedelmeskedett azon a találkozón és ennek, köszönhető, hogy Adebayor nem szerepelhet a mostani seregszemlén. A „sasok” csapata viszont utazhat és ha már itt vannak, akkor szeretnének valami emlékezeteset felmutatni. Ez talán el is várható egy olyan csapattól, amelyik a spanyol élvonal három ékkövén alapul. A Real Madrid középpályására Diarrára és a sevillai Kanouté-Keita párosra a világ nagyon sok válogatottja építhetne. A középpályán Sissoko egészíti ki a hispán kontingenst, de a vájt fülűeknek biztosan sokat mond a Traoré név is, amelyet három mali játékos útlevelében is fellelhetünk. A francia Jean-François Jodar együttese egyike volt annak a három csapatnak, amelyik veretlenül verekedte át magát a selejtezőcsoportján. Ráadásul mindezt imponáló 10-1-es gólkülönbséggel cselekdte meg, így mindenképpen magabiztosan várhatja az ellenfeleket a világranglistán negyvenhatodik, bár a legutóbbi tornát kihagyó, de előtte kétszer is elődöntős csapat. A világ egyik legszegényebb országának válogatottja mindenképpen esélyes a továbbjutásra, de ehhez vagy Nigériát, vagy a szomszéd Elefántcsontpart gárdáját le kellene győzniük, s bár előbbire nagyobb az esély, nem hagyhatjuk figyelmen kívül: a 2002-es és a 2004-es kiírás bronzmeccsein rendre a szuper sasok győzedelmeskedtek a sima sasok felett. Az nem igazán segít most rajtuk, ha Benint a selejtezőkkel ellentétben legyőzik, mert a másik két rivális is három pontot szerez majd a csoport - talán nemcsak papíron - leggyengébb csapata ellen.

Cél: négy közé jutás
Realitás: továbbjutás a csoportból

Elefántcsontpart

Amennyiben a nigériai csapatot a kapitánnyal és az edzővel jellemeztük, akkor rögtön meg is említenénk „az elefántok” két prominensét: Didier Drogba és Uli Stielike. Ők is veretlenek maradtak a selejtezősorozatban, ráadásul négy mérőzésen elért 13 góljuk egyikére sem tudtak válaszolni riválisaik. Az előző sorozat döntőjében büntetőkkel kaptak ki a házigazda egyiptomi válogatottól és a németországi világbajnokságon sem szerepeltek le, pedig az argentin, szerb, holland hármasnál nehezebb ellenfeleket kívánni sem lehetne. Ráadásul egyszer sikerült megnyerniük már az afrikai kontinenstornát, méghozzá 1992-ben egy máig emlékezetes fináléban. A helyszín Dakar, az ellenfél a Yeboah-val felálló Ghána volt és a gólnélküli mérkőzés hihetetlen tizenegyespárbajba torkollott: mind a 22 pályán lévő játékos egyszer kísérletezett, de az eredményjelző még mindig 10-10-et mutatott, amikor a másodszor próbálkozók közül az elefántcsontparti Aka ment mennybe. Azóta sok víz lefolyt a Bandamán és Afrika egyik leggazdagabb országában felnőtt egy olyan korosztály, amelyik a csapatkapitányon túl számos világsztárral ajándékozta meg a futballkedvelőket. Ilyen többek között a két Touré: az Arsenalé Kolo és Barcelona legféltettebb kincse Yaya, vagy a kapitányhoz hasonlóan a Chelseaben játszó Salomon Kalou és az ugyancsak ágyús Eboué. A nevekből is kiderülhet, hogy nemcsak a topligákban szerzett hatalmas tapasztalat összpontosul a válogatott környékén, hanem számtalan (UEFA) Bajnokok Ligája perc is „az elefántok” mögött van. Helyzetüket nagyban megkönnyíti, hogy szurkolóik várhatóan nagy számban buzdíthatják az elefántokat, ugyanis Ghána és Elefántcsontpart szomszédos államok.

Cél: végső győzelem
Realitás: minimum a legjobb négy

Benin

Alig van olyan afrikai válogatott, amelyik nem Benin ellen érte el a legnagyobb különbségű győzelmét. Ennek ellenére ez már a második szereplésük lesz négy éven belül, ami körülbelül akkora cselekedet, mintha Izland kijutna az Európa bajnokságra. Kétszer! Természetesen a csoportból való továbblépésre körülbelül annyi esélye van, mint a magyar válogatottnak kijutni Dél Afrikába, így a céljuk a tisztes helytállás. Ők az egyik olyan válogatott, amelyiknél honi szövetségi kapitányba (a FIFA szerint az "UNK" hívójelű országból származik és körülbelül fél napig tartott mire rájöttünk, hogy ennek jelentése:"unknown"), a szimpatikus nevű Wabi Gomezbe fektették bizalmukat és túlélték a csoportot, amelyből Togonak kellet volna továbbmennie Mali mellett. Kilencvenhetedikek a világranglistán, a legismertebb játékosuk bizonyos Moussa Latoundji, aki 2004 -ben az Energie Cottbusért szállt harcba rendszeresen. Ezzel együtt kíváncsian várjuk, hogy mekkora esélye van "a mókusoknak" a sasok és az elefántok világában.

Cél: tisztes helytállás, esetleges pontszerzés
Realitás: hat kapott gól alatt sikernek számít

A csoport legnagyobb sztárjai: Didier Drogba

Frederick Kanouté

Nwankwo Kanu