Erre vártunk? Nem hiszem. Könnyen előfordulhat, hogy a tavaszi hatgólos derbi után magasra tettük a lécet, de ez a mérkőzés kétségtelenül alacsonyabb színvonalúra sikeredett. Természetesen a Real Madrid szurkolóit ez csöppet sem érdekli, mert csapatuk már hét ponttal vezeti a bajnokságot és ez nem sok jóval és főleg izgalommal kecsegtet a La Liga végeredményét illetően. Azt magunk sem értjük, hogy ez miként alakult így, de megpróbálunk együtt élni a tudattal. Mert vannak nálunk sokkal rosszabb helyzetben lévő emberek is. Akik a Barcelonának szurkolnak. Nekik nem igazán tudunk semmi pozitív dolgot mondani. Eddig büszkén mondhatták, hogy otthon hibátlan a teljesítmény és ez bizalomra ad okot. Azonban ha az eddigi ellenfeleket megnézzük, hamar rájövünk, hogy a katalánok nem valami nehéz sorozaton vannak túl hazai környezetben. Konkrétan a királyi gárda volt az első valamirevaló látogató a Nou Campban, s a hazaiak számára egyből leküzdhetetlen akadályt jelentett. Tovább után részletek.

Olyan negyedórával a kezdősípszó megszólalása előtt kezdtünk el gondolkodni azon, hogy vajon melyik sportcsatornán lesz szerencsénk követni a mérkőzést. Nem voltunk boldogok, amikor megkaptuk kérdésünkre a választ. Csalódásunkat csak tovább növelte, hogy ismét bebizonyosodott, a több nem feltétlenül jelent jobbat. Sőt! Különösen, ha El Clásico-t kell „szakérteni”. Nem akarunk mi senkit megbántani, de pontosan másfél órával a mérkőzés előtt beírtuk a beharangozónkba, hogy Gudjohnsen ki-, Deco meg bekerült a kezdőbe. Ezek után nyitásként egy olyan táblával kellett szembesülnünk, amin az izlandi még simán a középpályán terpeszkedett. Ezután örüljünk, hogy legalább "Henze"-t betették a vendégekhez. Ez is valami. Nem a paradicsomot reklamáljuk mi és még azt sem várjuk el, hogy minden tekintetben igényesek legyenek, mert számukra ez csak egy munka, míg mi főleg szívből csináljuk. Azonban erre a derbire illett volna jobban felkészülni, kedves "képernyős" kollégák. Persze mindezt benyeljük, mert majd kárpótol minket a mérkőzés, és különben is karácsony van: szeressük egymást gyerekek! Ne panaszkodjunk!

Aztán szerencsére kifutottak a játékosok az öltözőből, a Nou Camp is felvette a legszebb ruháját és el is kezdődött a mérkőzés. Aminek első pár percében szabálytalanságok és ölelkezések váltogatták egymást: folyamatos játék nem alakulhatott ki, érződött a feszültség mindenkin. Túlságosan is, így amikor Nistelrooy lőtt egyet kapura – lesről – egy kicsit megnyugodtak a főszereplők. Meg mi is, hogy talán van mégis némi remény a jó mérkőzésre. Aztán amikor Pepe fejjel próbálkozott már biztosak voltunk ebben. Azonban egyelőre még nem volt a pályán a Barcelona, így továbbra is a küzdelemre hegyezték ki a játékot, aminek köszönhetően Heinze lehetett az első húsz perc legaktívabb tagja. Raúl és Nistelrooy (a leses helyzeten kívül) labdához sem értek, míg a túloldalon legalább mindenki hozzáért a játékszerhez egyszer, de ennek fölöslegességéről mindent elmond, hogy megmutatták nekünk Henry-t a padon. Talán Mejuto González is megirigyelte a srácokat, amikor néhány ítéletével korbácsolta fel a szurkolói indulatokat, amikor Cannavaro fenekes feltartását nem, Puyol belépőjét viszont befújta. Hasonló szituációból Pirlo belőtte délután, Sneijder most nem. Pedig ekkor úgy gondoltuk, hogy egy gól jót tenne a mérkőzésnek.

Aztán bebizonyosodott, hogy talán mégsem. De ne rohanjunk ennyire előre, mert végre láthattunk egy játékost, aki tényleg tett is valamit a sikerért. Természetesen Casillas volt az, aki sorrendben megfogta Xavi és Ronaldinho lövését is, s úgy tűnt, hogy a katalánok – Ronaldinho vezetésével - beszállnak a mérkőzésbe. Aztán Baptista is megtette, amit megkövetelt a haza. Csend lett a Nou Campban. Rijkaard felállt a kispadról. Vezetnek a vendégek. Váratlan találat volt, de kétségtelenül szép. A majdnem lendületbe jövő gránátvörös-kék játékosok meg is torpannak, míg a blancók mindegyik játékosa egy fokkal magabiztosabban játszik. Még Cannavaro is jobb játékosnak tűnik, mint egy évvel ezelőtt. Aztán kiderül, hogy kellően magas az igazságérzete is, amikor Ronaldinhot teremti le, aki feldobta magát a tizenhatoson belül. Aranylabdás világbajnokok egymás között. Persze azért minden nem tökéletes a vendégoldalon sem: Nistelrooy nagyon szeret elesni. Indokolatlanul és feleslegesen. Schuster biztos elmondja neki majd a szünetben, hogy ez az egyetlen spanyolországi pálya, ahol nem jár előzékenység és tisztelet a Real Madrid egyik játékosának sem.  Aztán a mérkőzés során először Abidal is felzárkózik egy támadáshoz (ilyenből kellett volna több), de Mejuto González nem alél el a csodálattól, inkább véget vett az első félidőnek. A szünetet ki is használjuk és keresünk valami zenét a második félidőre, mert a kommentárból többet nem kérünk. Biztos van olyan szurkoló (a Világi család), akinek tetszik a közvetítés és elégedett a színvonallal, de mi nem kedveljük és alacsony nívójúnak érezzük. Még ehhez a mérkőzéshez is...

Aztán kijönnek a második félidőre a csapatok és csak egy kérdés van: tud-e egyáltalán gólt lőni ez a Barcelona. Hamar kiderül, hogy nem. Figyeltük 10 percig az eseményeket és hamar rájöttünk, hogy a tavalyi Rijkaard elleni tréfa (amit  Schuster a Getafével követett el) nem volt véletlen. Igaz, hogy a német mester nem ugrált a technikai zónában, de a csapata ebben a kis időben is remekül megkomponált együttesnek tűnt. A Real Madrid 10 percen keresztül kereste az optimális távolságot Casillas kapuja és a védelmi vonal között: a letámadástól a teljes visszahúzódásig. Aztán még figyeltek arra is, hogy néha a szívbaj kerülgesse a katalán védőket. Például, amikor négyen a kettő ellen mentek, vagy amikor Robinho és Nistelrooy is meccslabdához jutott. Azt eddig is tudtuk, hogy a mostani Real Madrid bármikor képes maga alá gyűrni a kiscsapatokat, de úgy néz ki, hogy ugyanezt képesek megoldani a Nou Campban is. A következő igazi megmérettetés a Roma ellen vár rájuk, de úgy gondoljuk, hogy már az olaszoknak van több félnivalójuk a párharctól.

Sírni csak a győztesnek szabad. Pedig ez nagyon igazságtalan dolog, mert a mérkőzés után teljes joggal lehet szomorú, minden Barcelona drukker. Egyszerűen most zárul egy korszak a klub életében, mert biztos, hogy a mostani felállásban valami nem igazán működik. Ebben az esetben tényleg az edzőre kell mutogatnunk, mivel öreg Frank barátunk sehogyan nem reagált a vendégvezetésre az első félidőben. Természetesen felállt a kispadról és próbált mutogatni valamit a játékosainak, de ez pont semmire nem volt elég. Aztán a második játékrészben tettekre is ragadtatta magát. Deco, Xavi és Puyol helyére bejött Giovanni, Bojan és Zambrotta. Azt nem tudjuk elképzelni, hogy ezzel mi lett volna a célja, de tény, a mexikói nagyjából annyi pluszt tett hozzá a játékhoz, hogy 10 perc szereplés után már elugrott Yaya Touré elől, amikor az elindult a labdával. Eleinte még inkább zavarta a koncentrálásban az elefántcsontparti játékost, aki a hazaiak legjobbja volt ezen az estén. A másik két csere meg már annyira későn jött, hogy érdemi változást nem jelentett játékuk. Így az első komoly hazai megmérettetésüket elbukták a hazaiak és nem lennénk meglepve, ha egy másik edzővel kezdenék az 2008-as évet, mert szerintünk új, még ismeretlen vizekre kell evezni a katalán labdarúgás zászlóshajójával.

Tudjuk, hogy sokakban felmerül, hogy talán Messivel jobb lett volna, de ezzel az a probléma, hogy az elmúlt fordulókban egyáltalán nem a gólérzékenységéről volt híres és ennek köszönhetően már négyen is utolérték a góllövőlistán. Sőt Luis Fabiano le is hagyta. Ráadásul a mesterlövészek közül egyedül Milito és a kis argentin értékesített három büntetőt, míg a többiek csak egy-egy ilyen jellegű találattal gyarapították góljaik számát. Persze a feltételes módban elhangzó mondatok, mindig becsapósak, így most nem marad számunkra más lehetőség, mint azt mondani, hogy ez a hét pont nagyon sok. Ráadásul rengeteg Barcelona szurkoló vághat neki az ünnepeknek keserű szájízzel. S ezért valakinek vállalnia kellene a felelősséget.