Megpróbáljuk elfogultság nélkül. Lehet? Nem tudjuk, de megpróbáljuk. Mindenesetre nagyon megkönnyebbülnénk, ha a Barcelona elkezdene sorozatban nyerni, mert akkor mindig csak jót írhatnánk róla és nem lehetne folyamatosan a részre hajlás vádjával illetni minket. Azonban most a számok azt mutatják, hogy a Real Madrid jobb. Négy ponttal, ami azt jelenti, hogy a 2007-es esztendőt mindenképpen a királyi gárda zárja majd az élen, ettől az eredménytől függetlenül. Persze ez lesz az a mérkőzés, amelyik esetében egyáltalán nem számít a tabella, a helyezés és a pontkülönbség. Csak a győzelem. Azonban ettől függetlenül most van rá valós esély, hogy egy görcsös és tehetetlen Barcelona fogadja a gyenge és ugyancsak tehetetlen Real Madridot. Azt gondoljuk itt meg is találtuk a közös célt, amelyért mindenki szurkolhat: a jó mérkőzésért, szép játékért és legalább hat gólért, s akkor már olyan nagyon nem is érdekel minket (ha-ha-ha!), hogy ki lövi a hetedik, mindent eldöntőt.

Szerencsére megszavaztattuk olvasóinkat, így minden felelősség lekerült vállunkról a végeredmény megtippelését illetően. 54 százalékuk azt mondta, hogy a Barcelona otthon tarja a három pontot, a válaszok több mint harmada a Real győzelme mögött sorakozott fel. Ebből aztán meg is állapíthatjuk, hogy ebben az összevetésben a hazai három pont biztosnak tűnik. Magunk döntetlenre adtuk a kimenetelt, de közben informálódtunk, különböző hatások értek minket és kicsit mindig finomítottuk gondolatainkat a várható kimenetelt illetően. Megszólalt néhány mostani és valamikori játékos és vezető. Többek között Xavi és Baptista is és meglepetésre mindketten meggyőztek minket róla, hogy csapatuk fogja nyerni az ütközetet. Azonban jobban belegondoltunk és rájöttünk, hogy a futball bizonyos szintjén a labdarúgók elhiszik, hogy minden meccset meg tudnak és meg is fognak nyerni. Különösen igaz ez a spanyol óriásklubokra és játékosaikra, akik kellő önbizalommal rendelkeznek az egymás elleni megméretetés alkalmával is. Nézzük pontosan, hogyan is fognak felállni a csapatok.

Kapusok szintjén nincs különösebb meglepetés, mindketten hosszabb ideje stabil tagjai a kezdőcsapatnak, de talán nem fogja senki leharapni a fejünket, ha azt gépeljük ide: ha rajtuk múlik a mérkőzés, akkor biztos a vendégsiker. Casillas a világ egyik legmasabban jegyzett játékosa és jelenleg nincs olyan fóruma a labdarúgásnak, ahol ő ne kerülne be a földkerekség három legjobb kapuvédője közé. Egy pillanatra megijedtünk a várható reakcióktól, mert biztos van egy-két ember, aki kikéri majd magának, hogy ilyen elfogultan írunk, de az az igazság, hogy egy ilyen szavazásféleségen Valdés kapus neve nem is nagyon merülne fel. Talán jogosan. Egy kicsit komplikáltabb a helyzet a védelmeket illetően. Várhatóan Puyol, Marquez, Milito, Abidal öltözik gránátvörös-kékbe, míg Ramos, Pepe, Cannavaro és Heinze alkotja majd a királyi csapat védősorát. Az kétségtelen, hogy az utóbbi több pénzbe került, de ettől még korántsem biztos, hogy jobb is. Ha hirtelen orosz olajmilliárdosokká válnánk, ezen felül lenne egy londoni csapatunk korlátlan anyagi forrással és ezekből a védőkből kellene négyet vennünk, akkor valószínűleg Ramos, Puyol, Pepe és Abidal mellett döntenénk. Így aztán ezt a csapatrészt akár döntetlenre is adhatnánk, ha a taljánok legnagyobb Fabioja nem lenne képes a turpisságra, s így talán a katalánok felé billen a mérleg nyelve.

Természetesen sok múlik a védelmeken és a kapusokon, de egy El Clásico savát és borsát a középpálya és a támadók adják. Két különböző szerkezet, eltérő játékrendszer, más stílusban játszó játékosok. Összehasonlítani szinte lehetetlen a két csapatot, de azért megpróbáljuk. A Barcelona papíron 3 középpályással (Xavi, Touré, Gudjohnsen) és három támadóval (Eto’o, Ronaldinho, Iniesta) áll fel. A gyenge pont egyértelműen az izlandi. A legnagyobb hiányzó Messi. A második legnagyobb hiányzó Deco. A bizonytalan tényező Eto’o. Kétségtelenül így is nagyon erősek. Papíron. Mert azért a Nou Camp közönsége is látott már idén tanácstalanul és ötlet nélkül támadgató gránátvörös-kékeket, de mindig volt valaki, aki betette a győzelemhez szükséges pluszt. Ez főleg Messire volt jellemző, de Milito is fejelt már alkalmas pillanatban gólt és Giovani is esett már el jó helyen. Mindezek ellenére a katalán gépezet működése látható fejlődésen ment keresztül az utóbbi időben, aminek Eto’o visszatérése adott egy erőteljes löketet. Viszont Messi nagyon fog hiányozni, mert a Real van akkora (önbizalmú) csapat, hogy ne féljen egy játékostól sem, így nem tarjuk valószínűnek, hogy rádupláztak volna az argentin fiatalra. Ez meg gyakran megbosszulja magát. Természetesen Messi nélkül is megvan a hazai győzelem esélye, csak mintha kisebb lenne.

A Real Madrid 4-4-2 rombuszt játszik. Diarra a rombusz alja, Baptista a rombusz teteje, széleken Robinho és Sneijder. Míg elől Raúl és Nistelrooy is azzal a céllal lép pályára, hogy idei kilencedik bajnoki találatát helyezze Valdés kapujába. Volt ebben valami meglepő? Tudunk mondani hiányzót? Gyenge pontot? Mi nem találtunk egyértelmű válaszokat és talán ez a legnagyobb problémánk a mai Reallal: szállítja az eredményeket, viszont mindezt egy szürke iparos (cipész) benyomásával teszi. Persze a csapatban benne van a győzelem, mert kijöhet a lépés, mint történt az a Villareal és a Valencia elleni rangadónak induló és gyalázásba torkolló mérkőzéseken. Ugyanakkor van lehetőség egy olyan színtelen, szagtalan és főleg súlytalan teljesítményre is, mint a Sevilla ellen történt. A támadóalakzat egyre javuló formát mutat és a munkamegosztásra jellemző, hogy már nem lehet egyértelműen egy embertől várni a megváltást. Azt szinte bármelyik játékos elhozhatja.

A két edző közül Schuster rendelkezik nagyobb rutinnal El Clásico téren. Összesen 10 évig játszott az érintett csapatok valamelyikében (8-2 a Barcelona javára), viszont edzőként az első ilyen jellegű megmérettetésen vesz részt. Ezzel szemben holland kollégája már kilencedszer készítheti fel csapatát a szurkolók által legjobban várt mérkőzésre. Adjuk meg Franknek, ami jár: a tapasztalat mellette szól. Habitus tekintetében nincs lényeges különbség a mesterek között, de míg a holland általában a fejét helyezi tenyerei közé, addig a német összekulcsolt kezekkel ül a helyén. Melegítőben. Ennél a barcelonai mágus elegánsabb. S jobb társasággal rendelkezik: három világbajnok és Deco mellett foglalhat helyet a kispadon, míg királyi oldalon mindössze Robben, Gago, Saviola és Guti vihet majd alkalomadtán új színt a játékba. Tehát cseréket illetően valamivel jobban áll majd a Barcelona, de ha nyer, akkor abban nagy szerepe lesz a legfontosabb tényezőnek is: