A PL nagycsapatai két rangadón tették tisztába a tabellát egymás között, az Arsenal és a United lábbal mutatott rá, ki is az erősebb kutya Londonban illetve Észak-Nyugaton. A gyors játékot ugyan nem, de az igazán jót többnyire távol tartották maguktól a csapatok, ennek ellenére azért senkinek ne legyen kétsége: ha meccsenként 4-5 gól esett volna vasárnap, óriási csörtékről beszélne most mindenki. A tempó viszont néha tényleg szédítő volt, igazából csak a nagyon finnyások és a latin-rajongók húzhatták a szájukat. Ők pedig nyugodtan várják meg Messidona következő egy oktávos szlalomját, amellyel nyolc emberen rohan át labdástul - ígérjük, együtt fogunk tapsolni velük három év múlva. A szombat úgy telt, hogy tippjeinket temettük, míg vasárnap megtanulhattuk volna, hogy többé nem hagyhatjuk befolyásolni magunkat szintén nem elfogulatlan ismerősök és olykor "holmi"-nak aposztrofált érzelmek által. Az érzelem azonban éppen, hogy elég ütős holmi, így őszintén szólva a tippek és a jóslás hirtelen a leglényegtelenebb dolgok közé keveredtek a meccsek után. De kezdjük inkább a szombattal!

A Birmingham City a Readingnek adott randevút, megjósolhatatlan végkimenetelű mérkőzésen. Jellemző a fordulóra, hogy ezt a meccset, amelyen tényleg a vakvilágba lövöldöztünk a tippelés során, telibe találtuk.. A Reading tehát a Birminghamet szúrta ki, mint idei második idegenbeli pontszerzésének "áldozata, és ahogy a Liverpool ellen, ezúttal is gólt szerzett az átok Stephen Hunt, újra büntetőből. Alex McLeish első "hazai" meccsén már a negyedik percben gólt ünnepelhetett, Forsell egy szöglet után sípcsontozta saját fejesének kipattanóját a kapuba. Ezt a gólelőnyt törölte el később Hunt, aki a Brums hátvédjétől kapott labdával indult meg a kapu felé és harcolt ki egy tizenegyest. Olyat, amellyel kapcsolatban nyilatkozni nehéz, csak egy dolog biztos: Hunt már az ütközés előtt felvette a kaszkadőrpózt, természetellenesen, párhuzamos lábszárakkal közelített a kapus keze felé.. A Birmingham saját magán kívül talán még Hahnemannra lehet morcos egy kicsit, aki viszont teljesen sportszerűen védett óriásiakat. McLeishtől mintha máris kapott volna valami ez a Birmingham.. (Birmingham-Wigan:1-1)

Paul Jewell szintén először vezette a Derby Countyt saját otthonában, vereségre.. A Boro játékosai egy fordulóval ezelőtt  az Arsenal ellen olyanok voltak, mint akik egész évben az Ágyúsok ellen készültek, most pedig olyanok, mint akik a küldetést teljesítve leeresztettek. Szólni kellene Southgate-nek, hogy ez nem boksz, pár havonta egy megmérettetéssel, a többi PL-csapat pedig nem edzőpartner. Őket kell legyűrni. Azért a Derbyt elverték, még ha csak egy góllal, akkor is. Nagy úttörők ők, no. A Derbynek azért - ahogy a Chelsea ellen is - megint volt miért reklamálnia, most éppen egy tizenegyest.. Mondtuk már, hogy a Premier League bírói nem a legjobbak a világon? A Kosok szokásukkal ellentétben helyzeteket dolgoztak ki, és szintén szokásukkal ellentétben ki is hagyták őket. Ha valaki azt gondolja, hogy ez ellentmondás, hát nem. Eddig azért nem hagytak ki helyzeteket, mert nem volt nekik. Paul Jewellnek igaza van: nem azért utolsó a Derby, mert nem igyekeznek. Azért, mert ennyit tudnak. A gólt az Arsenalnak is betaláló Tuncay szerezte. (Derby-County-Middlesbrough:0-1)

A Manchester City a Boltont fogadta, és nem csak makulátlan hazai mérlege volt a tét, hanem akár az első négy közé való visszatérés is.. Még utóbbi is sikerült nekik, de ez már nem csak rajtuk múlt. A City szerzett vezetést, amikor megbocsájthatatlan védelmi hiba után egy éppen indulni hivatott Bolton támadást sikerült City-góllá konvertálniuk Bianchi révén..  A Bolton aztán csavart egyet az eseményeken. Először egy Anleka kapufával jelezték, hogy dádá lesz, aztán egy mutatós támadás után, Diouf szabad szemmel is jól láthatóan lesről szerzett góljával kiegyenlítettek.. Nem tudjuk, szóltunk már a bírókról? Gardner aztán saját hibáját kiküszöbölve kihasznált egy fránya megingást a City-védelemben, és megpattanó középreadását Nolan a kapuba vágta, 1-2. A második félidőben aztán egy Hamann-lövésből öngőlt fejelt Michalík - már vezetett a City -, majd miután a Diouf révén a Bolton meccsnyerő szituációkat rontott, Vassell góljával fordította a kékmezesek. Szerepcsere,  most City mulasztotta el lefiniselni az ellenfelet, de csak azért, hogy minél drámaibb legyen a vége: Etuhu a 90. ercben véget vetett a találgatásoknak. 4-2 Nem volt ez annyira sima.. (Manchester City-Bolton:4-2)

A Portsmouth  mint idegenben meccset, otthonában pontot ritkán veszítő alakulat - viszonylag nyugodtan várhatta a Tottenhamet a Fratton Parkba. Ehhez képest a Spurs majdnem ugyanilyen nyugodtan tette a tarisznyájába pontokat. Végig jobban, veszélyesebben játszottak, újabb győzelem a nevük mellett. Úgy tűnik, senor Ramos nyerni tanítja a fiúkat. Mert gólt lőni eddig is tudtak.. (Portsmouth-Tottenham:0-1)

A már most csapata megerősítésén gondolkodó Roy Keane gárdája, a Sunderland az utóbbi időben botladozó Villát fogadta, és 1-1-gyel zártak. Már csak azért is megérdemelték, mert Craig Gardner csak sárgát kapott csak egy olyan szabálytalanságért, amelyért jobb helyen eltiltás jár, rögtön a verés után. Krég Li pár méter repülés után rúgta hasba Yorke-ot. Stoplikkal, biztos ami biztos. Higginbotham fejesével a Sunderland vezetett, ezt csak a 73. percben egyenlítette ki Maloney egy szabadrúgásból. Két megjegyzésünk lenne a meccshez. Először is örülünk, hogy nem a szabadokat arról a helyről szokásosan elvégző Gardner lőtte az egyenlítő gólt. Másodszor: nem tudjuk, hogy aki egy karatélyos gyomorrúgásért sárga lapot ad, az miért érvényteleníti enyhe lökés miatt a Sunderland második gólját, amit mellesleg egyéb körülményektől eltekintve mi is szabálytalannak láttunk. A Villa gyengélkedik.. (Sunderland-Aston Villa:1-1)

A szárnyaló Everton a West Ham-et saját otthonában tette másodszor a helyére pár napon belül, ami meglepetés. Volt eddig. Legközelebb nem lepődünk meg. A West Hamnek pedig nem megy, akárhogy is próbálkoznak, az kék liverpooliaknak viszont az is befelé pattan, ami eddig kifele. Az Everton-drukkerek az utóbbi időben már megnyugodhattak Yakubut illetően, most pedig végképp azok a játékosok rúgták két góljukat, akiktől év elején általában várták: Andy Johnson és Yakubu.  Ne tévesszen meg senkit a MOTD összefoglaló, az Everton a játék képe alapján is teljesen megérdemelten nyert 2-0-ra, két védelmi hibát követő profi befejezéssel. (West Ham-Everton:0-2)

Nem csak mi vártuk a Blackburn Wigan elleni győzelmét, rajtunk kívül sokaknak tűnt ez a Rovers számára nyerhető mérkőzésnek. Nem lett az. A Wigan egy kihagyott Blackburn tizenegyes mellett szerzett háromgólos előnyt az első félidő végére, amit Santa Cruz még a szünet előtt csonkított eggyel, majd a második félidőben még eggyel, miután közelről bevágta a Boyd hátvéd által saját kapujára fejelt és Kirklandről kipattanó labdát. A Rovers Cruz révén annak ellenére egyenlíteni tudott a 61. percben, hogy Emertont a bíró korábban - véletlenül teljes joggal - kiállította, így tíz emberrel játszottak. Más kérdés, hogy piros lapja előtt 10 másodperccel persze Emertonnak járt volna szabadrúgás.. Igen, jól látja a kedves olvasó, a bírók  mi gumimacskáink. Ezután Marcus Bent még megtoldotta kettővel a Wigan góljait, ezzel Steve Bruce legyőzte régi Unitedes csapattársát, Mark Hughest. Eseménydús meccs volt, és meglátszott: a Wigan edzésen sokat gyakorolja, hogyan kell úgy fejbe lőni az ötösön álló társat a labdával úgy, hogy az számítson rá, és gól is legyen a vége.. Scharner nagyobb gólt fejelt, mint a múlt héten, ráadásul most az ellenfé kapujába. (Wigan-Blackburn:5-3)

A Newcastle szerencsével szállította haza a három pontot a Craven Cottageról, miután szegény Omozusi, öt idei meccsel és napra pontosan 19 évvel a háta mögött elég rutintalanul próbálta a rutinosan jókor eleső Smith-t szerelni a tizenhatoson belül.. Az eset többszöri átvizsgálása után arra jutottunk, hogy valószínűleg jogosan, bár ez nem változtat a tényen: nagy sajnálatunkra. A Fulham megérdemelt volna egy pontot. (Fulham-Newcastle:0-1)

Vasárnap a Liverpool a Manchester Unitedet próbálta legyűrni az Anfielden, sikertelenül. A két csapat szinte lekopírozta a tavalyi liverpooli mérkőzést azzal a különbséggel, hogy most kizárólag a United dolgozott ki igazán tiszta helyzetet - bár ezúttal is a Liverpool volt a domináns az egész mérkőzésen. Kettő helyzetéből egyet bevágott a Ferguson-csapat - ezen kívül túl sok mindent nem is csinált - sok kisebből egyet sem a Liverpool, így tulajdonképpen megérdemelt győzelmet aratott a ManU. (Grrrr) A beharangozóban azt írtuk, hogy a szabadrúgásoknak könnyen főszerep juthat. Akkor elég hanyag módon kihagytuk az adekvát "rögzített játékhelyzetekre begyakorolt figurák"-at, és ha e sorok íróját egy percig is a jó tippje érdekelte volna ezen a meccsen, ezt  regisztrálnánk, mint hiba. Merthogy a Manchester United egy ilyesféle, Tevezre tervezett figura után szerzett góllal vitte haza a három pontot az Anfieldről. Ismét.. A régi jó Liverpool-Manchester hagyományokhoz híven a fő veszélyforrásokat egyszerűen megfojtották a védők és az egészen remek védekező középpályások, Gerrard és Ronaldo például nem csak a szokásosnál voltak halványabbak, hanem még Wes Brownnál is. Annak azért örülnénk, ha elmondaná egyszer valamelyik Liverpool-védő, hogy vajon mit gondoltak, Rooney mit fog csinálni annál a bizonyos szögletnél a tizenhatoson kívül? Arra számítottak, hogy neki kell majd megállítania az ellentámadásból induló Hyypiát? A United 9 ponttal a Liverpool előtt, vesztett pontok tekintetében hattal, Most már keservesen küzdeniük, és emellett folyamatosan nyerniük kell a Vörösöknek ahhoz, hogy elérjék az elúszni látszó hajót. Most éppen nincsenek az első négyben, és bár egy meccsel kevesebbet játszottak, emlékszünk még: a Pool tavaly is elbukta azokat az átmenetileg takarékba tett pénzhez hasonlóan biztosra vett pontokat. Ronaldo ismét megpróbálta eladni a romlott áruját, ahelyett, hogy most focizott volna.. (Liverpool-Manchester United:0-1)

Az Arsenal fél Fabregasszal és háromnegyed Hlebbel verte 1-0-ra a harmincadik perc környékétől a Drogba, Essien és Carvalho hiánya ellenére is meglehetősen erősnek mutatkozó Chelsea-t - egy néha rendkívül izgalmas, de mindenképpen nagyon gyors, és néha durva meccsen. Egyikünk sem a harmadik majom a háromból, hogy elhallgassuk: John Terrynek és Cesc Fabregasnak például egészen közelről kellett volna látnia a piros kártyát.. Ahogy említettük, az Arsenal felépült játékosai nem voltak még formában, főleg Fabregas volt messze önmagától - ez még mindig nem egyenlő a rosszal-, aki a második félidőre mintha szokásával ellentétben eltompult volna, és olyan helyzetet hibázott el, amit ő tényleg ritkán szokott. Ahogy Van Persie is.. A második félidőre viszont szerencséjükre már vezetett az Arsenal. Főleg, mert Arséne Wenger megint megcsinálta.. Mármint az üzletet. William Gallas és egy kis pénz Ashley Cole-ért, ez igazán remek! Főleg, hogy a fekete francia-irokéz barterbekk kapitány már harmadik gólját szerezte az idényben, megint nem kevésbé fontosat, mint a United ellen. Vasárnap Cech hibáját kihasználva fejelte a kapuba az Arsenal egyetlen, és mint később kiderült, győztes gólját. Valahogy úgy éreztük az egész meccs folyamán - és semmi esetre sem mondhatjuk, hogy Sevcsenko gyenge lett volna! -, hogy egész másképp alakulhatott volna minden, ha Didier Drogba a pályán van. Fura, hogy Essien és Carvalho távollétében is az ő hiánya látszott döntő tényezőnek. Annak ellenére így volt ez, hogy a meccs utolsó harmadát a rohanás, a hívogatóan kinyíló középpályák, ennek megfelelően a helyzetek jellemezték, így egy jó Essien sokat segített volna a kontrákból rendre veszélyes Arsenal ellen. Addigra viszont már a korán megsérülő Terry helyett Ben Haim, Eboué helyett Van Persie, Makelele helyett Pizarro volt a pályán, semmi csoda nincs abban, hogy kissé amatőr jellegű - komolyan!-, ám megjósolhatóan szórakoztató focit láttunk az utolsó húsz-huszonöt percben. A végeredmény maradt, többek között annak köszönhetően, hogy Cech egy dudeki duplabravúrral tette jóvá hibáját, és a Chelsea-nek még az ajtó ablak helyzet sem volt elég. Az Arsenal pontelőnnyel első a táblázaton. (Arsenal-Chelsea:1-0)

Nem gondoljuk, hogy ezt a vasárnapot ennyivel megúsztuk. Azt viszont igen, hogy a nagycsapatokat, különösen a Liverpoolt érdemes még boncolgatnunk egy kicsit, így a múlt heti bírókról szóló poszt után holnap róluk, és persze a többi nagycsapatról írunk majd.