Ez a forduló (is) az Interé volt, ők ugyanis idegenben leverték a tökutolsót, miközben közvetlen üldözőjük képtelen volt gólt szerezni Torinóban, sőt, örülhetett, hogy nem kapott ki. Az immár tisztes távolságból figyelő Juve rangadót nyert idegenben, de a zebrák talán már nem is a milánóiakat üldözik, hanem a Romát. A táblázat hátulján minden úgy történt, ahogy kellett, középen viszont megbolondultak a csapatok, és (ahogy egy kommentelőnk meg is jegyezte), ez a forduló sem múlt el bombameglepetés nélkül.
A Catania például egészen simán verte az Udinesét otthon, a Palermo pedig az Atalanta hazai veretlenségének vetett véget meglehetős kegyetlenséggel, miközben megnézhettük a lilákat piros mezben, Mancio beszólt a Milannak, de nem úgy gondolta, Cassano sírógörcsöt kapott a Marassiban és Maldini bejelentette visszavonulását. Mondhatjuk tehát, hogy mozgalmas hétvégén van túl az olasz futball, hajtás után részletekre bukkanhatsz.

A Fiorentina nem a legjobb előjelekkel utazott el a Genovába, hiszen mostanában inkább kapják, mint adják, leszakadóban vannak az élbolytól, ráadásul a Serie A egyik – ha nem A -  legjobb kapusa nélkül voltak kénytelenek az igencsak mozgolódó Samp ellen pályára lépni. Frey hiánya gyorsan eredményt is hozott, a hazai ultrák még Vieri-anyuka foglalkozását elemezték beható részletességgel (Chris nyáron aláírt a Sampdoriához, aztán úgy ment el a lilákhoz, hogy egyetlen edzésen sem vett részt) amikor Lupatelliről Gastaldello elé pattant egy labda, 1-0 a hazaiaknak. Frey először is szögletre tenyerelte volna az első lövést, de ha mégsem, a másodikra biztosan leért volna. Aztán Mutu és Donadel (ex-samp, a kutya nem ugat utána Genovában) góljaival fordítottak a lilák, de még a Fiorentina egyenlítése után történt, hogy Cassano reklamálásért sárgát kapott, majd amikor rájött, hogy így nem léphet pályára a Roma ellen, hisztigörcsöt kapott és a csapattársainak kellett lefogniuk, hogy ne mészárolja le a rigókat. Hogy nem kapott pirosat a magánszámért, az talán csak annak köszönhető, hogy… fogalmunk sincs, minek köszönhető. Végül belejöttek a fiúk a játékba is, Lupatelli is fogott néhány komolyabbat, Cassano pedig ha már pályán maradhatott, befejelte az egyenlítő gólt is. Jó kis meccs volt (Sampdoria-Fiorentina 2-2)

Az Inter azzal a Suazóval a kezdőben csapott bele a lecsóba Cagliariban, aki korábban 254 meccsen a hazaiakat erősítette, mielőtt tavaly a milánói kispad felé vette az irányt. Ibra eltiltása miatt (Zlatan kettőt érhet, mert Mancio csapata általában három csatárral áll fel a hiányában) ő lehetett az idén csodálatosan teljesítő Cruz ékpárja, de hiába lőtték ők ketten a győzelmet jelentő gólokat, a mezőny legjobbját nem köztük kell keresnünk. Chivu nem is a szokott helyén játszott, hanem a középpálya közepén, hiszen hiába van ott Cambiasso, a rengeteg sérült miatt Mancini kénytelen odarotálni (nem húzza alá a word, tehát van ilyen szó) valakit mellé, a román pedig szinte tökéletesen látta el a feladatát, sőt, a kapura is veszélyes volt. Az első félidővel megszenvedett a Nerazzuri, de amint az első gólt megszerezték (ki más, mint Cruz?!), már látszott, hogy nincs több kérdés. Még annyit, hogy Mancini nem győzött magyarázkodni egy nyilatkozata miatt, amiben kijelentette, hogy a Világkupa egy barátságos meccs színvonalával és értékével bír. No, hát majd akkor jövő héten kiderül, hogy a világ legjobb csapata a város legjobb csapata is –e egyben. (Cagliari-Inter 0-2)

Fél óra telt el (itt is, ott is egy helyzettel) a Juventus római vendégjátékából, amikor Treze csodálatosan löbbölt alá egy passznak két méterre a kaputól és már vezetettek is a torinóiak. Apró szépséghiba, hogy a francia csatárnak nem csak arról nem volt fogalma, hogy hol a labda, de beletelt néhány másodpercbe az is, mire felismerte saját magában a gólszerzőt. A Lazio egyenlítéséhez furcsa mód az is kellett, hogy ne Rocchi, hanem Mutarelli előtt pattogjon a labda a tizenhatoson belül, a kopter szektamókus ugyanis fix, hogy kapura verte volna, míg csapattársa inkább leheletfinoman rárajzolta a zsugát az érkező Pandev fejére, aki magától értetődő természetességgel stukkolta be idei hatodik gólját. A második félidő elején egyből Alex villant, aki roskatag kora ellenére pofás kis vágtába bocsátkozott a bal oldalon, majd ballal pont úgy lőtte ki a hosszút, mint azt jobbal tette volna a másik oldalról. Érett a telitalálat! A volt csapata ellen pályára lépő Nedvedet le kellett cserélni, helyén Tiago jelentkezett játékra. Most pedig várjuk meg, míg letölt a videó és 1.54-nél tekintsük meg a világ legjobb kapusát akció közben, majd ha már összeszedtük az állkapcsunkat, akkor tartsuk erősen, mert Zanetti szolid ötven méteres, hajszálpontos passza után is le akar majd esni. Az már kevésbé meglepő, hogy Alex oxival megszelídíti, majd bevágtat a tizenhatoson belülre és (megint ballal) átemeli Ballotta bácsi fölött. Ott is van a telitalálatunk, de már nincs hátra egy perc sem, amikor Rocchi még ad egy gólpasszt Pandevnek, így örömforrásnak megmaradt a jó kis meccs és Del Piero parádés játéka. (Lazio-Juventus 2-3)

A Roma nem is tudjuk, minek köszönheti, hogy nem verték őket félholtra Torinóban. Hiába tért vissza Perrotta (szerintünk ő egyébként is az olasz foci egyik túlértékelt figurája) és Cassetti – aki viszont már maga sem tudja, melyik az igazi posztja – a Toro úgy lefocizta őket a pályáról, ahogy azt nagyon ritkán teszik meg Spalletti csapatával. A második félidő végén volt két helyzetük, Vucinic talán némileg jogosan reklamált büntetőt és Sereninek is be kellett mutatnia egy óriási bravúrt, de ez mind semmi volt ahhoz képest, ami a Roma kapuja előtt történt. Di Michele (ex-Roma, ugyebár…) előbb összeveszett az üres kapu előtt pattogó labdán Rosinával, amiből könnyen kitalálhatjuk, hogy nem lett gól az esetből, majd egy mutatós szlalom végén a szöget remekül záró Doniba vágott egy ziccert. Két kapufát is szereztek, a brazil kapusnak is volt két komolynak mondható védése, így megállapíthatjuk, hogy hatalmas mázlival úszta meg a vereséget a Roma. Ennek ellenére Spalletti jelezte, nem adják fel és az Inter nyomába erednek. Épphogy azt nem tette hozzá, hogy Forza Milan… (Torino-Roma 0-0)

A Romához hasonlóan az Atalantából is hiányzott a vezér, Doni nélkül pedig egyszerűen nincs támadójátéka a bergamóiaknak. Ettől még persze nem kellett volna ilyen simán kiszopni hazai pályán a Palermótól, hiszen ez az 1-3 lehetett volna sokkal randább is (ha mondjuk Miccol 8 méterre, a kapuval szemben állva nem lő mellé). Nem nagyon szomorkodnak egyébként emiatt Guidolin mester fiai, a Palermo ugyanis már hatodik és már csak négy pontra vannak az idei célkitűzés megvalósításától, azaz a BL-helytől. (Atalanta-Palermo 1-3)
Reméljük, senki nem tette meg az Udinesét, ezek ugyanis valamiért mocskosul rühellnek minket – meg már mi is őket, hogy szakadnának háromba. Tulajdonképpen elég furcsa, hogy nem 5-4 lett az eredmény, mert mindkét védelem elég sokat ingadozott, de ezt tegnap csak a kapafogú Mascara tudta kihasználni, ő viszont mindjárt kétszer is, ezzel pedig csapata középmezőny éléhez tartozónak tekinthető. Beszarás. (Catania-Udinese 2-0)

A beharangozóban feltett kérdésünkre, miszerint vajon Paci vagy Corradi szerzi –e a Parma győztes gólját, már a 26. percben megkaptuk a választ, ekkor a világvándor szerzett vezetést, de hogy ne emésszük magunkat nagyon, a 66. percben Paci is beköszönt, kettőjük között pedig Pisanu döfött bele még egyet a Reggina egyre kevésbé fickándozó testébe. Igaz, hogy a déliek eggyel kevesebbet játszottak, de 9 rúgott góllal fogalmunk sincs, mi a tervük a jövőre nézve. A Parmáé az, hogy még szerez 4-5 győzelmet (mindet otthon) és bennmaradt, ebben biztosak vagyunk. (Parma-Reggina 3-0)
Az Empoli nem állt messze tőle, hogy legyőzze a Genoát, de három perccel a lefújást előtt érkezett Masiello és kiegyenlített. Mi hatalmas fölénnyel megszerzett hazait tippeltünk, és a hatalmas fölény meg is volt, Pozzi és Giovinco helyzetek százát puskázta el, kapufa, kapusbravúr, miegymás követték egymást, mire a hajrában a mázlikártyát remek ütemben kijátszó Genoa Figueroa átlépős cseléből építkezve egyenlített. (Empoli-Genoa 1-1)
A Sienának itt lenne az ideje, hogy elkezdjenek nyerni, mert hiába gyűjtik a reményt keltő döntetleneket, az azokért járó egy pontokkal megint izgulniuk kell majd a végén. A múlt héten duplázó Frick (aus Liechtenstein!) góljával a hazaiak szereztek vezetést, de az idegenben is aktív Napoli egy percen belül egyenlíteni tudott, sőt, ha Manninger nem mutat be bakijait feledtető bravúrparádét, akár mindhárom pontot elvihették volna. (Siena-Napoli 1-1)

Erről természetesen majd külön is megemlékezünk, most csak annyit, hogy a Milan győzelmével zárult Klubvilágbajnokság döntője után Maldini bejelentette, hogy júniusban 24 év után szögre akasztja. A számot még egyszer: huszonnégy év után!