Egyébként nincs is olyan. Vendégségben nem hallatjuk alul-felül vidám böfögésünk, nem engedünk utat lelkünk mélyéről feltörő gyalázkodásainknak és nem hágjuk meg a menyasszonyt -ennyi. Eme rövidke etikett anyagát minden egyes csapat képes volt elsajátítani, és ki fülbehúzva, ki némileg pofátlan módon, de maximum egy ponttal indulhatott haza. Össznépi szerencsétlenkedés volt a táblázat elején, tiszta röhej, hogy még ebből is a Bayern jött ki pontelőnnyel, no meg a Neverkusen, akik gyakorlatilag felzárkóztak a nagy hármas mögé. Hátul a Nürnberg végre erőt vett magán és úgy tűnik, nem kíván tovább sorsközösséget vállalni a posványban dagonyázó vaddisznókkal.

Borussia Dortmund – Arminia Bielefeld 6-1
Akkor ezt most még egyszer. Hat-egy. A Werder elleni első félidőt idézték a sárga-feketék, természetesen a szezonbeli legjobb meccsüket produkálva semmisítették meg a Bielefeldet, akik ráadásul elmondhatják, volt ez már rosszabb is. Tinga adta meg az alaphangot, majd Schuler vette el a gólszerzés örömét Valdez elől, és inkább maga büntetett egy öngóllal. Szünetig már csak laposkodás folyt, de 59 másodperccel a második feles kezdete után Petric túlogrotta ezt a Schuler fiút és innen már csak a különbség volt kérdés, őszintén szólva több is lehetett volna. Fernandez kapus valószínűleg nem erre számított, mikor kiderült, hogy ő véd majd a sérült Hain helyén. Az Arminia kimondottan jól kezdte a szezont, de aztán mintha a Fekete lovag tőből harapta volna le mindkét lábukat, a másodikról egészen a tizennegyedik helyig zuhantak, az utolsó tíz meccsből egyet nyertek, közben olllyan pofonokat szedtek be, hogy még Szántó Öcsi bácsi is nagyokat nyögött a fotelben. Middendorp az idők során már kétszer összarakta a Bielefeld szekerét, de az megint lerohadni látszik. Ja, majdnem elfelejtjük.  Weidenfeller a legkínosabb Chaplin burleszkeket is felülmúló koreográfiával összehozott egy szépítő találatot, ami még a szuicidumra készülő vendégdrukkereket is mosolyra késztette, és Léderer kommentátor is alig tudta leplezni jókedvét. Azt is mondhatnánk kegyetlenül kiröhögte.

Hannover 96 – Werder Bremen 4-3
Őrült meccset nyomtak a felek, Husztiék 35 éve nem tudtak nyerni a Werder ellen és most is könnyen lehettek volna a 4-3 rossz végén is. Rosenberg kezdte a pofozkodást. Mike Hanke előbb vészjóslóan letörölte a szája sarkából szivárgó vért, majd leadott egy dupla sorozatot, közben pedig Baumannt is öngólba kényszerítette, máris három egy. A meccs pörgött tovább, mint egy C kategóriás akciófilm – feltámadt a gonosz, előbb egy Diegó tizi (kétszer rúgatva), majd egy újabb Rosenberg perdítés formájában, máris iksz. Sőt, továbbra is jön előre a Bréma, megpattanó lövés by Tosic, Sanogo fejes, Hunt málézás, de aztán a kimaradt lehetőségek megbosszulták magukat (ha már a C kategória szóba került) mivel Hanke minden erejét összeszedve, keserű gyerekkori emlékektől vezérelve betette a negyediket is. Schafer kettős cserével válaszolt, jött Borowski és Almeida – utóbbi azonban ment is pirossal, miután Husztinak igazította meg a séróját. Külön ki kell még emelnünk, hogy a Bremen 128 labdát adott el, a Hannover 87,9% használta ki a helyzeteit, Michael Tarnat pedig tíz évet fiatalodva nyargalászott, meghálálta, hogy visszakerült a kezdőbe.
 
Hamburger SV – Energie Cottbus 0-0
Disznó nagy lehetőséget szalasztott el a HSV, hiszen porbatiprás helyett maradt a fejcsóválás, meg GerhardTremmel ex-Hertha kapus nevének memorizálása a tavaszi revansig. A Cottbus a nem szégyen ha kilenc emberrel védekezel, sőt az sem baj ha tízzel szellemiséget képviselte, szögesdrót akadályokkal és a vendég kispadból rögtönzött barrikáddal vették fel a küzdelmet, de Gery nélkül is így rommá égtek volna, szinte nem volt hazai játékos, aki ne lőhetett volna gólt, összesen 26-szor próbálkoztak. Furcs mód Huub Steevens dícsérte játékosait, mondván, le a kalappal a hozzáállásuk előtt, és sajnálkozott, hogy elmaradt a győzelem. Csak tudnánk, hol hallottuk ezt utoljára... 

VfB Stuttgart – Wolfsburg 3-1
Visszatért a kezdőbe Bastürk, és ezúttal Osorio kezdett Tasci helyén - élet-halál volt, hogy a svábok ott tudjanak maradni a G8 mezőnyében, hiszen nagyon sűrű az eleje. Meira fejesébe Marica tette bele az ütőjét, az előnyt pedig Cacau duplázta meg, aki később nyolc hétre vállsérült ki a sorból. A farkasok azonban nem akarták könnyen adni az irhájukat, és előbb Dzeko talált be (ez volt a klub 500. találata), majd jöttek tovább az egyenlítésért, mikor a Kalapács besújtotta a harmadikat. Magathnak (aki ezúttal is volt csapata ellen játszott, szinte minden fordulóban hazamegy) ez volt a negyedik veresége zsinórban, de ő inkább arról mesélt, hogy szuper produkciót nyújt a csapata, eddig még minden fordulóban betaláltak, meg panaszkodott egy kicsit a körülményekre és Schafer kapus szerencséjére. A túloldalon viszont díjeső volt, Thomas Hitzlsperger lett a hónap játékosa és Veh a legszimpatikusabb edző (a Kicker olvasói szerint).

FC Bayern München – MSV Duisburg 0-0
Komoly totó-gyilok, egyelőre nem őszi első a Bayern. Az a fajta meccs, mikor az ember hiába látja a Bayern helyzetek sokaságát, már az elejétől szinte biztosra veszi, hogy itt ma nem lesz gól. Ennek maximum Oli Kahn örülhetett hazai oldalról, hiszen ez volt 200 Bundesliga shot-out-ja. No, nem mintha ezen a meccsen sok dolga lett volna, a zebrák ki nem mozdultak volna saját térfelükről, főleg miután 10 emberrel küzdöttek (ejj-ejj Idrissou). Összeszorított fogakkal kell búcsút intenünk két pontnak – mondta Hitzfdeld, aki legkésőbb szezon végén szintén búcsúzik majd. Csakúgy, mint Kahn (visszavonul) és Ismael, aki viszont már január 1-től a Hannover alkalmazottja lesz. Sagnol sorsa egyelőre kétséges (a háttérben a Juvéről hallani), nem ápol jó viszonyt edzőjével. Akinek az érkezése biztosra vehető, az a 18 éves brazil Breno (Sao Paulo) és további világsztárokat is ígér a merchandize&marketing bevételeket újabban két kézzel számoló Hoeness. Csak minőségi játékosokat igazolunk, de egyelőre ne várjanak tényeket – teszi hozzá Beckenbauer. A keserű null-null elleni tiltakozásunk végett felidézünk egy isssszonytató Tarnat gólt, egy korábbi BM-MSV meccsről. 

Eintracht Frankfurt – Schalke 04 2-2
Olyan túlzottan nagy meglepetést mondjuk nem okozott, hogy a két döntetlen-király kettő-kettő nyomott, a hazaiaknak amúgy is ez a kedvenc eredménye (négy alkalom), és az utolsó hat meccsükből öt ikszet hoztak egy ordas gyufa mellé, még mindig nincs 100. Funkel diadal. Amíg nem vesznek egy tisztességes irányítót (Rakitic majd és talán jó lesz, egyelőre sándortamásos) meg főleg egy csatárt (Asamoah, Lövenkrands, Altintop – mehet amerre lát), addig ne lepődjenek meg a hetedik helyen zárt őszön, most is Westermannak kellett dupláznia az egy kiszenvedett pontért. Aki tudja kiről beszélünk, most elmormol egy gyors imát a királykékek tavaszáért. A hazaiaknál első Bundesliga gólját lőtte Toski, Amanatidisnek köszönte utána.

Bochum – Karlsruhe 2-2
Roppant jó kis derbit toltak egymással a csapatok, mindenkinek járt a pont. Ede Becker nélkülözni kényszerült Markus Millert, Reinhardot, Bradley Carnellt, Kapllanit, Christian Eichnert és Godfried Aduobét – meghatározó emberek. A hazaiaknál nagyjából egyben volt a csapat, és az ő meghatározó emberük, a szlovák válogatott Sestak pályán volt, aminek egy vezetést megszerző remek tekeréssel, és egy egyenlítő bombafejessel adott hangot, közben Hajnal is a helyére bólintott egy kipattanót a kapu szájában, bár a Hajnalt is fejbe találta egy kipattanó ezúttal talán pontosabb megfogalmazás lenne, amit Freis toldott meg egy hogyan járassuk le a hazai védelmet góllal. Koller mester a végére Bechmannt is bevetette, aki szinte azonnal mesterhármast lövethetett volna Sestakkal, de ez végül elmaradt. A szezon előtt mindkét csapat kapva-törte volna össze magát egy ilyen őszért, és bár a hazaiaknál volt egy komolyabb mélypont, böcsülettel összeszedték magukat.

Bayer Leverkusen – Hansa Rostock 3-0
A svábok ellen szerencsétlen körülmények között elveszített meccs óta roppant morcosak Skibbe fiai és módszeres veréseket osztanak ki immár öt forduló óta, ami alatt mindössze két gólt kaptak. A szezon második felére revitalizálódott Rolfes borította be először a vendégcsónakot a Balti tengerbe, Paul Freier tizenegyesből rángatta ki a mentőmellényt is a kezük közül, Gekas pedig jó nagyot odasózva az evezőlapáttal egészen a kiesőzónáig nyomta le a rostocki különítményt. A hazaiak fejben nagyon egyben vannak, jó szerkezetben, tehetséges fiatalokkal tolják a szezont, amit a Berbatov a perszehogy Barbarez, Ramelow, Schneider trió egészít ki, utóbbi kettő a mezozoikum óta. Pagelsdornak meg a Bielével kell majd megvívni a bentmaradást jelentő utolsó helyért.

FC Nürnberg – Hertha BSC 2-1
Az UEFA-ban feltámadó dalnokok, az idegenben amúgy is ipari szivattyúként funkcionáló berliniek ellen is folytatták a jó szereplést. Pedig Favre érezte, hogy valami nincs rendben a csapatnál, és a leverkuseni zakóhoz képest a veterán Andy Schmidt, Lima és Paja is bekerült a kezdőbe, de Hariszteasznak öt perc is elég volt, hogy ezt a felállást is minősítse, az előnyt Misimovics növelte tovább. Az ex-Hertha edző, Hans Meyer állítása szerint nem hitt a szemének, öröm volt néznie, ahogy fiai beszáguldozzák az egész pályát. Lustenberg első, berlini mezben szerzett gólja izgalmassá tette ugyan a végjátékot, de némi szerencsével lehozták a három pontot. Ezt mindössze két alkalommal tudta megtenni a Hertha az elmúlt tíz meccsen, csak szólunk, hogy öt pontra a kiesőzóna, srácok.