Még jó, hogy eltaláltuk az Arsenal-MU-t, őszintén szólva ideje volt visszakaparni kissé a renomét a múlt heti kínos Chelsea-fiaskó után. Ebben a fordulóban a Pompey és a Fulham okozott csak komolyabb meglepetést, a hétvége nyertesei legfőképp az első hétben szereplő győztes csapatok, a Portsmouth, a Chelsea, és a Manchester City voltak. A Pompey idegenben rúgott négyet a Newcastle-nek, a Blackburn kimondottan kulturált focival hozta a döntetlent a hardver- és szoftverhibákkal egyaránt terhelt Liverpool ellen, az ősz meccsén pedig az Arsenal az utolsó percben mentett pontot a United ellen. A hétvége kilencvenedik percei felkavarták a táblázatot, a "pipa" szót pedig csak azért nem vettük fel a címkék közé, mert így senki nem keres rá focira az interneten.
Arsenal-MU. Az első két helyezett egymás ellen, a PL eddigi történetét uraló két klub, egyben a leglátványosabban játszó két csapat.. Mi kell még a telhetetlen focifüggőnek? Tévé, kanapé, nass, Paul Scholes és Robin Van Persie. Utóbbi kettő hiányzott csak - Gary Neville nélkül el tudjuk képzelni hátralévő éveinket -, bár a meccs után már nem sírtunk senki miatt, ugyanis pont azt kaptuk, amit azon ritka topcsapatok találkozóitól várhatunk csak, amelyek makacsul a három pontért játszanak: pörgős, akciódús focit, amelyben a középpálya nem maga a játéktér, hanem csak kényszerű átjáró annak, aki célt akar érni. A tologatósabb, de kiművelt passzjátékot űző Arsenal és a jégkorongra hajazó stílusban játszó manchesteriek meccse teniszbírók nyakát is próbára tette volna. Az első gólt mégis csak az első félidő legvégén szerezte meg Rooney, aki úgy előzte meg Gallast, ahogy kölyöknek illik a nagyapját, majd a kapuba pörgette Ronaldo beadását. Pontosabban a labda Gallasról pattant be, de a gólt mi nyugodt szívvel adjuk Shreknek. Talán nem véletlen, hogy korábban ugyanilyen gól születhetett volna, ha nem lép közbe Touré. Ennyit tenne a kor? A MU-nál volt az előny, de csak nettó három percre, mert a szünet után szinte azonnal egyenlítettek az Ágyúsok.. De hogyan?! Aki még nem nézte meg, az tegye, aki pedig már látta, nézze meg még egyszer! Jöhetnénk azzal, hogy mi szóltunk, mennyire veszélyes Fabregas a második hullámból, de semmi értelme, ezt mindenki tudja. Illetve majdnem mindenki. Wes Brown nem tudja. Ő a tizenhatoson belül négy méterről nézte a labdát váró Fabregast. Annyit várt, hogy Ferguson már készült odarohanni hozzá és megkocogtatni a vállát: "Wes, az a taknyos, aki ott bóklászik a tizenhatosunk közepén irdatlan magányában, ő Cesc. Az Arsenal középpályása, tudod, rúgott idén vagy 10 gólt. Legalább közelről nézd, vaze!" Persze erre nem volt idő így Wes tényleg messziről nézte, ahogy a spanyol a sarokba vágja a golyót. Érdekes az is, hogy az akciót indító Hlebtől Fabregas úgy kapta meg a labdát a kezdőkörben, hogy kb. nyolc méteres körben nem állt mellette senki. Ilyen gólt a PL-ben másik gárdának nem fog rúgni az Arsenal a 48. percben, esetleg a nyolcvanötödikben igen, egy eredmény után futó csapatnak. A ManU azonban itt előnyben volt! Nem lesz még egy csapat, amelyik ilyen nyíltan focizik majd az Ágyúsok ellen, és nincs még egy, ami ezt meg is engedheti magának. A MU megengedheti, mert a 82. percben képesek voltak ismét ők emelni a tétet. Ezúttal Ronaldo volt az elkövető, aki végre formában lévő nagycsapat ellen is produkált*. Már csak nyolc perc volt hátra, és újra vezetett a United! Amondók vagyunk, nem is érdemtelenül, mert támadásaikban picivel több volt a kraft. Ám éppen csak annyival, amennyitől azt sem éreztük igazságtalannak, hogy a hosszabításban az Arsenal Gallas lövésével - amely hálót soha nem ért, de minden kétséget kizáróan bent volt - , kiegyenlített. Így kellett lennie, mert ez pontosan az a meccs volt, amelyet nem lehet érdemtelenül megnyerni, de megérdemelten elbukni sem. Wenger - aki számunkra váratlanul cserélte le Hlebet és Rosickyt is a 80. percben -, nagy örömmel, Ferguson kissé dühösen vette tudomásul a döntetlent. Utóbbiról jut eszünkbe: a skót már feltehetően Arsenal-mezes afrikai/afrikai-amerikai - na jó, néger - srácokkal álmodik akkor, amikor éppen mindenféle rémeket. Tavaly Adebayor és Henry rúgott gólt a MU-nak az utolsó percekben, most pedig Gallas. A United nem dolgozta le vesztett pontokban megmutatkozó hátrányát, de kétséget sem hagytak afelől, hogy az Arsenalnak hátra sem pislogva kell loholnia, ha nem akarja, hogy elvegyék a játékát. Az ősz meccse volt idáig, semmi kétség. (Arsenal-Manchester United: 2-2)
Azt már említettük, hogy a forduló egyik nyertese a Chelsea, azt viszont nem, hogy legnagyobb veszetese a volt Chelsea-játékos Chris Hutchings. A Wigan hétfőn kirúgta a menedzsert, a miértre válaszolni pedig nem kihívás. A 18. helyre és a sorozatban öt vereségre valószínűleg nem volt mentség. A meccs pedig, ami pecsétet ütötte Hutchings felmondólevelére, hamar eldőlt. Előbb Wright-Phillips gólt érdemlő labdájából Lampard lőtt egy lesgólt, aztán Belletti indított huszonötről külsővel egy föld-levegő rakétát, miközben a Wigan védők terítették elé a szőnyeget. Tán csak azért nem vitte közelebb a labdát, mert onnan már kínos lett volna kihagynia.. Így viszont kunszt volt, és pazar gól. Más kérdés, hogy ez sem tűnt teljesen szabályosnak, Wright-Phillips - tényleg megint ő -, valószínűleg a vonalon túlról sarkazta vissza a zsugát pályára, becsúszva, gyönyörűen. Igen, a kis ember volt a meccs legjobbja, és igazolta, hogy tényleg nagy hülyeség volt a részéről nagy lóvéért a padra szerződni. Loholt, lőtt, passzolt, és mindezt jól. A szünetben aztán egy kobold ellopta a meccset. Annyira rossz volt, hogy bevalljuk, állandó meccsnéző tettestársunkkal megpróbálkoztunk még a Lazio-Fiorentinával is. Nem jött be, így ennek a két órának a csokiskeksz meg a Túró Rudi volt a fénypontja. Az igazság az, hogy a Wigannek is voltak helyzetei, de a Chelsea ezt akkor is behúzta volna, ha a Latics talál egy gólt, a bíró nem téved, vagy ha Avram Grant tartotta volna a sabatot. 0-2, sima Chelsea győzelem. (Wigan-Chelsea:0-2)
Ennél csak jobb jöhetett.. Blackburn-Liverpool. Szögezzük le, sőt, tegyünk rá egy malomkövet is: a Blackburnnel játszani manapság a legkomolyabb tesztek egyike a PL-ben. Döntetlen a Chelsea és az Arsenal ellen, otthon pedig csak a megkergült Pompey tudta őket legyőzni, kis szerencsével. Kulturált, a kontinens csapatainak játékára emlékeztető de a brit erényeket is felmutató focit játszanak, és ők sokkal letisztultabb alakulat, mint a Liverpool. Ez a meccs 0-0 lett, ami után egyik csapat sem kiálthat igazságtalanságot, illetve kiálthat, csak azzal a kockázattal, hogy hülyének nézik érte. A meccs első egy órája inkább a Blackburné volt, Dunn és Bentley révén rúgtak két kapufát is, míg a Pool inkább csak küszködött magával - bár helyzeteik azért nekik is voltak. Az utolsó harmad viszont a Vörösöké volt, de nagyon. Kewell és Crouch becserélésvel Benítez látványosan feljebb tolta a "Támadás" potmétert. (Arra már nem tennénk rá egy petákot sem, hogy a jelenségnek bármi nyomát látni fogjuk a következő mérkőzésen.) Az utolsó húsz percben Kuyt akár egyedül megnyerhette volna ezt a meccset, de ő csak csatárerények és önbizalom hiányáról tett tanúságot és megmutatta, hogy a jó csatár és a végletekig alázatos csapatember mitől összeférhetetlen fogalmak. Akkor is Gerrardnak akart passzolni, amikor egy vérbeli csatár ha kell, Friedel gyomrán próbálja átrúgni a labdát, de ő nem.. Kuyt egyszerűen túl rendes ember ahhoz, hogy szerényebb technikai képességekkel nagy befejező csatár lehessen. Benítez persze védi játékosát, századszor is citálva annak munkamennyiségét, de ennek alapján akár Bedák Pimpát is leigazolhatná a Liverpool. Száz szónak is egy a vége, a Pool állománya még egyszerűen nem tűnik egy bajnokcsapat alapanyagának, de az is igaz, Beníteznél soha nem lehet tudni... Azért tegye a kezét a szívére minden Liverpool-fan (khm), és számolja össze, a csapat hány támadó szellemű játékosát cserélné el a MU, vagy az Arsenal játékosaira, majd kérdezze meg ezen csapatok egy-egy őszinte, értő szurkerét ugyanerről. Ez a keret túl sokat hárít Benítezre, de már nem vagyunk biztosak benne, hogy ez szándékai ellen való. Néha azt gondoljuk, Rafa nem is szeretne bajnokságot nyerni olyan csapattal, amelynek esetében felmerülhetne, hogy nem az ő zsenije a legfőbb tényező, hanem pl. egy Rooney és Tevez pároshoz hasonló duó. Tán világgá is menne, ha ilyet olvasna egy bajnoki arany után. Mi most ezt sejtjük, de januárban még hajlandóak leszünk változtatni a véleményünkön. Persze tudjuk, az a lehetőség is fennáll, hogy több évet garantáltak neki az új tulajdnonosok csapatépítésre, vagy egyszerűen nincs szeme a jó játékosok kiválasztására. Utóbbi kettőben nem hiszünk, és megjegyezzük: nem igazán kellen görcsölnie, már bizonyított. Liverpoolban már senki nem fog tiltakozni, ha egyszer klasszisokkal nyeri meg a ligát. Ja, és Kuyt mellé tényleg kell a befejező csatár, mert ő nem az. (És igen, 8-0 az 8-0, de ennek a meccsnek nem sokkal több a jelentősége, mint a múltkori 0-1-nek..) (Blackburn-Liverpool:0-0)
A Villa hozta az elvárhatót, négy perc alatt kivégezte az eleinte még ficánkoló Derby-t, akik már négy meccset játszottak rúgott gól nélkül, idegenben pedig még mindig góltalanok. (Ezt többször nem írjuk le) A bukik pedig lassan elkezdik törni az agyukat, töröljék-e a Derby-kiesést a fogadható események közül. (Aston Villa - Derby County: 2-0) A Pompey viszont megőrült, most a St James' Parkban vágtak négyet. Igaz, a Newcastle a bárgyún udvarias vendéglátó szerepét játszotta el, épp csak a széfkulcsokat nem adták a vendégnek. Különösen Cacapa tett azért, hogy a Pompey még jobban érezze magát, mint otthon. Benjanit és Utakát is úgy hagyta gólt lőni, ahogy jó esetben csak apuka szokta kisfiát hátul a kertben, ahol két póló kapu. Az első egyébként nem volt csúnya, Noe Pamarot lőtte a pipába úgy húszról. Már a 11. percben 0-3 volt, négy percre rá aztán Campbell egy Owen-lövés kipattanóját meglepetten fejelt saját kapujába, de meg kell mondanunk, nem hibáztatható érte. A gól arra sem volt elég, hogy fellelkesítse a már kifilézett Szarkákat, akik Harper révén még egy Niko Kranjcar szabadrúgást is betereltek a kapujukba. Allardyce ideges (megértjük), a Newcastle a tizedik, a Portsmouth pedig ötödik.(vesztett pontokat tekintetve a hetedik). (Newcastle United-Portsmouth: 1-4 )
A Tottenham csak nem nyer, pedig mi kitartóan jósoljuk ezt, és bevalljuk: szeretnénk is, ha egyszer már nem csak a sercli jutna nekik. Egyrészt büszkeségből, mert nem élveznénk, ha a Spurs továbbra is ott támolyogna a vörös zóna szélén, miközben mi épp csak a szomszéd kutyáját nem próbáljuk meggyőzni arról, hogy sokkal jobbak annál, mint amit az állás mutat, másrészt szimpla rokonszenv az ok. Most a Riverside stadionban játszottak döntetlent a Boróval, ahol Ramos már a csapathirdetéssel elérte, hogy összébb húzódjanak a szemöldökök London északi részén: padra ültette Keane-t, Berbatovot és Zokorát. Az első kettőt csak üzenetként tudjuk értelmezni, mert eddig a Spurs védelmi egysége hordozta kitartóan a rontást, nem pedig a támadók, mindenesetre Darren Bent és Defoe kezdett elöl, Zokora kontójára pedig Boetang. Jól.. Young hibája után Malbranque kiugratta Bentet, aki ahhoz képest, hogy néha gyerekesen illetődik meg a ziccertől is, a legnagyobb nyugalommal csinálta meg a cselt, és lökött egyet a Spurs és saját szekerén, úgy tizennyolcról. Más kérdés, hogy végül csak egy pontot ért ez a gól, mert a korábban bakizó Young akkora gólt lőtt a pipába, hogy csak a háló miatt nem lett a labdából műhold. Ramos megpróbálta a fent említett trióval frissíteni a csapatot, de a fiúk gyorsan berozsdáltak a padon, a Boro fölénye pedig nem is csökkent igazán. Döntetlen lett, amitől senki nem lett boldogabb, és amiért csak a kieső zóna feletti két hely jár a PL-ben. (Middlesbrough-Tottenham:1-1)
Kettővel előttük húzza meg magát a Birmingham, miután az Everton a hosszbbításban két gólt rúgott nekik a Goodison Parkban. Azt csak a kékek tudják, hogy miért csak akkor, az első félidőben kettőt már minimum vágniuk kellett volna. Egy sikerült, Yakubu révén, aki úgy tűnik, kezdi megtalálni a góllövő cipőjét, vagy legalább is a szagát már érzi. Az Everton addig-addig húzta, amíg a 80. percben Kapo ki nem egyenlített egy fejessel, ekkor azonban Moyes gyorsan becserélte először Vaughnt, majd Gravesent, és ahogy már említettük, a hosszabbításban behúzták a három megszolgált pontot is. Legelőször is Lee Carsley-nak jár tőlök egy "Köszi". A kopasz, bakófejű középpályás, akinek már volt egy egészen jó kapáslövése az első félidőben is, előbb önmaga idei első gólját vágta fel a pipába (most mi lesz? megint leírtuk, hogy "pipa"!) aztán fejjel negyven méteres gólpasszt adott Vaughnnak, majd vécédeszkákat kezdett kárminvörösre mázolni a kezdőkörben. Na jó, utóbbi nem igaz, de a negyvenméteres fejes az igen, tessék megnézni! Az Everton a 8., Bruce pedig jobb, ha nem hiszi el, hogy olyan biztos a helye. (Everton-Birmingham: 3-1)
Jóslatainknak a Fulham adta az egyik taslit, mivel legyűrték a Readinget, és ezzel közvetlenül mögéjük és a Birmingham elé tolakodtak a táblázaton. Davies kapáslövését a második félidő elején ötösbe kapcsoló Reading Doyle révén még kiegyenlítette - fejessel, persze.. -, rúgtak kapufát is, de aztán Sanchez cseréi, a Bouazza és Kamara helyére álló Kuqi és Healy bőszen nekiálltak szerencsét kovácsolni. Izzott a vas. Kuqi 12 perccel beállása után Healy beadását fejelte le az ötösön belül az ott bóklászó Dempsey elé, aki egy méterről pöckölt egyet, majd Healy a 90. percben az első gólt szerző Davies passzát tessékelte a kapuba. Healy ezzel szép keretbe foglalta idényét: az első fordulóban az Arsenal ellen az első, most az utolsó percben volt eredményes. Kár, hogy a kettő között összesen egy gólt produkált. A Fulham minden esetre harmadik idei triplájával végre három pontot szerzett. (Fulham - Reading: 3-1)
Az Upton Parkban is a kezünk alá dolgoztak a csapatok, a Bolton a 90. percben kiküzdötte az 1-1-et, megérdemelten. Anelka nélkül, a West Ham otthonában még a hat ív hosszú kalapácsos sérültlista ellenére is szép eredmény ez, főleg, hogy rúgtak és fejeltek egy-egy kapufát is.. No, nem mintha a West Ham nem finiselhette volna le őket előbb. A londoniak McCartney góljával szereztek vezetést, ami egy égből pottyant mese. Nem csak a gólszerző elé hulló labda miatt, hanem személye okán is. Mintha Jamie Carragher ollózva lőne gólt a Liverpoolban, vagy Hreidarsson okszizna a Pompey-ban! Ájulás! George nem lőtt gólt 1998 óta tartó pályafutása során, nem csoda, hogy azt suttogják, sokan megtértek vasárnap óta. 1-0 a londoniaknak, akik az első félidőben még jobbak voltak a Boltonnál, de a második alapján senki nem esik hanyatt a végeredmény láttán, ez bőven benne volt a meccsben. A Boltonban volt annyi spiritusz, hogy kiküzdjék maguknak az egyenlítést, több helyzetet összebarkácsoltak maguknak, és ha kellett Jaaskalainen a legnagyobb védelmi hibát is stornózta a kapuban. Nolan gólját így nem tekintjük a West Hamre mért sorscsapásnak, sőt, őszintén szólva, véletlennek sem.. Pont így szoktak járni azok a csapatok, amelyek túlságosan magukra húznak olyan gárdákat, amelyeknek úgy kell a pont, mint fejbe a szem. A West Ham a 11., a Bolton még mindig a 19. helyen. (West Ham - Bolton: 1-1)
Hétfőre maradt a Man. City-Sunderland. A kékek a múlt hét óta kiásták magukat az iszapból, megmosdottak, és megpróbáltak helyreállítani csorbát szenvedett renoméjukat. Hát győztek, és ez most valószínűleg elég is Erikssonnak. Elég kell legyen, mert a Sunderland meglepetésre legalább olyan jó volt, mint ők, és a Citynek leginkább csak egy kényszerű csere hozta meg a három pontot. Michael Johnson nem tudta folytatni a játékot, helyére pedig Darius Vassell állt be a szünetben, aki a 66. percben két ember között bújt ki a bal oldalon, majd a Stephen Ireland lábára varászolta a labdát. Az ember pedig, akinek kétszer annyi haja van most, mint tavaly volt, kapásból lőtte át Gordon lába között a bőrt. A meccsen nem játszottak alárendelt szerepet a Fekete Macskák, sőt, szinte minden tekintetben partiban voltak az Eriksson gárdával, de Vasselljük az nem volt. 1-0 maradt, de arra senki sem fogadott volna, hogy Eriksson a Sunderland ellen Elano helyett védőt küld be a 80. percben, otthon! A City ismét a harmadik, otthon még mindig tökéletes a mérlegük, a Keane-alakulat pedig a Boro előtt, a 15. helyen áll, egy pontra a kiesőhelytől. És igen, Ireland letolta a gatyáját gólörömködés közben, de láttuk éls nem találtuk viccesnek. (Manchester City - Sunderland: 1-0)
Húzós hétvége elé néz a Premier League, a Chelsea fogadja az Evertont, a United a Blackburnt(!), lesz Tyne-Wear derby, a Newcastle-Sunderland, lesz birminghami derby, a Brums-Aston Villa, aztán Bolton-Boro és Tottenham-Wigan a kiesőzóna elhagyásáért, a Reading pedig fogadja majd az Arsenalt. Még két forduló, és részeredményt hirdetünk tabellaszakadás ügyében is.
Arsenal-Manchester United: 2-2
Aston Villa- Derby County: 2-0
West Ham - Bolton Wanderers: 1-1
Manchester City - Sunderland: 1-0
Utolsó kommentek