Sűrűbb a helyzet, mint Magnum bekecse. Egyelőre sem biztos továbbjutó, sem biztos kieső nincs, négy csapat is visszavágott a két hete elsenyvedett megaláztatásokért. Ez különösen Liverpoolban sikerült látványosra, Allah úgy elengedte a törökök kezét, hogy azok menten szörnyethaltak, és valami hasonló történt a spanyol matadorokkal is, egyik csapatuk sem tudott gólt szerezni, bár ez talán csak a Valenciának okozhat maradandó egészségkárosodást. A németek mérlege felemás, a Werder megint nem tud túllépni saját árnyékán, a Schalke viszont legalább a továbbjutás illúzióját dédelgetheti még egy ideig a kiharcolt egy ponttal.
Nemhogy hét, hanem egyenesen nyolc ágra sütött a nap Albion egyébként ködös egén, totális sötétségbe burkolva a török félholdat. Ilyen méretű alázást még nem látott a kedd-szerda esti programjait focinézésre korlátozó emberfia, ha nem lenne 150+1 friss okunk az ellenkezőjére, még sajnáltuk is volna a törököket. A Liverpool a szemünk láttára változtatta a komplett védelmet kerengő dervissé, akik vallásos áhítattal szemlélték, ahogy Benayoun (ki gondolta volna?) mesterhármassal, valamint két gólpasszal teszi felejthetetlenné az estét a vörösök számára. Crouch nemhiába cirkuszol mostanában, Babelhez hasonlóan kettőt tett a közösbe és Captain Gerrard is megrúgta a magáét, bár rozsdás bökőt, hogy a hosszúba akarta. Emellett Riise kitaposta az összes létező gyeptéglát a baloldalon, Voroninnak meg minden támadásban benne volt a keze, nagyot játszott ő is. A janicsárok ezúttal fegyvertelenül érkeztek a csatába, mi több, vásott tagjaikat gőzfürdőben puhító, elaggott veteránok benyomását keltették a cikázó angolok között. Ötletesen, gyorsan, de mindenekfelett célratörően játszottak Gerrardék, a megszerzett labdákkal azonnal és jelentős sebességgel vették célba a török kaput, a hevenyészett kontráknál meg olyan sebességgel zártak vissza, mint akik három hete nem láttak labdát. Tegnap este minden összejött a Poolnak, talán ha két helyzetüket kihagyták, Beniteznek egy ideig nyugta lehet a gáncsoskodóktól, de láttunk mi már Genovában alázó Milant pár nappal később szenvedni. (Liverpool – Besiktas 8-0) Ugyanakkor a csoport messze nincs még lefutva, a Porto hazai győzelmének köszönhetően vezeti a tabellát (Porto – Marseille 2-1), amivel az OM igencsak kínos helyzetbe került, megkockáztatjuk, itt ment el a továbbjutás, mert az uccsó körben nem lesznek képesek ikszet fogni az életéért küzdő Liverpool ellen.
A játéknap bombameglepetését a Rosenborg szolgáltatta, miután másodjára is eladta ugyan azt a 4-5-1 kontrajátékot, ami vikingföldön is eredményre vezetett, avagy Ronald Koeman bemutatkozásképp - horribile dictu – gyakorlatilag kiesett csapatával a BL-ből (Valencia – Rosenberg 0-2). A kudarchoz valószínűleg hozzájárult Marchena és Baraja hiánya, ráadásul Hildebrand sem áll jobban beadások terén, mint Canizares. Norvégiában viszont mézsört fognak elnevezni Trond Henriksenről, aki szintén frissiben lett kinevezve a Rosenborg élére. Az első kupát mindenesetre a korábbi Tottenham-gólzsákra, a duplázó Steffen Iversenre ürítheti, aki mellesleg Odd Iversennek, a norvég futball élő legendájának gyermeke, meg most már kicsit a gelsenkirchenieké is. Tekintve, hogy a másik találkozón a sérülésektől jócskán tizedelt Schalke a lelkét is kitette, de ha egyszer a Chelsea úgy dönt, hogy ő nem akar focizni, annak a meccsnek befellegzett - nem hiába, hat évig olasz edzőjük volt. (Schalke 04 – Chelsea 0-0). Cole, Terry és Ferreira nélkül ugyan a szokottnál szellősebb volt a hátsó traktus, de a királykékek csak két kapufáig jutottak, pedig Rafinha jobbhátvédtől merőben szokatlan átemelése a forduló gólja lehetett volna. Addigra már Carlo sármőr Cudicini védte a Cselszki kapuját, mert Cech vádlija meghúzódott, és a szünetben le kellett cserélni. A jövőbe tekintve elmondhatjuk, hogy könnyen előfordulhat az a helyzet, hogy három csapat is hét ponttal végez, akkor majd nekieshetünk a versenykiírás lapozgatásának.
A nekieséssel Rómában sem volt baj, nem lopták a napot a csapatok. A folyamatos ütésváltásból a szebb napokat látott hazaiak jöttek ki jobban, és az előző fordulót megfordítva beleverték az oktondi brémaiak fejébe, hogy minden út Rómába vezet – nem tovább. A jó öreg Rocchi (ki más?) kétszer is rájuk csapta a sorompót (bár magának Jupiternek kellett beimádkozni a tizenegyesét), a Shilton babérjaira törő Ballotta pedig ezúttal megkímélte csapatát a burleszk jelenetektől, véget vetve a Lazio nyolc meccse tartó BL nyeretlenségének. (S.S. Lazio – Werder Bremen 2-1) A végére azért meleg volt a pite, lévén Cribari kiállíttatta magát tizenegyessel tetézve, amit még Diego bebombázott, de a folytatásban egyéni rekordot felállítva hét perc alatt második sárgáját is beszedte, így nehezen elképzelhető, hogy nélküle is partiban lesznek majd a Reallal, ami egyenlő a kiesésükkel. Már csak azért is, mert a királyi gárda mañana kívánja biztosítani továbbjutását, és a hagyományokat tiszteletben tartva ezúttal sem nyert idegenben az Olimpiakosz ellen. A görögök a Bernabeuban ugyan villogtatták oroszlánkörmeiket, de most négy stabil kezdőjük hiányában jobbára mezei pontszerzésre rendezkedtek be, és sikerült is életben tartani továbbjutási reményeiket – Nikopolidisz egészségére ittak sűrűn a pireuszi kikötőben. (Olimpiakosz-Real Madrid 0-0)
Ittak bizonyára szívmelegítőt a donyecki jégveremben is, csakhogy keserű méregpohár volt ez a javából. Pedig sokáig úgy tűnt, kiegyeznek a felek egy remiben, de aztán a Milan megint bemutatta a nagycsapatok sajátját, és másfél helyzetből három gólt rúgott. Természetesen a nagymester Inzaghi kezdte rontani a hangulatot, ám nem érte be ennyivel és gólpasszt adott Kakának (ezt feljegyezzük a kéménybe), aki olyan leheletfinoman tekerte a hosszúba, hogy szinte látni lehetett a mínuszokban. Pippo azonban még nem végzett, és önös érdekeket szem előtt tartva még egyet rúgott a megroggyant bányászokba, beállítva ezzel a másik naplopó, Gerd Müller UEFA gólrekordját (61). Ha a bányászok nem szereznek pontot Glasgowban, hiába volt a kecsegtető kezdés, és nem cserélnénk Lucescuval, mikor eljön a számadás órája. (Sahtar Donyeck – AC Milan 0-3).
Pippótól még igencsak messze van a Celtic ifjú titánja, a sérült Nakamura szerepét átvevő Aiden McGeady, hiszen élete első kupatalálatát szerezte, de ez is elégnek bizonyult, hogy kitépjék a sasok szárnyát, akik ezzel át is mentek zuhanóba, elbúcsúzva a további küzdelmekből. Camachonak nincs szerencséje Gordon Strachannal, a ’83-s KEK döntő (Aberdeen-Real Madrid) után most is alulmaradt. Még csak azt sem mondhatjuk el, hogy emelt fővel tették mindezt, mert a meccs végére Binya kissé begőzölt, öt perc alatt háromszor nyomott oda valakinek, végül Brownt vitte mészárszékre, amiért azonnali pirosat kapott. (Celtic-Benfica 1-0)
Utolsó kommentek