Megszerezte első győzelmét a szegény rokon Cottbus, tovább botlog a Bayern, ellenben begorombult a Bochum. Ez azonban nem volt általános, folytatódott a gólínség, hét csapat megint képtelen volt betalálni, ezzel a Rostock, a Bayern, az Eintracht és a Duisburg duplázott Gyakorlatilag végleg három részre szakadt a mezőny, nagy átjárásra már nem számíthatunk a csoportok között. Magyar véreink megint jól mozogtak, tizenegyes, kiharcolt kiállítás, gól és gólpassz is került a tarsolyba.  

Energie Cottbus – FC Schalke 04 1-0
Az ember némileg fortyogva telepszik le a fotelbe, ami ezúttal nem is olyan kényelmes, a sör langyos, a szocska kesernyés. Már megint Cottbus meccs, hát hülyék ezek?! Esküszom, képesek lennének egy Energie-Duisburg zsírutolsók üzekedését is leadni... Emígyen, a pipától füstölögve váltottunk a nullás csatornára, ahová a sportklubot hangoltuk, nem minden szimbolizmus nélkül. Aztán a félidőre vonásaink megenyhültek, a meccs végére meg azon kaptuk magunkat, hogy alig leplezett örömmel szorítjuk ökölbe kezünket egy-egy remekbe szabott hazai felszabadítás láttán és együtt mormoljuk Prasnikarral, fújd már le, vazze. Hiába írtuk, hogy jobb formában vannak Piplicáék, erre azért nem gondoltunk. Az első félidőben tíz körömmel állt az Energie saját térfelén, jól bazíroztak a kontrákra, de nem bírtak akkora helyzetet összehozni, hogy Sörensen eltalálja a kaput, a Schalke meg tök feleslegesen jegelt hátul 5-6 embert, a hazaiak a saját térfelükre voltak berendezkedve - tízen öt emberre. Aztán rögtön a második feles elején Jones zavarta meg a saját ötösén menteni igyekvő Westermannt, de amaz nemhogy labdástól rúgta volna ki, lányos zavarában Bassilanak ajándékozta a labdát, aki hat lépésről bebüntette. Innentől még nagyobbakat fújtatva jött előre a Schalke, de ezúttal is olyan kiszámíthatóan, olyan sablonosan, mint mondjuk a KSC ellen. Jöttek a csatárcserék rendületlen, de tokker barátaink szó szerint vérüket ontva küzdöttek. Egyébként érdekes volt látni, hogy a nyolcvanadik perc tájékán Jones, mintha csak sorfalban állna, nemes szerveit szorongatja egy Rakitic szöglet előtt. Namost vagy szokva van emberünk mozsárágyú beadásaihoz, vagy sötét dolgok mentek a hazaiak ötösén. Egyébként úgy tűnik, a kékek csak jó csapatok ellen képes játszani, a szarokhoz simán asszimilálódnak. Olyan az S 04, mint egy böhöm fejsze – veszélyesnek tűnik, de ha közelebbről megnézzük, tisztán látszik, hogy életlen. Hiába rúgtak két kapufát és puskáztak el néhány kihagyhatatlannak tűnő ziccert (főleg ez a dumagép Lövenkrands), ezen az estén a hazaiak bizony megérdemelten nyertek. Ja, azt elfelejtettük beleszőni, hogy Özil szerintünk jól mozog, van a gyerekben fantázia.
 
FC Bayern München – Eintracht Frankfurt 0-0
38 - 4 – akár az influenzával ágyban maradt Pröll kapusra is vonatkozhatna, de ez a viszonyszám a kapuralövések arányát hivatott mutatni, a labdabirtoklás meg mérhetetlennek bizonyult, ugyanis vendégoldalról csak annyit dajkálták a labdát, még istenes svungot véve bele nem bikkantottak teli rüszttel. Ha a Cottbus produkcióját elismerően méltattuk, addig most kénkövet okádva fordulunk a frankfurti aranylábúak felé, akiknek egészen mélyre sikerült alacsonyodniuk labdarúgás címszó alatt. Mértékadó források szerint sem vagyunk FCB hívők, sőt, de ma együtt kiáltottunk csalást és árulást a furcsa mód igenis létező BM fanatikusokkal és a tippmixelők békésen tüntető csoportjával. Funkel (időközben érthetetlen módon öltönyre cserélte a lila sussanatot) felrajzolt tíz pálcikaembert harmic méterre a kaputól, majd ezzel a lendülettel be is fejezte a taktikai értekezletet. Ütötték-vágták a labdát, egy okos megoldás, egy indítás nem sok, annyit se gatyáztak. A Bayernnél visszatért Kahn (mindegy, ma akár Roland Praj is védhetett volna) Lahm és Ribery is, de ezúttal a francia sem mondta be az élest. Tizenkét másodperc elég volt az első hazai helyzethez, és ez így ment egész végig. A két szélen próbálkozott a Bayern, de a beadások tömkelegét vagy a védők fejelték ki (főleg Chris), vagy Nikolov védett. Átlövésekrel nem vállalkozott senki (ok, Bommel és Demichelis igen, de hagyjuk), kényszerítőt, beindulást, lyukra futást nem nagyon láttunk, sem pedig szép cselt, vagy egy váratlan labdaátlépést. Hitzfelded sem tudjuk megdicsérni, sem a Ribéry – Schlaudraff csere, sem a leginkább konstruktív Zé ügynök lehívása nem nyerte meg a tetszésünk. A bosszantó az, hogy tulajdonképpen nyerhetett volna öttel a Bayern, de a vörösök inkább kapufát löttek, kétszer is a gólvonalról mentettek a vendégek, Toni és Miro biztosnak tűnő gólhelyzetekben hibázott, így a bunkerezők elvihettek egy pontot az antifoci szentélyébe.

Bayer Leverkusen – Arminia Bielefeld 4-0
Jó kis önbizalomnövelő siker volt ez, amivel négymeccses nyeretlenségét is megszakította a Völler garnitúra, a moszkvai téllel spékelt UEFA forduló előtt. Szergej Barbarez egy estére összekeverte magát Ballack legszebb napjaival és keretes szerkezetben két gólt jegyzett, közte két gólpasszal, melyeket Gekas köszönt meg illedelmesen. Őszintén szólva több is lehetett volna, de a jó szerencse és a könnyelműsködés is vállvetve küzdött az újabb bielefeldi XX8-as zakó elkerülése érdekében. Middendorp hét meccse nyeretlen, és bár még nem bírták kieső helyre küzdeni magukat, a sorsolásukat nézve még idén sikerülhet.

Hamburger SV – Hertha BSC 2-1
Most hiába csóválod itt a fejed, mi előre szóltunk – süvített oda Favrénak a hazafelé tartó buszon Pantelic. És valóban, az örömlányok áldásos tevékenysége folytán remegő térdel futott ki a berliniek többsége (Pajánk természetesen nem volt a lumpen elemek között), amit mi sem bizonyít jobban, mint Guerrero negyedik percben szerzett gólja (wow, már második a szezonban). Egy órával később ezt még Ebert egalizálni tudta, de megint jött ez a megátalkodott Rafael (ennek muszáj mindig szerepelni), és három pontot érően rúgta fejbe az előre keveredett Reinhardtot, amivel két pontra megközelítették a bőrgatyásokat. Attól eltekintve, hogy Atouba néha megzuhol valakit az öltözőfolyosón, esetleg fuckokat szór mind a négy égtáj felé, a HSV körül teljes a nyugi, Stevens kedélyesen adja a nyilatkozatokat, mindenki jön a csapategység unalomig ismert hangsúlyozásával, de ezek tényleg komolyan mondják. Pedig a sérülések nem kímélték őket sem, plusz két teljes ostoba vereséget szedtek össze a szezon elején, mi több, a XIX. kerületben sem voltak képesek diadalmaskodni, aztán mégis itt vannak.

Hannover 96 – Borussia Dortmund 2-1
Égtek a vonalak Döménél, a Frankfurt mindenképp Hungarische Fussballspielert szeretne magának a következő fordulóra, hiszen Hajnalék és Dárdaiék után a harmadik magyaros klub is elverte a sárgákat, éppen Huszti góljával (tizenegyes) szerezve meg a vezetést. Doll folytatta a frissiben kisütött 4-1-4-1 felállást, de ezúttal a jutalma elmaradt. Ez a Hannover nemigen passzol a Bundesliga arcához, mely fájdalom, sokat vesztett szépségéből az elmúlt években. Husztiék sokat és röviden passzolnak, több a csapatban az ötlet és a játékosság, hisszük, Pinto csapatba küzdése igen áldásos volt, most is ő harcolta ki a büntetőt, mivel Degen úgy rúgta fel, mint bolond a tököt.

1. FC Nürnberg – VfB Stuttgart 0-1
A már-már megszokott bukták helyett, elkezdtek egygólos győzelmekkel kapaszkodni védenceink és Super Mario szuper találatával kihúzták a hármas sípszóig – első idegenbeli győzelmüket aboszolválva, ha hihetünk az emlékeinknek. Pedig a védelem újra a régi volt (kivéve a jobbhátvéd Becket), de hála a gondviselésnek csak nevében, formáját tekintve nem. Visszatért Hizlberber, Delpierre és Bastürk is, reméljük ez már tartósan marad is, nincs még olyan messze az élmezőny. A Nürnberg továbbra is rejtély, és értem én, hogy sok sérült, meg átalakított csapat, de ez a produktum mégsem járja.

Werder Bremen – Hansa Rostock 1-0
Nem kell ágyúval verébre lőni, meg mégiscsak szomszédok és a kutyájuk is csak ritkán szarik a mi pázsitunkra alapon beérte szolíd, egy gólos sikerrel a Bremen, bár az is lehet, hogy veszettül utálják ugyan a Hansát, de már a Real elleni BL ütközetre tartalékoltak. Pagesldorf alakulata nem ilyen csapatokra van kalibrálva, ők jobb szeretnek a zavarosban halászni, azt viszont nem csinálják rosszul. Ezúttal is végig uralták a meccset a hazaiak, Diego szokás szerint jól mozgatta a csapatot, de a gól egy Andreasen – Almeida kooperáció eredményeként született. Rosenberg is igazolhatta volna, hogy mitől svéd válogatott, de mindnégy ordító helyzetét elhibázta. Sebaj, a zöldek így is ötödik otthoni sikerüket gyűjtötték zsinórban és a HSV-hez hasonlóan ők is hoztak két egységet a bajorokon.

VfL Bochum – Wolfsburg 5-3
Nyolc nyeretlen mérkőzés arcpirító mocskát, valamint a farkasokat mosta le a Bochum egy félidő alatt. Szünetig négyet vállaltak, aztán viszont Magath behozta Dzekot és Dejagaht, akik teljesen megfordították a játék képét, és Grafite duplájával plusz Schafer találatával feljöttek egy gólra. Hazai oldalról már több helyről is felhangzott, hogy ha innen sem nyerünk, beszarok, de végül az eddig sokat cinkelt Epalle megszerezte első szezonbeli gólját, és megmentette a hazai hívek jó hírét.

Karlsruher SC – MSV Duisburg 1-0
Hat meccsre nyújtotta veretlenségi sorozatát a KSC, megint Hajnal parádé volt. Tamásunk először gólpasszt varázsolt Eggimann fejére, majd kiharcolt egy elfmétert is (Schlickét még ki is szórta a bíró), az már nem az ő sara, hogy a lövés pillanatában megcsúszó Kapplani képtelen volt belőni. A bádeniek lassan összeszednek annyi pontot, amit egész szezonra terveztek, így legkésőbb áprilisban elhúznak nyaralni a vérbe, jó lenne kibulizni a Balatont, hadd hozzák a valutát. Az eredmény egyébként roppant hízelgő a vendégekre, akik gyalázatos módon nem csináltak semmit, ráadásul Ailton csak a végére jött be, a bombaigazolás Roquét meg le kellett vinni, mert már a seggén vette a levegőt.