Folytatjuk a Championship klubjait bemutató sorozatunkat, ahol a mai részben megtudhatjuk, kik alkották az angol futball első csokicsatár-duóját, mi a közös a Housemartinsban és a Tigrisekben, melyik Traktoros Fiú szerepelt filmvásznon, mi történt a Rókákkal a 2004-es szexbotrányuk óta, miért kedvesek az embernek a Kanárik, mi az oka a Zarándokok népszerűségének és melyik klub címerében jelenik meg Isten báránya. Lássuk tehát a további klubokat, ezúttal a Crystal Palace-tól a Queen's Park Rangers-ig!

Crystal Palace (The Eagles - Sasok)

Nick Hornby írja azt a Fociláz című könyvében, hogy a Palace az a klub, amelyik a legtöbbször változtatta meg a színeit. Lehet. De az is igaz, hogy az FA kupa oldalára az 1989/90-es kiírást követően a klub nevét kellett volna vésni, miután az elődöntőben őrült meccsen legyőzték a csúcson lévő Liverpoolt 4-3-ra, majd a döntőben a MU elleni 3-3 után az újrajátszott mérkőzésen vesztettek 1-0-ra. A menetelésben az angol futball történetének első csokoládécsatár-duója (nem Cole és Yorke, hanem Ian Wright és Mark Bright) játszotta a főszerepet. A Palace egy igazi jojó klub, ami egy szurkolónak izgalmasabb, mint a tabella alsó középtáján tanyázni, ahol semmi érdekes nem történik (ld. Charlton). De ugye egy jojó klub-nak felfelé is kell néha mozdulnia, ami ebben az idényben biztos nem fog bekövetkezni, hacsak a playboy tulajdonos, Simon Jordan el nem küldi, a jelenlegi menedzsert, Peter „Unalmas” Taylor-t. Szinte senkit sem igazoltak, viszont a fél csapatot eladták, vagy elengedték. Jaj.

Hull City (The Tigers - Tigrisek)

1986-ban kijött a Housemartins bemutatkozó albuma a London 0 Hull 4. Mi van???? Ilyen nincs. Méghogy négyet és Londonnak? Hahaha. Az embernek az az érzése, hogy egy amerikai tojáslabdacsapat átrepült az óceánon, ruhát cserélt, de színeket, címert és becenevet nem, és csak úgy ukmukfukk beugrott az angol második vonal küzdelmeibe. A tavalyi szezon végén sokat kellett izgulni és körmöt rágni, hogy jó időre szem elől veszítsük őket, de a kieső Leeds keresztülhúzta ezeket a számításokat. Sajnos. Az ott játszó kiöregedett sztárocskák közül (ld. Nick Barmby, Michael Bridges) eggyel kevesebb áll Phil Brown menedzser rendelkezésére az évadban, ugyanis Ray Parlour arrébb tolta a bringát. Ja, és a legjobb a pályájuk neve: KC Stadium! Reméljük a jövő szezonban League One-meccseknek ad majd otthont.

Ipswich Town (Tractor Boys - Traktoros Fiúk)

A Traktoros Fiúk. Furcsa egy csapat. 1981-ben elhódították az UEFA kupát, ami nem volt annyira meglepő akkoriban, amikor még minden európai kupát az angol csapatok nyertek meg, hanem az igen, hogy a legrövidebb és legszűkebb sortokban nyomták, és nem volt olyan ember a kezdőben, akinek ne lett volna hatalmas harcsabajsza. John Wark a csapat egyik legnagyobb sztárja el is hozta óriás bajszát Magyarországra, amikor részt vett a Menekülés a győzelembe forgatásán Pelével, Ardiles-szel, Bobby Moore-ral, Sir Michael Caine-nel és Sylvester Stallone-val. 5 éve két szezon után kiestek az első osztályból és nem valószínű, hogy egyhamar visszakerülnek. Bár megpróbáltak erősíteni a középpályás Tommy Miller (Sunderland) és a kapus Neil Alexander (Cardiff) személyében.

Leicester City (The Foxes - Rókák)

Utoljára akkor dobtak egy nagyot a Rókák, amikor 2004 koratavaszán a spanyolországi edzőtáborban 9 játékost tartoztattak le azzal gyanúsítva őket, hogy szexuális erőszakot követtek el. A büntetés nem is maradt el: a Leicester a szezon végén kipottyant a Premiershipből. Azóta jött egy új tulajdonos (a Portsmouth-t felvirágoztató Milan Mandaric), egy új menedzser (az Allen futball klán egyik tagja, az Őrült Kutya becenévre hallgató, egykori West Ham-középpályás Martin Allen), valamint egy nagy csomó új játékos, akik megszerzésére nem sajnálták a pénzt. Ha a frissen igazolt játékosok, N’Gotty, Kishishev, Shaun Newton, Clemence, DJ Campbell, na és persze a kölcsönbe érkezett Fülöp kapus hamar csapattá érnek össze, az Őrült Kutya akár rájátszásba is hajthatja a Rókákat. Így legyen.

Norwich City (The Canaries - Kanárik)

Az ember videó hiányában mindent elkövetett, hogy a szombat délutánt otthon töltse (ami a nyolcvanas évek vége felé egy 14 év körüli fiúnak nem volt nagy kunszt), hogy megnézze az akkoriban érthetetlen módon a képernyőre került Foci angol módra aktuális összefoglalóját, amiről aztán egy hétig izgatottan lehetett beszélni. Na ezeknek a szombatoknak a legkedveltebb sztárja a Norwich City volt, az akkori Liverpoolt megszégyenítő folyamatos támadófutballal (az elődöntőben véreztek el). A kanárik sztárjai akkoriban a kapus Bryan Gunn, Tim Sherwood, Robert Fleck (akiért a Chelsea által kifizetett összeg sokáig a pre-Abramovich éra átigazolási rekordját jelentette) és Robert Rosario voltak. Mára ez úgy tűnik a múlté. A két évvel ezelőtti rövid Premiership-tagság után a Kanárik nem valószínű, hogy bele fognak szólni a feljutási küzdelmekbe, de a kiesés veszélye is el fogja kerülni őket. A csúnya, önző walesi törpét (Rob Earnshaw) eladták a Derby County-nak, helyére viszont leigazolták a tavalyi szezon gólkirályát Jamie Curetont a Colchesterből, valamint továbbra is a csapatot erősíti a lassan veteránkorba lépő Darren Huckerby.

Plymouth Argyle (The Pilgrims - Zarándokok)

Az Agatha Christie-regények kedvelt helyszínén, Devonban található tengerparti kisváros csapata nemrég került fel az angol futballtérképre: 2004-ben az akkori harmadosztály megnyerése után jutottak fel a Zarándokok a Championshipbe. Nagyon rokonszenves kis csapat, mind a beceneve, mind a színe (természetesen zöld) miatt, nem is beszélve a rekordszámú magyar kontingensről (Buzsáky, a klubrekordért leigazolt Halmosi és Tímár), amelyhez hasonló talán csak az 1997/98-as Beitar Jerusalem (a három Pista: Sallói, Pisont és Hamar) esetében jött össze a magyar foci modernkori történetében. Ami az egyik kedvencünkké teszi a Zarándokokat, az a menedzser személye: Ian Holloway, aki egyrészt a legviccesebb kinézetű futballmenedzser, másrészt állandó mokás rovata van a BBC honlapján. Nagyon drukkolunk nekik, hogy tavalyi teljesítményüket felülmúlva elérjenek egy rájátszást érő helyre.

Preston North End (The Lilywhites - Liliomfehérek)

Sokáig a Preston North End egyet jelentett a legendás jobbszélső Tom Finney nevével (aki a válogatottban balszélsőt játszott, ha Sir Stanley Matthews is a pályán volt). A PNE az utóbbi években mindig ott sündörgött a feljutást érő helyek valamelyikén, de valahogy mindig elcsúszott egy banánhéjon. Tavaly decembertől februárig állt a tabella elején, de végül az utolsó még éppen rájátszást érő 6. helyet sem sikerült megszerezni. A csapat csillaga, a nagyválogatottban bemutatkozó és gólt is szerző David Nugent elhagyta a klubot, csakúgy mint a hollywood-i filmsztárnévvel rendelkező hálóőr: Carlo Nash. Maradt viszont az örök tehetség, ex-liverpooli Neil Mellor és a tapasztalt Brett Ormerod, akik remek csatárkettőst alkothatnak idén, a West Brom-tól igazolt Darren Carter támogatását élvezve. Valamiért mégis az az érzésünk, hogy idén sem kerülnek be a play-off-ba, bár rokonszenvünket teljes mértékben élvezik, amit többek között címerükkel (a vállán keresztet tartó glóriával ékesített fekvő bárány figurája, azaz Isten báránya) szereztek meg.

Queen’s Park Rangers (Rangers – Parkőrök)

A KÚPÉER. Az ember mindig kacérkodott velük, egyrészt a mezen a szív fölé varrt három betű romantikus egybefonódása, másrészt az ott szereplő játékosok miatt, akik vagy pályafutásuk kezdetén (Les Ferdinand, Trevor Sinclair), vagy karrierjük alkonyán (Paul Furlong, Gavin Peacock – két név az 1994/95-ös KEK elődöntös Chelsea-ből) voltak Parkőrök. Menedzserük, az a John Gregory, aki a magyar válogatott írányítása helyett tért vissza játékospályafutása meghatározó színhelyére. A tavalyi szezonban két fontos esemény történt a Parkőrökkel: 2007 elején az Angliában portyázó kínai olimpiai válogatottal játszott edzőmeccsen tört ki verekedés a játékosok között, ami a kínaiak számára a túra végét jelentette, valamint sikerült kiharcolni a bennmaradást. Reméljük ez idén is sikerülni fog. Érdekesség, hogy a Parkőrök olasz kapcsolata tovább élhet, ha a jelenlegi tulajdonost, Gianni Paladinit kivásárolja a Forma 1-es Renault istálló csapatfőnöke, a nagy nőfaló Flavio Briatore.