Bekerülnek-e a Zarándokok az első hat közé? Benn tud-e maradni a Vas? Meddig jutnak a megerősített Traktoros Fiúk? Ki végez a legelőkelőbb helyen a nagyszámú madárkolónia tagjai közül? Ravaszul igazoltak-e Rókák? Elkapják-e a Parkőrök a Bőgatyásokat? Mivel érik be a végén a Korcsok? Kéjelegjünk együtt az angol másodosztály csapatain, ezúttal a Barnsley-tól a Coventry City-ig. Ha minden jól megy, vadonatúj szerzőnk meg fogja mutatni, miért ez a világ legjobb bajnoksága.

Természetesen a fenti becenevek mind a Championship klubjait takarják, annak a bajnokságnak a résztvevőit, amely nagytestvérével (boring, boring Premier League) egyidőben, két hete rajtolt el. Az angol másodosztály több dolog miatt is sokkal érdekesebbnek tűnik, mint bármelyik másik bajnokság a kontinensen: a világ legerősebb bajnoksága, az angol liga történelmi csapatai játszanak hétről-hétre egymással (ki tudna ellenállni egy olyan összecsapásnak, ahol a Zarándokok látják vendégül a Szenteket) és krimibe illő rájátszás során dől el a feljutást érő harmadik hely, a futball továbbra is british, amit nem elkényeztetett lédibojok játszanak, valamint, ahol nem elhanyagolható módon a legnagyobb magyar idegenlégiós kontingens található, amely meghaladja az osztrák harmadosztályban játszó légiósok, sőt egykor (kb. 10 éve) a Szentföldre szerződött játékosok számát is.

De hogy miért is érdekes a Championship, nem kell magyarázni annak, aki gyerekkorában a paplan alatt zseblámpával olvasva kötött örök szerelmet furcsa nevű angol klubokkal és egyáltalán az angol bajnoksággal, amely Tandori Dezsőnek hála eljött a Lánchíd utcába, aki az izgalomtól reszketve ült le szombat délutánonként a tévé elé, amikor egy meglepően korszerű Shell reklámot követően sugározták az angol kupa összefoglalóit, akinek édesapja külföldi útjairól Match, Shoot, Football Monthly és más, azóta már nem is létező magazinokkal tért haza, akinek 1985. május 29-én nem volt kérdés kinek kell szurkolni, aki melankóliával vette tudomásul, hogy Európa 5 évig nem kér az angol klubcsapatokból (bár abban a kérdésben, hogy ez kinek nagyobb veszteség, már nem is volt olyan biztos) és akinek volt szerencséje látni a tavalyi play-off elődöntő meccseit és döntőjét, akár egy UEFA kupa döntő kárára is.

Na de vágjunk bele és lássuk csak kikből áll a 24 csapatos mezőny, mit érdemes dióhéjban tudni róluk, és főleg, hogy kinek kell szurkolni!

Barnsley (The Tykes - Korcsok)

Két dolog miatt érdemes odafigyelni rájuk: egyrészt szinte a csodával határos módon menekültek meg a harmadosztályba (League One) való visszaeséstől, másrészt ott ontja a gólokat a mi Ferenczi Pistánk, azaz ahogy ott hívják Big Steve. Valószínűleg még egy igazán húzós szezon elé néznek, főleg, hogy Big Steve éktársa, Daniel Nardiello a rivális Parkőrökhöz igazolt. Ja, és Rajczi Péter már nem játszik ott.

Blackpool (The Seasiders - Tengerpartiak)

Népszerű tengerparti üdülőhely szállodákkal és kaszinókkal, amelynek csapata az ötvenes években élte a fénykorát, amikor Sir Stanley Matthews vezetésével 1953-ban elhódította az FA kupát. Azóta nem sok említésre méltó történt a csapattal egészen májusig, amikor első alkalommal jutott vissza 1978 után az angol futball második vonalába a Yeovil Town ellen kiharcolt 2-0-ás play-off final győzelmet követően. Azonban nem sok napsütést jósolunk idén a tengerparton.

Bristol City (The Robins - Vörösbegyek)

Ez az a város, ahonnan világhódító útjára indult a trip-hop mozgalom és a rögbi népszerűbb, mint a foci. Ez az a csapat, ahol a Vili annak idején játszott. Valószínűleg nem kis mértékben a Vilinek köszönhetően újabb újpesti védő, Vaskó Tamás került a City-hez, két csatár Ivan Sproule (Hibernian) és Lee Trundle (Swansea) társaságában. Elég lesz-e azonban mindez a bennmaradáshoz?

Burnley (The Clarets - Bordók)

Az egyik legpatinásabb angol klub, amely részt vett az angol liga 1888-ban történt megalapításában és alapítása óta ugyanabban a stadionban (Turf Moor) játszik. Steve Cotterill személyében fiatal, tehetséges menedzserrel, az új tulajdonos által biztosított várható anyagi biztonság reményével, valamint két meghatározó igazolással vágnak neki az új idénynek: Király Gábor és a nagy visszatérő Robbie Blake (korábban Birmingham City és Leeds) is bordó-kékbe öltözött. Reméljük szereplésük nem lesz annyira unalmas, mint maga a klub, amellyel 1960 óta (amikor megnyerte a bajnokságot) semmi érdekes nem történt.

Cardiff City (The Bluebirds - Kékmadarak)

2006-ban sokáig meglepetésre a tabellát vezető walesi alakulat életében a nagy változások éve volt a tavalyi. Egyrészt tulajdonosváltás történt (a Leeds Unitedet anyagi romlásba vivő Peter Ridsdale lett a klub új tulajdonosa), másrészt egy modern 25 ezres stadion felépítése vált szinte biztossá. Nem tréfálnak azonban az idén sem: eddigi igazolásaikkal minimálisan rájátszást érő helyet tűztek ki maguk elé. Ugyan Roy Keane el tudta csábítani a Fekete Macskákhoz a gólfelelős Michael Choprá-t (aki első meccsén győzelmet érő gólt vágott a Spurs ellen), viszont három neves futballista érkezett Walesbe: a korábbi két angol válogatott Trevor Sinclair és Robbie Fowler, valamint Jimmy Floyd Hasselbaink.

Charlton Athletic (The Addicks - ?*)

A Charlton az a londoni csapat, amely érthetetlenül töltött hét szezont az első osztályban. Minden évad elején sikerült annyira bekezdeniük, hogy a kiesés réme egyáltalán nem fenyegette őket. Tavaly azonban eljött az igazság pillanata és az egyébként rokonszenves Alan Pardew-val (akinek nagyon drukkoltunk, hogy üsse meg az őt provokáló Arsène Wengert egy oldalvonal melletti kakaskodás során) sem sikerült kiharcolni a bennmaradást.

Nagy volt a jövés-menés a csapatnál, egy csapatra való játékos távozott (Darren Bent, Luke Young, Dennis Rommedahl, hogy csak a legnevesebbeket említsük). Azonban Pardew mester fiatal tehetségekkel (Luke Varney és Izale McLeod), valamint az első osztályt megjárt játékosokkal (Svetoslav Todorov és Chris Powell) erősítette meg a keretet a mihamarabbi visszajutás érdekében. Reméljük ez nem sikerül azonnal nekik.

* Még a becenevét sem lehet magyarítani. Vagy igen? Várjuk a javaslatokat, egyelőre tippünk sincsen.

Colchester United (The U’s –U-sok)

Aki olvasta Sir Stanley Matthews Életem a labdarúgás című könyvét, az tudja a Colchester United stadionja a legkeskenyebb pálya a ködös Albionban. A tavalyi év meglepetéscsapatát ugyan elhagyta a tavalyi szezon csatár felfedezettje, Chris Iwelumo, de jött helyette Sir Stanley után az angol futball második doyenje, a 41 éves Edward Sheringham, a.k.a. Intelligentleman. Edward, aki egyébként nagyszerű pókerjátékos, annak ellenére szerződött Colchesterbe, hogy régi álma volt Charlie fiával egy klubban rúgni a labdát, ami akár meg is valósulhatott volna, ha a dél-londoni Sasokhoz igazol. Miatta és persze a jelenleg törött orral a bemutatkozást váró Balogh Béla miatt érdemes követni a csapatot.

Coventry City (The Sky Blues - Égszínkékek)

Vannak csapatok, amelyek nélkül az első osztály résztvevőit böngészve mindig hiányérzetünk támad. Az egyik ilyen klub a Coventry. Semmi különös persze, de mégis. Most úgy tűnik mégis felcsillanhat a remény egy rájátszást érő hely elcsípésére, tekintettel arra, hogy a tavaly a csapathoz érkezett Iain Dowie alaposan megerősítette a keretet, nagymértékben olyan játékosokkal akik a keze alatt dolgoztak a Crystal Palace-nál (Király és Torghelle nincs köztük, viszont Borrowdale, Michael Hughes és a Birmingham City csapatát is megjárt Julian Gray igen). Szóval az Égszínkékek rokonszenves csapat, Dowie (a korábbi erőcsatár) meg egy kicsit ugyan keményfejű, de roppant szenvedélyes menedzser: ebből a párosításból még valami jó is kisülhet az idei szezonban.