Mi, akik térdre borultunk a chilei Suazo emelős gólja után, Messi ma hajnali gólját látva olyan mozdulatsort mutattunk be, amilyet pitymallatkor csak nagyon részegen szoktunk. Leírhatnánk ezredszer, hogy ügyes, tapad hozzá a labda, szélvészgyors, csodálatosan passzol és higgadtan dönt a kapu előtt, ráadásul parádés százalékkal meg is tudja csinálni azokat a dolgokat, amik földi halandónak talán eszébe jutnak, de csak mókás bukdácsolás kerekedik ki a megvalósítási kísérletből. Aztán jöhetnénk azzal, hogy pofátlanul fiatal, mégis bátran lehet köré építeni a világ elitjébe tartozó klubcsapat és válogatott taktikáját, amit ebben a korban csak nagyon kevés játékosról lehet és lehetett elmondani. Most, hogy éhgyomorra letérdeltünk és megszeretgettük Messit, ejtsünk néhány szót csapattársairól is, hiszen egyáltalán nem meglepetésre Argentína Mexikó kárára bejutott a Copa América döntőjébe.
Tette mindezt egy olyan mérkőzésen, ami azért annyira nem volt egyoldalú, mint amennyire az eredmény alapján tűnik. Mexikó kétszer is eltalálta a kapufát és a vezetést is csak a percekkel a szünet előtt szerezte meg Argentína – méghozzá a torna során meglepően sokat bizonytalankodó Heinze akrobatikus góljával. A második félidőre már a vezetés tudatában higgadtan és roppant precízen játszó argentinok jöttek ki, Messi felejthetetlen gólja után öt perccel Riquelme (mit sem törődve azzal, hogy bekerült az NST köcsögválogatottjába) belőtte ötödik gólját is, és így már csak eggyel van lemaradva a listát vezető Robinho mögött. Már lassan kipállik a szánk Messiék folyamatos szopásától, de muszáj megjegyeznünk, hogy ez a csapat tökéletes elegye a rutinos, megbízható csatalovaknak és a zseniális ifjoncokna. Egy emberként fossa most tele a gatyáját Brazília komplett lakossága.
Ugyanis ha nem is döntőbeli ellenfelükhöz hasonló lazasággal, de a brazil válogatott is elérte, hogy lehetősége legyen megvédeni bajnoki címét. Ennek kiharcolása számításaink szerint 1,32 centin múlt, ha ugyanis az Uruguay elleni büntetőpárbajban szegény Pablo Garcia lövése ennyivel közelebb érkezik a kapu mértani közepéhez, akkor elmaradna az a meccs, amiért egyáltalán érdemes Copa Américát rendezni. Maga a mérkőzés a drámai csúcspontot megelőzően is kifejezetten élvezetes volt, az uruk teljesen megérdemelten egyenlítettek kétszer is, és végig a levegőben lógott a meglepetés (?). Amire végül csak azért nem került sor, mert Brazília nem szokott büntetőpárbajt veszíteni. Pedig most mindent megtettek, hogy így legyen, rosszabbnál rosszabb tizenegyeseket lőttek egymás után (Diegóét megvettük, a többi mázli, vagy ki is maradt), szerencséjükre Uruguay még őket is alul tudta múlni. Az elsőként odaálló Forlán lövését például szakértő kollégáimmal kénytelenek voltunk minden idők legrosszabb tizenegyesének minősíteni, sovány vigasz, hogy az egyetlen valamirevaló büntető is Uruguay nevéhez fűződik: történt, hogy az első kör utolsó lövője, Abreu jelentkezett be éppen azzal a teherrel a vállán, hogy ha kihagyja, vége. Éppen a labdával barátkozott, amikor Doni kapus odalépett hozzá és szájról olvasó szakértőnk szerint azt mondta neki, hogy egyszerre csinálta meg a húgát és az anyját. Sebastiánnak szeme nem rebbent, tolatott egy pár métert, majd egy Panenka-féle emeléssel adott fájdalmas választ a brazil kapusnak. A továbbiakat ismerjük, ez volt Uruguay utolsó értékesített büntetője, a tizenhatoson belül a végjáték feszültségének levezetésére generált kakaskodás a domináns hím pozíciójáért pedig már semmiféle jelentőséggel nem bírt.
Beharangozzuk majd illendően a döntőt, egyelőre csak odáig jutottunk, hogy felütöttük a Sport Közhelyszótárt a Brazília-Argentína fejezetnél és a következőket találtuk:
- mindig háromesélyes
- mindig hatalmas téttel bír
- mindig sok szabálytalansággal tarkított, nem egy ezek közül kifejezetten ocsmány
- a labda gömbölyű, bármi lehet
Mindezek ellenére Argentína most úgy elveri Brazíliát, mint a jég a határt, és ez nem esélylatolgatás, hanem ténymegállapítás. Ha mégsem, akkor minden elismerésünk Robinhóéké lesz, mert nem akármilyen csapatot győznek le, egészen biztosan magasan erőn felül teljesítve, hanem konkrétan a világ legjobb válogatottját.
Utolsó kommentek