Na, akkor akik kiröhögték a pulit, azok most bűnbánó pofával klikkelnek és végignézik, ahogy a venezuelai nemzeti színekben pompázó C64-es grillcsirke gólt ollóz.

Kedves gyerekek, most pedig nyissátok ki az atlaszotokat és keressétek meg Venezuelát. Ott lesz Brazília fölött a tengerparton, de nem kell őket annyira irigyelni miatta, csak szart és spanyol conquistadorokat vetett ott partra a víz. A ma itt élő 26 millió ember felmenői 1499 óta tipikus dél-amerikai történelmet éltek át: az elnyomás, polgárháború, gazdasági instabilitás, véreskezű diktátorok és heti rendszerességgel végrehajtott puccsok mellett szinte alig maradt idejük megszeretni a focit.

Persze, azért ezen a kontinensen nem lehet nem szeretni ezt a játékot, úgyhogy annak ellenére, hogy az eddigi Copa Américák finoman fogalmazva nem a venezuelai futball dicsőségét zengik, roppant komoly összeget fordítottak az eseményre. Építettek, felújítottak, tereprendeztek, tették mindezt úgy, hogy információink szerint nem készült tízezer oldalas tanulmány sem, egyszerűen odaállt az esemény mögé az állam és öntötte gazdagon a lét az eseménybe. Hihetetlen, nem? Ehhez persze kell egy olyan futóbolond főnök, mint Hugo Chávez, de ez most lényegtelen.

A világ legrégebbi nemzetek közötti futballeseményét 1916-ban rendezték meg először, akkor Argentína saját függetlenségének centenáriumát ünnepelte (mi mással…?) egy meghívásos tornával, melyen Brazília, Chile és Uruguay vett rész. A venezuelai esemény a 42. Copa lesz, a 12 rajthoz álló csapat három csoportban küzd majd meg egymással, ezekből az első kettő és a két legjobb harmadik jut tovább. Nem szeretnénk senkit halálra rémiszteni, de aki van akkora fanatikus, hogy fennmarad, hogy élőben nézhesse a meccseket, az számoljon a közvetítést gründoló csatorna kommentátoraival és még súlyosabb meghívott szakértőivel.

Az esélyekről visszafogottan nyilatkozik minden érintett, annyiban azonban egyetértenek, hogy Venezuela története legjobb szereplésével fog előrukkolni: a rendező ország korábbi 13 részvétele során 7 döntetlen mellett mindössze egyszer tudott nyerni (nem Copát, meccset!), 45 lejátszott mérkőzésének gólkülönbsége pedig parádésnak mondható: -120. Láthatjuk tehát, hogy nem azért ítélték nekik a rendezés jogát, mert tőlük rettegnek a pampáktól az Andokig, de nem is ez számít, hiszen nyilván nem róluk fog szólni a torna, hanem szokás szerint a címvédő, hétszeres győztes brazilokról, a sorozatot 14 alkalommal megnyerő argentinokról, esetleg az ugyanennyiszer győztes Uruguayról. A FIFA kiemelési listáján valamilyen furcsa okból mindig előkelő helyen szereplő Mexikó mellett muszáj szót ejtenünk az USA válogatottjáról is, hiszen suttyomban a gringók is egész jól megtanultak focizni. A két meghívott válogatott egyébként az Arany Kupa döntőjében pont egymás ellen melegít vasárnap, mielőtt jövő héten a brazilok, illetve az argentinok ellen megkezdenék vendégszereplésüket.

Brazília egyébként Ronaldinho és Kaká nevezésének elmulasztásával jelezte a világnak, hogy köszönik, de nem érdekli őket ilyen mélységekig az amúgy is rázósnak ígérkező címvédés. Annál is inkább, minthogy tavalyi döntőbeli ellenfelük, Argentína a legerősebb csapatával érkezik, aki él és mozog ott lesz (a Messi, Crespo, Tévez csatársor nem csak Ganxta Zolinak fog szép perceket szerezni), nem csoda, hogy mindenki őket tartja a favoritnak. Uruguay Recoba miatt feltétlen szimpátiára érdemes, a csoportjuk is gyenge (sem Bolívia hegylakói, sem a jó csatáraiban bízó Peru nem lesz ellenfél, Venezuela pedig egy ikszért földbe veri a seggét ellenük), velük könnyen összefuthatunk akár az elődöntőben is.

Chile és a vébén parádésan szereplő Ecuador elé azért odaér majd Brazília, sőt, Mexikó is, pedig az ecuadori edző kijelentette, hogy csapatát tartja a legnagyobb esélyesnek. Mivel nem kevésbé egyértelmű az utolsó csoport sem, ahol Argentína kicsontozza ellenfeleit, duplán igaz a mondás, hogy a kieséses szakaszban kezdődik el igazából egy esemény. Rimánkodjunk, hogy összefussanak egymással, akiknek össze kell, mert akkor lehetőségünk nyílik olyan futballélményre, mint például a legutóbbi döntő. A videót azoknak ajánljuk, akik elkötelezett hívei a dél-amerikai kommentátorok gólörömének.