Pedig semmi kedve hozzá. Mármint a szurkolóknak feltétlenül van, ők még szívesebben is mennek ki országuk válogatottjának meccseire, mint a klubcsatákra, hiszen egy nemzeti csapat mögé felsorakozik az ország jobb helyeken, míg az élcsapatokban bizony néha az is előfordul, hogy nem is lép pályára hazai játékos. Szóval talán jogosan érezzük úgy, egy EB nem csak azért nagyobb dolog, mint egy BL-szezon, mert az előbbiből kettő között le lehet ülni közepesen súlyos bűncselekményekért kirótt szabadságvesztést is.

Hogy mégse legyen olyan jó, a pályára lépők már korántsem ilyen baromi lelkesek, sőt, sokan közülük konkrétan utálják az egészet. A hosszú, fárasztó szezon után elutazni a világ segglyukának irányába úgy, hogy ott aztán 30-40 ezer üvöltő fanatikus hajtja a csapatát, hogy ha nem is nyer, legalább vérezzen mindenki, na, ahhoz már kevés a nafta a szezononként 50-60 tétmeccset lepörgető sztárjátékosokban. Talán ennek is köszönhető, hogy az élcsapatok közül jelenleg az Euro2008-ért folyó selejtezőkben sem Franciaország, sem Anglia, sem Spanyolország nem áll továbbjutásra, pedig patriotizmus legalábbis az első kettőnél bőven van. Reméljük, hogy rosszul látjuk, de véleményünk szerint tendencia lesz a most még csak ritkán látható kiscsapatok kijutásából és az ezzel párhuzamosan jelentkező nagycsapat-hiányból.

Most szombaton is lesz néhány olyan meccs, amelynek megnézed az eredményét, de két másodperc múlva már arra sem emlékszel, kik vertek kiket 1-0-ra (eklatáns példa: Kazahsztán-Örményország, közös emlékeink miatt talán kevésbé: Litvánia-Grúzia), ám lesznek olyanok is, amelyekre érdemes odafigyelni. Nem mehetünk el szó nélkül az olyan sorsdöntőnek ugyan még nem nevezhető, de nagy jelentőséggel bíró összecsapások mellett, mint például a Dánia-Svédország, ahol a valamiért mindig erős dánok a VB-n méreteset bucskázó Nagy Testvér ellen tarthatják életben továbbjutási reményeiket.

Az ukránokról közismert, hogy általában szép focit játszanak (ezért is volt furcsa a 2006 nyarán nyújtott hátszőrborzoló teljesítményük), míg ellenfelük, az említett torna ezüstérmese, az immár végérvényesen zidántalanított Franciaország a döntő visszavágóját megnyerve az olaszok ellen a csoport harmadik helyéről akár az élre is ugorhat. A Feröer-szigeteken vizitáló világbajnok, mely a várható 1-0-al feljöhet a második helyre is, könnyen lehet, hogy utolsó meccsét játssza Donadoni vezetésével. 

Sokkal súlyosabb a helyzet Spanyolországban, ők ugyanis szinte az életükért lépnek pályára Lettországban. Az idióta szövetségi kapitányaik által folyamatosan elbuktatott válogatott öt meccsen 9 pontot gyűjtve pironkodik a csoportja harmadik helyén, és még győzelme esetén sem kerülhet továbbjutó pozícióba. Méltatlanul kevés szó esett Valeron kényszerű, most már majdnem teljesen biztos visszavonulásáról, pedig mennyivel egyszerűbb lenne az élet, ha lenne egy hozzá hasonló intelligenciával és eleganciával passzoló játékosa Aragonésnek. Pedig a Fabregas-Iniesta-Xavi középpálya sem kifejezetten erőtlen, aztán mégsem jön össze soha, muszáj, hogy a kispadon legyen a gond.

A horvátok biztosan győznek a nullapontos Észtország otthonában, amivel szinte biztos továbbjutónak tekinthetők, mögöttük az orosz-angol-izraeli hármas bonyolódik nagy csatába a második helyért, amit informátorunk szerint Beckham 97. percben szerzett szabadrúgásgóljával döntenek majd el saját javukra az utolsó fordulóban a középsők. Becksiről sokan sok mindent mondtak már, a mi véleményünk szerint az őt kihagyó edző kizárólag elmebeteg vagy péniszirigy lehet.

A Magyarországot minden valószínűség szerint kétharmadában maga mögött hagyó csoportban Bosznia Törökországot fogadja, ami a félholdasok első helyébe fog kerülni. Nem győznek ugyanis, míg a mögöttük egy ponttal vegzáló Görögország legyőzi aktuális ellenfelét. Vagy a liverpooli szerződés lehetőségétől megrészegült ifjú válogatott megrázza magát és jó meccset játszva fog egy pontot? Mindig hittel valljuk, hogy igen, mondjuk nekünk Puskás lóg a nappalinkban és a Bicskei-csapat óta alig hagytunk ki hazai meccset, más szóval tök hülyék vagyunk.

A szép EB-hagyományokkal rendelkező csehek kézen fogva továbbsétálnak a németekkel (történelmi oximoron), hiszen előbbi Walesben szerez egy pontot, utóbbi pedig San Marino ellen rendezhet gólparádét. Érdemes lehet még szót ejteni a Belgium-Portugália meccsről, bár a belgákat valamiért elég nehéz komolyan venni és ez nem csak azért van, mert nem csak egy országban ők a hülyék a viccekben. A csoportot a lengyelek vezetik (Azerbajdzsán idegenben, gyerekjáték) meggyőző fölénnyel, míg a portugálokkal azonos pontszámmal álló szerbek és finnek egymás ellen fenekednek a finn nyárban („Te, Mika, milyen volt a nyarad?” „Nemtom, bebasztam mindkét nap” - bocs).