Verje meg a jóisten a FIFA-t, az UEFA-t és a Spanyol Labdarúgó Szüvetséget, de lehetőleg azonnal. Ha esetleg valaki most jött volna a Marsról, annak röviden vázlom, mi is történik most. Az évtizedek óta legizgalmasabb spanyol bajnokságot két fordulóval a vége előtt akár három csapat is megnyerheti még. A várakozás és a rettegés mindhárom félnél (de persze elsősorban a Barcelonánál és az élen álló Real Madridnál) a maximumon, a közönség már lapozna a könyv végére, mint hülyegyerek egy Agatha Christie-regénnyel, és erre mi történik? Mindenki elmegy nyaralni két hétre, mert a spanyol válogatottnak Lettországgal és Liechtensteinnel kell EB-selejtezőket játszania.

Az első számú felelős pedig természetesen az a FIFA, ahonnét minden hülyeségbe bele tudnak szólni, csak azt képtelenek elérni, hogy a világ focija egységes naptár szerint működjön, és az egész hóbelevancot eltartó európai kluboknak ne kelljen a legjobbjaikat nélkülözniük, csak mert Angliának és Brazíliának éppen egy teljesen felesleges barátságos mérkőzést van kedve játszania egymással. Vagy mert ezeket a selejtezőket Európában nem lehet olyan jól egymás után lejátszani, mint Dél-Amerikában. Tehát a spanyol bajnokság akkor áll le két hétre, amikor éppen a legizgalmasabb lenne, és bár lehet ezt a nagy finálé előtti dobpergésként is értelmezni, ha mondjuk valamelyik brazil, argentin vagy éppen spanyol sztár lesérül ez a 14 nap alatt, Sevillában, Madridban vagy Barcelonában senki nem fogja annak tartani.

Amikor a Betis két fordulóval ezelőtt az utolsó percben kiegyenlített a Camp Nouban, aminek köszönhetően a Real Madrid átvette a vezetést a bajnokságban, nagyjából már sejteni lehetett, hogy a végkifejlett szempontjából három kulcsfontosságú meccs van hátra: az Atleti-Barcelona, a Sevilla-Zaragoza és a Zaragoza-Madrid. Múlt héten a Barça nem hibázott a Calderónban, ebben a fordulóban pedig a Sevilla mutatta meg, miért köteles nekik drukkolni mindenki, aki nem kötelezte el magát a fehér/vörös-kék harcban. Spanyolországban szokatlanul gyors, már-már angolos focijukkal úgy verték meg ezt a remek Zaragozát, hogy meg sem inogtak, amikor a vendégek egy szögletből kiegyenlítettek, köszönhetően a szezon végére láthatóan elfáradó Daniel Alvesnek. Kanouté még egy tizenegyes elhibázását is megengedhette magának, a Sevilla a szezon során most már tényleg megszámlálhatatlanadszor mutatta be, hogy bármilyen élethelyzetben tudja érvényesíteni akaratát. Külön dicséret Kerzsakovnak, nála jobbat senki nem igazolt a téli szünetben egész Európában.

Miután az előző fordulóban az Atleti ellen megdöbbentően könnyen sikerült hozni a szezon hajrájának legnehezebb meccsét, a Barcelonának most a Getafe ellen nem volt szabad hibáznia. Bár azt az előzmények után (4-0, ugye emlékszünk), senki sem gondolta, hogy edzőmeccs lesz, arra azért még a legpesszimistább katalánok sem gondoltak, hogy a második félidő egyetlen elnyújtott szívrohammá válik, pláne nem Ronaldinho harmadik percben szerzett gólja után.

Azt senki nem vitatja, hogy a brazilt még az első félidőben jogosan állították ki, miután elvesztette a fejét, és a földön fekve kétszer is belerúgott az őt addig folyamatosan faragó Belenguerbe. (Illetve dehogy senki, a Barcelona már kérvényezte, hogy Ronaldinho hadd játsszon a következő fordulóban, hiszen valójában alig érintette a Getafe védőjét, de ez egyrészt szánalmas, másrészt pedig sztorink szempontjából irreleváns.) Nem ez volt az első eset, hogy világklasszisok elvesztették a fejüket, Maradonát és Zidane-t bárki egyből rávágja, de Pelétől Rivaldóig mindenkinek voltak brutális megmozdulásai. Na jó, Michael Laudrupnak és Gary Linekernek talán nem. Az viszont egészen biztosan nincsen jól, hogy egy csapat a folyamatos szabálytalanságokon kívül semmiféle taktikai elemet ne vigyen magával a pályára, aztán pedig az ellenfél húzza a rövidebbet. Márpedig a Getafénak és Schusternek ez majdnem bejött vasárnap, a meccs végén a Camp Nouban már nem is merte senki nézni, mi folyik a pályán. Végül sikerült megőrizni az egyetlen gólos előnyt, ám a Barcelonában nem csak Ronaldinho követett el súlyos hibát. A múlt heti csoda után a csapat megint megmutatta, hogy egyszerűen képtelen gólt rúgni, emberhátrányban is legalább háromszor eldönthették volna a meccset, ám sem Eto’o, sem Messi nem voltak képesek betalálni.

A még versenyben lévő hármasból (a Valencia a Forlán vezette, Spanyolországban a legjobb hajrát produkáló Villarealtól elszenvedett vereség után már matematikailag sem lehet bajnok) így már csak a Madridra vár igazán nehéz meccs. Jövő héten a Zaragozának az életéért, pontosabban az UEFA-kupáért kell küzdenie, ha nem nyernek, éppen a Villareal előzheti meg őket. Ahogy azonban múlnak a hetek, és a Madridot már csak 180 perc választja el a boldogságtól, úgy tűnik egyre valószínűbbnek, hogy Capellónak sikerül a lehetetlen. Az előző két hét utolsó percben megnyert meccsei után Beckham, Robinho (!!!) és Raúl (!!!!!!!!!!!!!!!) vezetésével viszonylag könnyen sikerült lenyomni a mindig nehéz Deport. Az első gól előtt van Niestelrooy valóban kézzel ért a labdához, de ez így utólag csak arra jó, hogy ezt Ronaldinho kiállításával párosítva Barcelonában ismét fel lehessen használni a Madridot segítő, központilag irányított összeesküvés bizonyítására. A valóság azonban az, hogy a fehéreken végig lehetett érezni, hogy ezt a meccset akkor is megnyerik, ha megint kétgólos hátrányba kerülnek, mint az Espanyol ellen. Capello mesterien tud a világ bármely csapatáról lenyesni minden felesleges sallangot, és ez a most már hónapok óta egyre jobb Madrid bár soha nem mutat olyan látványos játékot, mint a Barcelona egy meccsen belül akár ötször is, cserébe viszont nagyon megtanult nyerni.

Két forduló van még elvileg hátra, mégis minden a következőben fog eldőlni, ugye sajnálatosan csak két hét múlva. A Zaragoza lesz az utolsó akadály a Madrid előtt, ha a Romaredában nyernek, vége a szűk esztendőknek, és Beckham minden korábbi számítás ellenére mégis nyer valamit a csapattal, amelyért otthagyta Angliát, és amelyet nyáron még több pénzért Amerikára cserél le.

Végül pedig egy nagyon tanulságos történet az igazi fociról. Az Osasuna-Real Sociedad meccs előtt fél Spanyolország meg volt győződve, hogy a már tét nélkül játszó pamplonaiak leadják a kiesés ellen küzdő baszk testvéreiknek a meccset. Az idén majdnem UEFA-kupa döntőt játszó csapat viszont ragaszkodott a becsületéhez, és annak ellenére is megverte 2-0-ra a san sebastiániakat, hogy saját közönségük egy része is fütyülve követelte a bundát. Le vagyunk nyűgözve.