(A szerdai nagy döntőre készülve ma azt mondjuk meg, melyik csapat miért fog nyerni.)

Egymillió érv van a Liverpool ma esti győzelme mellett, így előre is elnézést, hogy csak a legfontosabban tudunk most végigszaladni. A legfontosabb a történelem, és itt nem csak a két évvel ezelőtti döntőre gondolunk, na nem mintha az nem lenne elég ahhoz, hogy Maldininek annyira remegjenek az ujjai az öltözőben, hogy a cipőfűzőjét is csak nehezen bírja bekötni. A lényeg azonban nem ez, hanem hogy Európában nincs még egy csapat, amelyik annyira tudna BL-t (és természetesen előtte BEK-et) nyerni, mint a Liverpool. Se a Real Madrid, se a Milan, se senki. Hat döntőből eddig ötöt sikerült megnyerni, és kétség sem fér hozzá, hogy ha 1985-ben a Heyselben a drukkerek képesek viselkedni, a bíró nem adott volna tizenegyest egy nyilvánvalóan a tizenhatoson kívül történt szabálytalanságért, és a Liverpool megverte volna a Juventust. Az okait mi sem tudjuk pontosan, de ami tény, az tény: a BL-t a ’Poolnak találták ki. A tizenegyespárbajt pedig pláne, az olaszok rettegni fognak a büntetők lehetőségétől is, nem csak 2005, hanem Grobbelaar 1984-ben tvisztelő lábai és Reina Chelsea elleni teljesítménye miatt is.

Nincs szánalmasabb érv a vörösök ellen, mint hogy csak otthon képesek nagyok lenni, a dajdajozó Kop árnyékában. De nem baj, higgyék csak azt a digók, hogy idegenben semmire nem vagyunk képesek, annyival is könnyebb lesz ez a szerda este. Ezért csak halkan jegyezzük meg, hogy az idei Bajnokok Ligája egyenes kieséses szakaszában mind a három párharcot idegenben nyerte meg a Liverpool. A Barcelona ellen a Camp Nouban aratott 1-2-es győzelem elég volt ahhoz, hogy az Anfielden még egy vereség is beleférjen, aztán a negyeddöntőben az Eindhovennel szemben az idegenben hatvan perc alatt bevágott három gól gyorsan megoldott mindent. A Chelsea ellen már Anfieldre maradt a döntés, de így visszanézve azért már látszik, hogy az a párharc még a Stamford Bridge-en dőlt el, amikor a kékek képtelenek voltak elintézni a padlót fogott Liverpoolt. Szerdán Athénban mindkét csapat idegenben játszik, és ez bizony bőven az angoloknak kedvez.

Azt nem állítjuk, hogy Rafa Benítez tökéletes edző, de hogy Ancelottinál sokkal jobb, az egészen biztos. Angliában sokáig Arsene Wengert tartották a szigetországi foci megújítójának, a spanyol viszont gyorsan lekörözte a franciát. Wengernek sikerült felráznia a brit focit évtizedes álmából, ám Arsenalja csak ahhoz volt elég, hogy a lassabban ébredő hazai klubokon átgázolva a Premiershipet uralja. Európában Wenger nem tudott meglepetést okozni, Benítez viszont éppen a hazai sikereket feláldozva lett a kontinens királya. Ha most FA-kupa döntőt játszanának a Manchester Uniteddel vagy a Cherlsea-vel, nem mernénk a Liverpool sikerére fogadni, de hogy egy külföldi csapattal nem lehet gondjuk, az hótziher.

Áttérve egy kicsit a matematika nyelvére: Steven Gerrard > Gennaro Gattuso + Andrea Pirlo. Sőt: Javier Mascherano (a Chelsea ellen mutatott formájában!) + Steve Gerrard > Gennaro Gattuso + Andrea Pirlo + Clarence Seedorf. Gerrard egyszemélyben tud a Liverpool középpályájának szíve és esze lenni, amely posztot a Milan bizony csak két játékossal tud betölteni. Gerrard ugyan nem olyan idegbeteg, mint Gattuso, de hogy ugyanúgy tud a hátán cipelni egy csapatot, azt talán még Milánóban sem vitatják. Azt sem, hogy tud úgy passzolni, mint Pirlo, és hogy Athénban a pályán senkinek nem lesz nála jobb rúgótechnikája. 2005-ben az a BL nem jött volna össze, ha a csoportkör utolsó meccsén az ő vezetésével nem sikerül legyalulni az Olimpiakoszt, a tavalyi FA-kupa döntőben a 93. percben szerzett, harmincról bombázott gólja után pedig már mindenki tudja, hogy amíg Gerrard játszik, a Liverpool nem csak nem kénytelen soha egyedül gyalogolni, hanem az igazán fontos meccseket mindig meg is nyeri.

Sokat szokás dicsérni a Milan ősöreg védelmét, és igaz, ami igaz, tényleg remek formáció. Viszont éppen az aggastyánságból kifolyólag cseppet sem erősebb a Liverpool hátsó négyesénél. Van például egy olyan gyanúnk, hogy az idei BL-döntő legértékesebb játékosának járó címet az európai szezon egyik nagy felfedezettje, a mindössze 22 évesen zseniális középhátvédé érő dán, Daniel Agger fogja hazavinni. Meg egy olyan is, hogy még sokáig fog kísérteni Gilardino, Inzaghi és Kaká rémálmaiban. És Agger kollégái egy cseppet sem gyengébbek nála, Riise nem csak majdnem akkorát tud lőni, mint Gerrard, Carraghert pedig olyan nagyon nem is kell kaserolni.

Crouchon meg lehet majd nevetni, amikor megint ollóz egyet. De az csak a második gólja lesz, az elsőt Nesta fölött fejeli.