Nehéz nem kacagni tiszta szívből, amikor Mourinho orrát beleütik a kutyagumiba, ráadásul éppen a saját kutyagumijába. Kedde este Rafa Benitez a portugált saját fegyvereivel verte meg, még ha nem is nagyon, de azért szerencsére éppen eléggé. Mourinho elképzelése a futballról mára – talán éppen azért, mert egyre reménytelenebbül vágyik a BL-re – odáig szűkült, hogy tíz tökéletesen működő robotjának csak a tökéletes hátországot kell nyújtania addig, amíg elől Drogba valahogy be nem gyötör egy árva gólt.

Ez a gólocska a Liverpool ellen is elég lett volna, ám porszem került a gépezetbe, és az elefántcsontparti csatár képes volt három méterről fölé lőni a helyzetet, amelynek a Chelsea továbbjutását kellett jelentenie. A Liverpool pedig jobb robot volt a Chelseanél, a hátsó Agger-Carragher-Mascherano hármason még a teljes erőből nekifutó Essien sem tudott ezen az estén átszaladni.

Walk on, walk on with hope in your heart, szól a liverpooli Kop kedvenc dala, a megénekelt reményt pedig azért több dolog is táplálta a már a visszavágó előtt. Először is a Liverpoolnak sikerült megúsznia a 10. perc után atombiztosnak látszó megalázó vereséget az első meccsen, másodszor is pedig legutóbbi liverpooli találkozásuk ékesen bizonyította, hogy nincs csapat Európában, amely jobban tudná, hogy kell megtörni a Kék Gépet.

Arról nem is beszélve, hogy kicsit kifacsartnak tűnnek Mourinho gyermekei, és nem a hétvégén valószínűleg elbukott bajnoki cím tette őket azzá, hanem már előtte sem voltak valami frissek. Szemben mondjuk a Manchester Uniteddel, ahol a szintén kemény kezéről ismert Ferguson módszerei arra inspirálják Ronaldót és Rooneyt, hogy egyre magasabbra törjenek egyre jobb és ötletesebb focival, addig nagyon úgy tűnik, hogy a portugál edző módszerei inkább béklyót jelentenek megcsontosodott csapata számára.

A mérkőzés előtti nyilatkozatokból kiderült, egy hete az volt a baj, hogy Mascherano nem tud angolul. Mostanra egy tolmács segítségével megértették vele, hogy Lampardot kellene őriznie, mire ő a fejéhez kapott, hogy már érti, és azzal a lendülettel leradírozta a pályáról az erősen békára emlékeztető irányítót. Xabi Alonso helyett pedig Pennant kezdett, aki védekezni ugyan nem tud annyira, viszont elől lényegesen nagyobb hullámokat képes kavarni, mint a spanyol. Sevcsenko „sérülése” miatt Drogba mellett Kalou kapott lehetőséget, ám ezt a csatár rokonain kívül csak azok vették észre, akik nagyon figyeltek a bemutatásnál. Makalele kérdő tekintettel nézegetett is a kispad felé: „akkor most én irányítok, főnök?”

A 23. percben aztán Benitez (és Gerrard!) egy zseniális szabadrúgás-variációval lepte meg Mourinhót, aki kidülledt szemmel nézte, ahogy az egész meccsen remeklő fiatal dán középhátvédre kihegyezett figura végén Agger szépen kilövi a rövid alsót. A gól után a két tréner futárokon keresztül megegyezett, hogy ha már így alakult, akkor rúgjanak büntetőket, mert az kell a népnek. Kuyt (aki miatt kissé megkövetjük a kommentekben a hollandot védelmükbe vevő nyájas olvasókat) hasznosan és jól játszott, fejelt egy kapufát, lőtt egy szabályos, ám meg nem adott gólt, szóval hiába tartjuk fenn, hogy nem illik BL-döntőbe, ott lesz és punktum.

A büntetők szót sem érdemelnek, ott egy Volán–Milan meccs is kétesélyes, most az egyébként is motiváltabb vörösöknek adott jobban a gép és ezzel ők jutottak be ennek a bolond BL-szezonnak a döntőjébe. Az azért mindenképpen érdekes, hogy a Chelsea részéről éppen a két csereember, Geremi és Robben hagyták ki a tizenegyeseket. Rusnya egy meccs volt, pont olyan, mint az első, csak a Liverpoolnak közel sem volt annyi lehetősége, mint akkor a Chelseanak. Mi már csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy kire fogja majd a kiesést Mourinho, mert innen úgy látszott, hogy egyszerűen Benitez okosabb volt nála.

Kéretik viszont innentől komolyan venni a Liverpoolt, mert amelyik csapat döntőbe vezető útját a Barcelona és a Chelsea véres teteme szegélyezi, az minimum megérdemelten került oda, arról nem is beszélve, hogy hasonló kerettel a Pool már egyszer megcsinálta. Ti pedig, akik vagytok a futballt szerető nép, bűnbocsánatban részesültök, amiért elaludtatok a hosszabbítás első félidejében, mert maga a mérkőzés pont ennyit érdemelt.

UPDATE! LAPZÁRTA UTÁN! Mourinho nem fogta semmire és senkire a kiesést, csak annyit mondott szerényen, hogy a Chelsea volt a pályán az a csapat, amelyik 120 percen át kereste a továbbjutást, gólra játszott, és úgy egyáltalán, jobb volt. Hogyne, José, persze, Abramovics pedig még mindig szeret téged.