Lehet, hogy van egy új elméletünk: minél rosszabb hangulatú és pitiánerebb csipkelődés előz meg egy futballmeccset, annál lehangolóbb lesz, ami majd a pályán történik. A hipotézis még bizonyításra szorul, abban viszont már biztosak vagyunk, hogy minden olyan esetben igaz, amikor az egyik picsuló fél edzőjét Mourinhónak hívják. A teljesen brit BL-elődöntő előtt is ő kezdte a hisztit, kifejtette például, hogy Benitez csapata már legutóbb is csak hallatlan csalással jutott tovább ellenük, most meg sokkal többet pihenhettek, gyengébb csoportból jutottak tovább, Rafa húgai egyébként sem valami szépek, és ha ezek után még provokációval és fondorlatos ügyeskedéssel kisárgítják a visszavágóról Drogbát, akkor ő megesküszik, hogy az életben több Beatles számot nem hallgat meg.

A portugál minden félelme alaptalan volt, szerda este a keddi csodánál mérföldekkel rosszabb meccsen végig az történt, amit a Chelsea akart, még ha a kiütéses győzelem nem is jött össze. Benitez ugyanis egy váratlan ötlettől vezérelve azt találta ki, hogy az odavágót veszítse el a Liverpool egy góllal. Nem többel, de az az egy azért legyen meg mindenképpen. Informátorunk szerint a stábnak hosszas könyörgéssel végül sikerült meggyőznie a spanyolt, hogy a hétvégi Portsmouth elleni rangadó miatt ne pihentesse Gerrardot, de a terv maradékából jottányit sem engedett.

Bellamynak két arca van (nyak egyik alatt sincs), bármikor lehet tőle sziporkázó cseleket és a hátvédek arcon csulázását várni egy Aston Villa ellen, de egy ilyen fontos meccsen pontosan lehetett tudni, hogy magára fogja hagyni az egyébként sem BL-döntőbe való Kuytöt. Őket kellett volna helyzetbe hoznia Gerrardnak és Zendennek, mert a fedezetsor két további tagjának más feladata volt, ők halálfejes zászlóval és ciánba mártott stoplival várták, hogy Lampard, vagy Cole átlépjék a félpályát, és ők megkezdhessék az óvatlan londoniak azonnali preparálását.

Minden emberi számítás szerint jött is volna a gól a 10. percben, ám Reina fegyelmezetlennek bizonyult, és az edzői utasításra fittyet hányva olyan sebességgel ért le a cipője mellé küldött bombára, hogy ezt talán még elnézi neki Benitez. Jött tovább a Chelsea, Drogba először rosszul passzolt, majd lyukat fejelt, de egyikért sem kapott sárgát, így elhatározta, hogy ha már játszhat a visszavágón, akkor azt kezdjék előnyből. Egy tíz másodperc alatt végigvitt kontra alkalmával elnyargalt az őt hasztalan üldöző Agger mellett, megcsinálta a cselt, felnézett, és tökéletes ütemben tette Cole elé a labdát. Arbeloa fogalmunk sincs, mire gondolt, de Cole elsétált mellette, adott a spanyolnak egy barackot, majd bepofozta.

Miután mindkét fél elérte, amiért pályára lépett, nem csoda, hogy leült a meccs. A Pool legveszélyesebb támadása után Kuyt fejelt másfél méterrel fölé, előtte Riise lövése épphogy elvánszorgott a kapuig, nem volt meglepő tehát, hogy Benitez Crouch pályára küldésével igyekezett fenntartani a futball látszatát. Gerrard a legtöbb egészséges emberhez hasonlóan nyilván rühelli Bellamyt, mert amint a walesi karikatúra lement a pályáról, a karmester is elkezdett játszani. Néhány szép passz után az ő nevéhez fűződött a Liverpool egyetlen igazi helyzete is, kapásból célozta meg a bal sarkot, de Cech újheggyel kitolta. Válaszul Lampard elképesztő mozdulattal irányított a léc alá egy Drogba által letett labdát, ám Reina másodszor is a helyén volt, igazából csak neki köszönhető, hogy nem verték bucira a vörösöket. A végén azért hibázott egyet ő is, de a szénfekete helikopterként emelkedő Drogba nem tudta befejelni az ötösről a mindent eldöntő gólt, így maradt az 1-0, és mindenki megkapta, amit akart.

Az Anfield Road semmihez sem hasonlítható hangulata most valószínűleg kevés lesz, a Chelsea idegenben is szerez majd gólt, és ha ki is kap (amit szintén kétlünk), tovább fog jutni. Azért mérget erre sem mernénk venni, a Liverpool csak legyalázta a címvédő Barcelonát, és pont ilyen esélytelen volt két éve is. Arra pedig mindannyian emlékszünk, ahogy a szünetben a Milan öltözőjében kibontva hagyott pezsgősüvegeket a második félidőben milyen metsző kegyetlenséggel tolták fel az olaszok seggébe. Már alig várjuk a visszavágó előtti szájkaratét, Mourinho már szerda este elkezdett azon sírni, hogy az ő csapatának soha nem adnak meg tizenegyeseket, se otthon, se Európában.