Elnézve ezt az izét, ami ebben a spanyol bajnokságban hétről hétre folyik, egy csapat sincs, amely igazán megérdemelné, hogy hosszabban foglalkozzunk vele. Ez a harmincadik például milyen forduló volt? Az első háromból csak a Barcelona nyert, de a döntetlennél több nekik sem járt volna. A Sevilla tovább bukdácsol a bajnokságban, nem lennénk meglepve, ha hamarosan az első hely helyett már azért küzdenének, hogy legalább a négyben benne legyenek. A Madrid meg sírhat, hogy az első ellenük befújt tizenegyes valóban nem volt semmi, viszont ez nem változtat azon a tényen, hogy megint tragikusan játszottak, és ha nem kapnak egyet ajándékba, az ítélet napjáig nem rúgnak gólt.

Csapatok helyett foglalkozunk hát egyéniségekkel, mert azokból tényleg van egy rakás Spanyolországban, és ezen a hétvégén többen is igazi hősként viselkedtek és játszottak.

Hős #1 - Javier Portillo.
Az 1982-es születésű Portillo évekig próbálta meggyőzni a Real Madrid gyorsan cserélődő edzőit, hogy helye van a kezdőben. Nem sikerült neki, így először a Fiorentinának, másodszor pedig a Brugge-nek adták kölcsön, végül pedig eladták Tarragonába a Násticnak. Itt a csatár idén a csapat 30 góljából kilencet szerzett, és az összesen megszerzett silány 24 pontból 15 az ő találatainak köszönhető. Vasárnap az ő fejesével sikerült legyőzni azt a Zaragozát, amelyik az előző fordulóban a Barcelonát mosta le, és bár a Nástic ennek ellenére ki fog esni, Portillo jövőre egy lépcsővel feljebb léphet, talán pont a Zaragozába.

Hős #2 - Pedro Munitis
Azért ha mégis egy csapatot dicsérni akartunk volna ez a forduló után, az mindenképpen a tavaszi szezon legeredményesebbje, a Racing Santander lett volna. A Madrid elleni meccs második félidőjében szétfutották az ellenfelet, és ezúttal nem Zsigics, hanem Munitis őrjítette meg Cannavaróékat. Munitis, aki a Racingban nevelkedett, majd miután megpróbálkozott a Madriddal (ahonnét elküldték – kezdünk itt valami tendenciát felfedezni) és a Deporral, karrierjét befejezni visszatért otthonába. Bár egyik tizenegyesben sem volt benne, messze ő volt csapata legjobbja.

Hős #3 - Ismael Urzaiz
Urzaiz baszk neve és származása ellenére a Real Madrid neveltje, amelynek első csapatában csak a hihetetlenül távoli 1990/91-es szezonban tudott játszani néhány meccsen. Hosszas útkeresés után '96-ban érkezett az Athletic Bilbaóhoz, amelynek azóta is első számú csatára, a másik nagy öreg, Joseba Etxeberría mellett. Idén Urzaiz 35 évesen kénytelen a sokadik éve a kieséssel játszó csapat vezéregyénisége lenni, a dolgok jelenlegi állása szerint ő a legutolsó igazán nagy baszk focistageneráció utolsó mohikánja lehet. Vasárnap az ő két góljával sikerült megfordítani az Espanyol elleni meccset, és lassan már mi is hajlandóak vagyunk elhinni, hogy a baszkok istene még egyszer megkegyelmez a Bilbaónak.

Hős #4 - Hriszto Sztojcskov
Hogyne, persze, új seprű jól seper, edzőváltás után pedig minden csapat nyer, de azért ez a szerencsétlen Celta e forduló előtt összesen egy meccset volt képes otthon nyerni. Fernando Vázquezt múlt héten kirúgták a kispadról, a helyére érkező Sztojcskov pedig nem csak el tudta hitetni az egyébként egyáltalán nem reménytelenül béna kerettel, hogy képes nyerni, hanem – örömök öröme! – éppen a galíciai derbin sikerült feltámadniuk a Deportivo ellen. 1-0-ra nyerni azért még nem olyan nagy teljesítmény, de ha most kéne tippelnünk, akkor a harmadik kieső helyet inkább a Levanténak adnánk, mint a Celtának. Lehet, hogy Sztojcskov nem taktikai zseni, de hogy lelkesíteni tudni fogja a játékosait, az egészen biztos. A sorsolás szeszélyének köszönhetően sajnos a Celta már nem játszik az idén a Barcelonával, pedig az lett volna az igazán nagy valami, ha tíz év után Sztojcskov visszatér a Camp Nouba.

Hős #5 - David Villa
Az utóbbi évek messze legjobb spanyol csatára, az ellenfél tizenhatosának világszínvonalú banditája. A Sevillát egyedül verte meg, elsősorban első, gyönyörű kis emelésével. A Valenciának nyáron minden követ meg kell mozgatnia, hogy meg tudják tartani Villát, aki egyébként is nagy marhaságot követne el, ha külföldre szerződne és oly gyorsan elbukna, mint a többi idegenbe szegődő spanyol játékos Mendietától José Mariig.