Ezen a hétvégén pihen a spanyol bajnokság, inkább a válogatott játszik két kulcsfontosságú EB-selejtezőt, Dániával és Izlanddal. Az, hogy a spanyol válogatott rossz, a fociszerető közönség számára olyan evidencia, mint hogy az angol is az. Sőt, a spanyol még rosszabb, az angolok legalább általában csak a vége felé buknak el tragikusan, a spanyolok meg mindjárt az elején.
Most például elég jó esélyük van arra, hogy 1992 után először sikerüljön ki sem jutniuk a kurrens nagy viadalra. A 2008-as EB F betűs kvalifikációs csoportjában három meccs után három ponttal az ötödik helyen állnak, a svédek, a dánok, az északírek és a lettek mögött, csak Izlandot és Lichtensteint megelőzve, de az előbbit is csak gólkülönbséggel. Észak-Írországtól és Svédországtól egyaránt kikaptak, és ha a dánokat nem sikerülne most megverniük, akkor Iniesta, Casillas és a többiek már kezdhetnék is lefoglalni a jövő nyári vakációt.
Hogy miért is ilyen szerencsétlen és béna a spanyol válogatott, azt hamarost szintén kielemezzük. Most viszont, hogy mindenki indításként egy jót röhöghessen, csinos kis csokorba kötve álljanak itt e javíthatatlan kétballábások leglátványosabb leszereplései az utóbbi két évtizedből.
1990
Nyolcaddöntő Jugoszlávia ellen. Az érett Quinta del Buitre, Buitre bandájának nagy vébéje lehetett volna, de természetesen nem lett. Az utolsó nagy jugoszláv válogatott, akiknek igazság szerint itt legalább elődöntőt kellett volna játszania hosszabbításban, a zseniális Pixi Sztojkovics két góljával hosszabbításban hazazavarta őket.
1994
Az olaszok elleni negyeddöntő elbukását legalább lehetett arra fogni, hogy Puhl Sándor nem vette észre, ahogy Tassotti egy aljas könyökmozdulattal eltörte Luis Enrique orrát. Pedig addigra a két Baggio egy-egy gyönyörű góljával már eldőlt minden.
1996
Mit is mondjunk egy csapatról, akik ellen még a világ legrosszabb büntetőzői, az angolok is meg tudtak nyerni egy tizenegyespárbajt? Psycho Pearce arckifejezése a gólja után zseniális.
1998
Valamennyi bukás közül a legnevetségesebb. Zubizarreta bakija a nigériaiak ellen (akik egyébként simán lefocizták a spanyolokat) a vébék történetének egyik legcsúnyábbja. Ezután még leikszelktek Paraguayjal, majd hiába rúgtak hatot a bolgároknak, már a csoportból sem tudtak továbbmenni.
2000
Ekkor kezdett el nyilvánvalóvá válni, hogy nincs az az isteni segítség, amivel a spanyolok képesek lennének élni. Hiába követett el Barthez az utolsó percben egy teljesen felesleges tizenegyest, Raúl nagyjából úgy lőtte, ahogy Beckham szokta.
2002
Itt már nem segített a bíró, sőt, ahogy arra mindenki világosan emlékszik, a Korea melletti játékvezetői kampány részeként egy teljesen szabályos gólt nem is adtak meg a spanyoloknak. Na nem mintha ez megmagyarázná, hogy miért kellett az izzadós hónaljú Camachónak a teljesen tapasztalatlan, szemmel láthatóan beizélt Joaquínnal rúgatni egy sorsdöntő tizenegyest.
2004
Spanyolországban mindenki azt hitte, hogy Torres és Raúl együtt végigverik Európát, erre tessék, Nuno Gomes már a csoportkörből kiejtette őket.
2006
A legjobb 16 közt valamilyen tévedésből kifolyólag a spanyolok szereztek vezetést a franciák ellen, de Ribéry egyenlítő góljától kezdve teljesen egyértelmű volt, hogy ki fog továbbjutni. Pedig a csoportkörben még sikerült a világgal elhitetni, hogy ez a csapat most kivételesen sokra viheti.
Mindenki maradjon velünk, amíg Luis Aragonés a szövetségi kapitány, addig garantált a fergeteges botladozás. Meg utána is.
Utolsó kommentek