Ismét elővettük tudományos, objektív és szőrszálhasogatóan alapos módszereinket, amellyel feltártuk azokat a tényeket, amelyek alapján biztosra vehető, hogy ez a csapat nyeri meg a VB-döntőt.

"Mi, Oranje-drukkerek, mindig adunk a tiszteletre. Hallottad már a Het Wilhelmust? Ja, hogy nem, hát nem a himnuszoknál kell kimenni hugyozni. Vilmos mindig tisztelni fogja Hispánia királyát, ez áll benne szó szerint. A spanyoloknak egy szavuk se lehet, van itt respekt - a kezdő sípszóval bezárólag. Utána megkapnak mindent, kötelestől, zsákostól. Semmiféle tulipántiprás nem lesz itt. Nincs az a spanyol válogatott, amelyik ellensúlyozni tudná az erősségeinket. 2010 a narancs éve, az Armada vége." - kezdi a hajráposztot hollandiai testvérblogunk, a Nieuw Sint Trafford munkatársa, Octopus Johannes van Blogger.

Hatalmas menet volt ez. Most még a világbajnokság, egy pár óra múlva már az érzékelés kapui nyílnak meg előttünk. Megkértek a kollégák, hogy mondjam el, mi is a narancsmezesekben szerethető igazán: a kiszámíthatóság. Nem ahogy nyerünk, hanem ahogy zsinórban nyerjük a meccseket. Utána kellett nézni, mikor vesztettünk csatát utoljára, mondjuk az se igazi csörte volt, csak barátkozás kenguruékkal. Amióta Bert vette kézbe az Oranjét, dőlnek a rekordok, valahogy mindig sikerül belemagyarázni a veretlenség óvatos kényelmébe, hogy nem tudunk ennél többet. Nehogy meglepődj, ha a csapat huszadik győzelmére és ötvenedik góljára épp a vébédöntőben kerül majd sor. Hazajöttünk vébét nyerni!

Talán a legerősebb pontunk a kapitány. Bert minden részletét ismeri a szakmás kódexek precíz csapatépítésről és pedagógiáról szóló fejezetének, anno csodát tett a Feyenoorddal is és most se akar olyat erőltetni, ami nem áll jól a srácoknak. Nincs oka rá, hogy variáljon, mindenkinek megvan a helye, ha pedig változtatásra kényszerül, hamar nyugtázzák a játékosok. Öreg pecások végtelen nyugalmával kezeli az alkalmi hőbörgést, önigazolás gyanánt meg ott a veretlenség.

A bondscoach legnagyobb húzása az volt, hogy visszacsalta a csapathoz a marcona Markot. Nagy igazságtalanság a holland gasztrokultúrát bírálni, de van Bommel játékát még inkább, olyan ő Bertnek, mint amilyen Bosvelt volt anno a Feyenoordnál. Hatalmas szükségünk egy tekintélyre, akit ha meglátnak az Iniesta- meg Pedro-félék, egy napszítta diszperzitesvödör karakterét veszik föl. Megbillenti őket a menetszél, aztán meg szűzlányszemekkel csapnak nagyinterjút a kis guppik. Bár angol lesz a spori, készülnünk kell a provokációra, szégyentelenül tudják ám ezek dobálni magukat. Lényeg a lényeg: rühellje bárki kedvére, Mark attól még a csapatunk igazi kapitánya. Reméljük, Busquets nem rúgja szét.

Az a meggyőződésem, ha ő a fedélzeten van, ez a csapat nem veszíthet. Remek társaság ez az Oranje, kicsit olyan, mint egy íróválogatott: fegyvere a nyelv. Néha bizony hasznát vesszük annak, hogy többnyire más nyelvekből letört szilánkok egymásutánjából és undormány torokhangokból áll a miénk, amiből nemhogy a dallamot, de még a logikát is kispórolták. Ebből következik, hogy két foghegyről odavetett mondattal jobban össze tudjuk zavarni az ellenfelet, mint bárki a világon. A lassú játéktól megered a nyelvünk, ott kezdik majd igazán értékelni a spanyolok a vuvuzelaszót, mert az a holland nyelvhez képest mennyei ambient egy lounge sátorban.

No, visszatérve a csapatra. Stekelenburg úgy olvassa a Jabulanit, mint kisgyerek a meséskönyvet, mindamellett egyre jobban hasonlít Edwinre, legalábbis abban a tekintetben, hogy képtelen hibázni. Hiába Stam drasztikus fellépésének hiánya, nem dől ám be olyan gyakran a védelmünk, ahogy azt ugye a hozzá nem értők állítani merészelik. Mathijsen szelíden, de sejtenként bontja le az aktuális középcsatárt, Sergio Ramos helyében meg joggal következtethetnék arra Heitinga vagy Boulahrouz nyáladzó korcskutya ábrázatát látva, hogy az ellenfél tizenhatosát talán hanyagolni kéne.

Legfiatalabb tagunk, van der Wiel nem menekülhet attól, hogy ő legyen a legmenőbb jobbhátvéd a környéken, ehhez az kell, hogy feltűnés nélkül kiradírozza a vébétörténelemből a nyafka Capdevilát. Van Bronckhorstról meg csak annyit: vannak még olyan fríz falvak, ahol a mai napig nem hiszik el, hogy azt a bombagólt ő követte el. Micsoda pillanat lesz, ahogy Mandelától átveszi a trófeát - gyerekek, Joburg holnaptól Gioburg! Ooijer pedig 36. születésnapja pedig épp mára esik, nem mindenkinek adhat a sors ekkora bulit.

De Jong elkergette Engelaar szellemét a középpályáról, ahol mások kaszával meg könyökkel dolgoznak, neki a mosoly a fegyvere - olyan, mint Turk a Scrubsból. Ha meg kiesik, jöhet De Zeeuw. Bele is rokkant szegény, esküszöm, ha nyerünk, elintézem, hogy az állkapcsát kiállítsák az amszterdami futballmúzeumban úgy nyolcvan év múlva.

Kuyt óriási. Már régen gyanítom, hogy valami svindli van a srác mögött és néha azért kelti egy púpos benyomását, mert egy gerincbe operált kis mütyür hajtja, amihez a hátára rögzített minimalmok termelik az energiát. Ki se nézik belőle, hogy átveri a WADA-t. Egy isten vagy, Dirk! Katwijk aan Zee gyönyörű hely, megérdemelnél egy utcát, a szülői ház környékét meg simán nevezzék át Kuytwijkra.

Robbenről még szó sem esett, pedig ő a mindenünk. Dokik nélkül nem ment volna, de azt az izmot, én mondom, a traumából feltápászkodó nemzet tette rendbe - ahogy visszatért, megindultunk. Most nézzétek meg, ott a hátán a pause jel, mégse áll meg soha. Nyálba fulladó, vizenyős szemű bekkek nézik végig, ha kedve támad és behúzza szélről, egyszerűen mindenhol ott van. Ha meg aláraknak, akkor is gurul tovább. Nem csodálom, ha megfárad a robotban, de iskolánk gazdagsága sokat számít ilyenkor: ott vár mögötte Elia, aki úgy cikázik, mint gömbvillám az X-Aktákban. Afellay, Hunti, Babel, van der Vaart, egyszerűen nem férnek be - pedig kár lenne tagadni, van ballaszt a csapatban. Van Persze.

És hát Sneijder. Olvastam itt nálatok a vébéjóslatok között egy ilyet, hogy "Robben sérülése miatt inkább Sneijdert mondom, benne van a bugi a srácban, a preparált vuvuzelából vedelő hollandusok legnagyobb örömére." Nagy arc - az utolsó szóig igaza lett. Wes volt a szellemünk egy hónapon át, már nyomozókkal kerestetted volna a fűszálak közt, nem-e rabolták el a kezdőkörben, mikor egyszercsak elpukkantotta magát és mire észlelted, hogy doooel!, már ott zokogott a válladon egy atlétás utrechti jogász. Ha van olyan cím, trófea, oklevél, amit nem gyűjtött be az elmúlt hónapokban, akkor azokat holnap húzza be. Vagy ha mégse így van megírva, hát a gólkirály legyen más. Sneijder és a másik huszonkettő az lehet, ami Cruyff vagy Bergkamp soha.

Harmadjára sikerülni fog! Hup Holland Hup!