Spanyolország a sok nyekergés ellenére elrendezheti, hogy csak egy dél-amerikai jusson az legjobb négy közé, és újrajátszhassák a 2008-as Eb-döntőt a világbajnokság elődöntőjét Németországgal. Hogy ez a spanyol csapat nem olyan erős, mint az akkori, azt látjuk (meg azt is, hogy a németnél erősen ellenkező irányba mutat a görbe), de Paraguay még így sem okozhat gondot. A dél-amerikaiak az a csapat, amit még az anyai szem is csak nehezen lát szépnek, nehéz meccs nélkül – hogy utálná mindenki az olaszokat, ha ők lennének itt – jöttek el idáig, és nem is mutattak semmit, amiben bízhatnának a javuló tendenciát mutató spanyolok ellen.

Paraguay úgy ért el idáig, hogy három gólt lőtt (kettőt Szlovákiának), az utolsó két meccsén egyszer sem talált be, csatárai még egyáltalán nem szereztek gólt. Nem is tudjuk, igazából kinek köszönhető, hogy itt vannak, de aki nem tudja kifektetni Új-Zélandot, az fogalmunk sincs, milyen tervekkel készül a spanyolok ellen.

Itt az esély, hogy valamilyen nyomot hagyjanak maguk után, mert az eddigiek miatt két év múlva nem fogunk emlékezni, kivel játszottak a spanyolok. Spanyolországnak most egyébként pont egy bokszzsákra van szüksége ahhoz, hogy tovább pörgesse a játékát, és a torna végére lendüljön csúcsformába, mert az állva maradt csapatok közül az övék a legjobb, innentől kezdve ők már csak elbukhatják ezt a világbajnokságot.

Ahhoz, hogy ez ne így történjen, Torresnek kellene összeszednie magát (vagy Llorentével éreztetni, hogy bíznak benne), és talán érdemes lenne Fabregast is megnézni akcióban, hátha vele üzemi hőmérsékletre pörögne a spanyol szopatóroller.