Hogy kicsoda ő? Hát a legendás svájci futballszakember, aki Svájci Retesz néven letette a catenaccio alapjait. Az Ausztriában született mester sajnos már nem láthatta, ahogy a verrou működésbe lép, és bekattan a Csoportelsőség feliratú ajtó előtt toporgó spanyolok orra előtt. De még mielőtt kibontanánk a vébé eddigi legnagyobb meglepetését, a vébé eddigi legjobb meccséről kell szót ejtenünk, hiszen Chile olyat tett Honduras ellen, amit még nem láttunk Dél-Afrikában: gólt lőtt, de utána nem állt vissza a saját kapuja elé. Van egy kvázi-továbbjutónk, és –kiesőnk, hiszen megkezdődött a második kör is: Urugay nagyot lépett a nyolcaddöntő felé, a házigazda viszont valószínűleg kiesik.

Olyan csapatokat akarunk látni a vébén, mint Chile. Nem kell, hogy nagyon jó legyen, de akarjon valamit mutatni. Legyen lelkes például. Minimum. És Chile hozta, amit kell: végigdarálták a meccset, és teljesen megérdemelten verték le a gyengécske, de emberül odaálló Hondurast. Ezen a vébén külön említést érdemel, hogy nem álltak be védekezni a meccs hátralevő részére – biztosan jó sokszor megnézték a szlovákok csúfondáros perecelését a 95. percben –, hanem mentek tovább, mint a veszedelem. Honduras is ki-kinézett a kettős fedezék mögül, de nem volt benne a meccsben az egyenlítésük. Alexis Sanchezt láttuk néhányszor játszani, de ilyen jól még egyszer sem, talán a vébében látja az Udinéből való menekülés lehetőségét, de nagyon nagyot játszott. Ha ügynökök lennénk, bekerülne a noteszünkbe Arturo Vidal neve is, aki szintén jó kis futballistának tűnt, és a hondurasi kapus, aki a torna eddigi legnagyobb védését mutatta be. A csoport másik meccsét látva Chile harcban lehet a továbbjutásért is.

Svájc azonban még nagyobb bravúrjával gyakorlatilag elértéktelenítette Chile kiváló játékkal kiharcolt győzelmét. A spanyolok mintha Barca-, a svájciakon pedig Inter-mez lett volna, úgy folyt a meccs: Spanyolország tábort vert a svájci térfélen, járatta a labdát a fal előtt, és kereste a rést. Akkora volt a nyomás, amit – ezt magunk is elmondtuk a meccs alatt néhányszor – képtelenség volt kibírni végig. Aztán ahogy az lenni szokott Spanyolországgal a világbajnokságokon, a svájciak egy orrszarvú kecsességével végigtrappoltak egyszer a pályán, és bepofozták a győztes gólt.

Nem mindegyik született bankárcsaládban, de a retesz jól zárt

Spanyolország hiába próbálkozott bármivel, az elképesztően fegyelmezett svájciak egyetlen pillanatnyi megingás nélkül romboltak, az ember hol arra gondolt, hogy ezt képtelenség végig kibírni, a kihagyott spanyol helyzetek után meg arra, hogy akkor sem lőnek gólt, ha húsvétig próbálkozhatnak. De nem próbálkozhattak, csak 95 percig – ennyit tehetett Webb, még műesést sem tudott volna befújni, annyira nem tudtak mit kezdeni a svájciakkal a spanyolok – azután pedig zokogva ünneplő svájciak, és lehajtott fejjel leballagó spanyolok következtek. Szót érdemel még Senderos magánszáma, aki úgy sérült meg, hogy valamilyen furcsa indíttatásból rácsúszott a labdát vezető Liechsteinerre, aki egyébként a csapattársa. Grichting személyében klasszis középhátvédet ismertünk meg, Benaglióval kapcsolatban pedig – ez egyszer – nem túlzott heinrich sem.
 
Akkor most Svájc nemcsak a csoportot nyeri meg, de egyúttal kiejti Chilét, és összehozza a brazil-spanyol nyolcaddöntőt is?

Dél-Afrika lesz valószínűleg a világbajnokságok történetének első házigazdája, amely kiesik a csoportkörben, és még a legjobb 16 közé sem jut be. Az Uruguay elleni vereség teljesen jogos volt, mindenben jobbak voltak a dél-amerikaiak, akik marcona védelemmel, és művész csatársorral rendelkeznek, ha ez nem derült volna ki az első meccsükből. Forlán és Suárez az eddig látott legjobb csatársor a vébén, az egykori aranycipős különösen jó volt, pedig nem is a megszokott posztján játszott, hanem irányítót, és inkább középpályást, mint trequartistát. Suarázt meg ütötte-vágta mindenki, ő meg erre dobálta magát össze-vissza, míg kiosztott egy gólpasszt, és kiharcolt egy büntetőt. Ez az uruguayi csapat lehet, hogy nem a legszórakoztatóbb futballt villantja, de iszonyú nehéz játszani ellene, látványnak meg ott van a két fent említett úriember.

Ma már teljes lendülettel megy a második kör, a játéknapon Nigéria teheti a legnagyobb szívességet azzal, hogy hazatakarítja a futball-ízlelőbimbók elsőszámú ellenségét, Görögországot. Ezt már csak azért is ildomos lenne megtennie, mert döntetlen esetén várhatóan Dél-Korea kezdi jobb helyzetből kettőjük élet-halál meccsét a harmadik fordulóban. Argentína ellen nem az ázsiaiaknak áll a zászló, de nem fogják megadni magukat, kifejezetten harcos, jó meccsre számítunk. Ha minden a papírforma szerint alakul, Argentína már most továbbjutónak tekintheti magát (ez azért nem rossz motiváció), Görögországnak pedig már csak annyi lesz a tét, hogy elkerüljék a 94-es világbajnokság arcpirító mérlegét.

A Franciaország-Mexikó meccsen már komoly bajba kerülhetnek a franciák, úgy tűnik ugyanis, hogy a csoport legjobb csapata lesz az ellenfelük. Mexikó sem volt igazán acélos, de sokkal többet mutattak, mint kappanná silányított, egykor büszke kakas. Itt lenne az ideje a látványos feltámadásnak, ha lesz olyan egyáltalán, mert lassan Domenech-ről utcát neveznek el Berlinben és Londonban.

A játéknap hülyéje egyértelműen Senderos, aki a játéknap leghülyébb megmozdulását kombinálta a leghülyébb sérülés kategória no contest győztesével. Ha idevesszük a két kapus parádéját, a Szlovákok mulatságos megsemmisülését, egészen kerek kis összeállítást kapunk – pedig még csak a vébé első hetében járunk.
A játéknap hőse egyértelműen Grichting, aki a svájci bástya tetején állva kaszabolta a létrákon feltüremkedő ellenséget, de nem sokkal marad le mögötte Diego Forlán sem, aki pedig elképesztően nagyot futballozott Dél-Afrika ellen.