Nem követjük különösebben elszántan az országúti kerékpárosok versenyeit, most mégis a kokszosokhoz nyúlunk vissza egy kiváló hasonlatért: Armstrong és Ullrich küzdöttek a végső győzelemért, valami hegyes-völgyes szakasz előtt azt mondták, itt van esélye a tokosnak. Mentek is szépen egymás mellett, de miközben Ullrichon látszott, hogy bármelyik pillanatban hármas ikreket szülhet, az amerikai egyszer csak kiállt a nyeregből, vigyorgott egyet visszafelé, és elkacsázott a vérbe. Valami ilyesmit vezetett elő az Inter a 30. játéknapon, méghozzá olyan meggyőzően, hogy közben magunkban azt is megkérdőjeleztük, vajon igazából a Milanra, vagy a Romára kell jobban figyelniük Mourinhóéknak? Hátul közben a végső összecsapásra rendezkednek a résztvevők.

Nem érdemelt vereséget a Milan, bár a hangolás után nem sokkal Crespo szétlőtte a kapufát, de annyira rákészült a nemünneplésre, hogy elmérte néhány centivel a lövést. Sok más nem történt, borzasztó alacsony színvonalú meccs volt, a 77. percben arra riadtam fel, hogy a vonal mellett gyömöszölik egymást a játékosok, de ezen kívül sok élet nem volt egyik félben sem. A Parma győztes gólja például a nagy semmiből jött, de ez nem jelenti azt, hogy a Milan bármit is érdemelt volna a teljesítményéért.

A pretenders-contenders kérdéskörben inkább a Roma tartozik az utóbbi kategóriába. Október 28. óta nem kaptak ki, ez pedig olyan fokú kiegyensúlyozottságot feltételez, amilyennel senki más nem büszkélkedhet a Serie A-ban. Bennük sokkal inkább ott van a lehetőség, hogy az Inter rázós szezonvégét kihasználják, erre viszont igen gyorsan választ kapunk: mindjárt a következő fordulóban. Ahogy a Milan csapatában nem érezzük, úgy a Roma edzőjében sem, sajnos.

Az Internél meg nem is akarnak rotálni. Mi a francnak? Majd pihennek júliusban, addig meló van. A Romával amúgy is meg lehet dumálni, hogy majd a kupadöntőben lefekszenek (hacsak már az elődöntő visszavágóján nem), de igazából ez sem számít, mert annyira elpusztíthatatlannak látszanak, hogy nem hiszi el az ember, hogy bajuk lehet. És akkor még Eto’o is elkezdett visszatalálni az ANK előtti formájához. Kemény.

A Juventus 4. helyéhez csak annyit, hogy a mögöttünk hagyott egy hónapban kikapott a Sampdoriától, a Palermótól és most a Napolitól, azaz attól a három csapattól, amely a leginkább valószínű, hogy megakadályozza a BL-szereplését. A látottak alapján mindhárman jobbak a torinóiaknál, egyszerűen menthetetlen a Juventus. De van-e még lejjebb? Elkoptattunk már minden jelzőt, de azért még egyszer ideírjuk: aki egyébként tudná, az nem bírja, aki meg bírná, az nem tudja, és az ebből a katyvaszból felbukkanó szörnyeteg ocsmány feje pedig fordulóról fordulóra rondábbnak tűnik.

A Genoa a 96. percben egyenlített a Palermo ellen, így versenyben maradt a 4. helyért, amire azért is maradt meg az esélye, mert a Sampdoria kikapott Bariban. A Lazio elmozdulóban van, de a Siena legyőzését lenullázta az Atalanta győzelme a Cagliari ellen, mert így tapadnak a bergamóiak is. A Fiorentina a világ összes helyzetét kihagyta, így az 58. mp-ben vezetést szerző Catania legyőzte a Violát, az árgyélusát neki. Az Udinese és a Chievo közül az előbbinek igen komoly kiesési gondjai lehetnek hamarosan, utóbbi pedig eladta a Milannak a bicskás gyilkosát a védelme közepéről.